Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
Az országgyűlés képviselőházának i ügymíniszter úrhoz, hogy tekintettel az általuk felsorolt indokokra, főként arra, hogy a város teherviselőképessége már nem tud megbirkózni a mind jobban és jobban rájuk nehezedő terhekkel, mondja ki a belügyminiszter úr azt, hogy a várost visszafejleszti nagyközséggé. Ezt a kérelmet szabályszerűen előterjesztették. E kérelemnek törvényes lehetősége van; a törvény tpontosan taxatíve felsorolja azokat a betartandó formaságokat, amelyek mellett ezt kérni lehet és abban az esetben a belügyminiszter kötelességévé teszi, hogy ebben a kérdésben döntsön; Ha tehát a kérelem érdemben teljesítendő és a formaságoknak megfelel, ebben az esetben a belügyminiszter úrnak döntenie kell úgy, hogy a kérelmezők kívánságának helyt ad; viszont ha formailag nem megfelelő a kérelem, vagy az érdemi indokokat a miniszter úr nem találja helyeseknek, a kérelmet el kell utasítania. Tehát két eset lehetséges: vagy helyt ad a kérelemnek, vagy elutasítja azt; csak egyetlenegy dolog nem lehetséges, az, hogy két éven keresztül se el ne utasítsa, se helyt ne adjon a kérelemnek. (Rajniss Ferenc: Látható, hogy ez is lehetséges!) Mert az lehetetlen, hogy egy beadott kérelem, amely törvény által adott lehetőséget aknáz ki, két álló esztendeig ott heverjen a belügyminisztériumban, anélkül, hogy ahhoz a kérelemhez valaki hozzányúlna. T. Képviselőház! Ennek a. kérelemnek az elintézését már sürgették, íbeadtak kérvényeket, én imagarn is sürgettem szóval és írásban is, a legutóbbi kormánynál is, de semumli ia világon nem történt, ehhez a kérvényhez, úgylátszik, nem nyúlnak hozzá. Kérem ia belügyminiszter urat: méltóztassék most már neki, — akirőtl hiszem, hogy ezeket a kérdéseket nem úgy fogja fel, hogy annak, ami nehéz, az a megoldása, hogy tnem nyúlnak hozzá — ezt a kérelmet érdemiben valahára elintézi. Ezt szintén a város köznyugalma kívánja. Az 1 emberek tudni szeretnék, elutasít ja-e 'kérelmüket, vaigy helyt ad-e kérelmüknek. Vialamit mindenesetre .akarnak. Az egész város közönségéinek leibecsülése az, amikor a minisztérium egy ilyen közület nagy résziének előterjesztett kérelmiét még csak feleletadásra sem méltatjaTudom, hogy a jelenlegi mmniazter urat e tekintetben nem érheti szemrehányás, — azonban kéirem intézkedését. Elnök: Dfulin Jenő képviselő úrnak ia Szekszárd visszafejlesztése iránt »beadott kérelmié késedelmes elintézése tárgyában elmondott interpellációja kiadatik ia 'belügyminiszter úrnak. Következik Esztergályos János, képviselő úrnak interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi minisizter úrhoz 1 . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi animis'zter úrhoz a kávéházi személyzet szociális viszonyairólVaai-e tudomása a miniszter úrnak a vendégipiari munkások elviselhetetlen viszonyairól? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kávéházi (munkaadók már 1936 májusában minden fogyasztási cikk árát 10 fillérírel feltemelték a Sizemélyzet munkabérének rendezése címén, amelyet azóta sem rendeztek? Hajlandó-e a miniszter úr a vemdégipiari l. ülése 1938 június 15-én, szerdán, 829 munkások tárgyalás alatt lévő munkabérrnegállapításánál ennek a munkásrétegnek korlátlan kizsákmányolását megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Amikor a kávéháziba járó emiber napi munkája után bemegy délután vagy este a kávéházba, hogy ott az uzsonnáját, vagy vacsoráját elfogyassza, nem gondol, nem is gondolhat arra, hogy az az udvarias, sánrulékony pincér, aiki őt szmokingban, vagy frakkban kiszolgálja, milyen nehéz viszonyok között él és imilyen nehéz küzdelmet folytat a (mindennapi életért. A pincérség a munkásságnak az a kizsákmányolt része, amely a legmostohább visizonyok között él. Evek^ hosszú során át iparkodott a piinoérség magának emberhez méltó életet teremteni. Sajnos, ez a törekvése, ez a célja a mindenkori főnök urak makacsságán hajótörést szenvedett, amíg végre hosszú küzdelem után, hosszú harc, sok áldozat után a szállodai és éttermi, a kávéházi, tehát az egész vendéglátóipari alkalmazottak munkabérét megállapító bizottság május 6-án meghozta a döntését a legkisebb munkabéreket illetőleg. A vendéglátóipari munkásság hosszú ideig várt, amíg ez a bizottság összeült, most pedig, hogy összeült ez a bizottság, már több, mint egy hónapja, — május 6-án ült össze — nem történik semmi az ő ügyükben, helyesebben a kereskedelemügyi miniszter úr ezt a kérdést is ugyanúgy, mint ahogy Dulin Jenő előttem szólott t. képviselő úr elpanaszolta, elintézetlenül hagyja feküdni a minisztériumban. Mélyen t. Képviselőház! A pincérek a fővárosiban épp úgy, mint az egész országiban mindenütt kíváncsian érdeklődnek, mi a miniszter úr célja ezzel a halasztással, mert hiszen a miniszter úrnak épp úgy kell tudnia, mint ahogy tudja mindenki, aki kávéházi ember, hogy a kávéházakban, éttermekben most van a főszezon és ha ezt a kérdést most nem rendezik, (ha a •bérmegállapító bizottság által megállapított béreket a miniszter úr most nem hagyja jóvá, hanem talán arra gondol a miniszter úr. hogy majd őszre elintézi,^ akkor ezzel a pinoérszakmában dolgozó munkásoknak és munkásnőknek óriási anyagi kárt okoz. {Üfjy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs különösebb értelme annak, hogy ez a kérdés még tovább is húzódjék, mert hiszen ha van a munkásosztálynak egy része, amelynek munkáját kíméletlenül kizsarolják, akkor a pincérmunkásság az. Amíg a más szakmabeli munkásság naponta 8 órát dolgozik, addig a pincérek vidéken épp úgy, mint a fővárosban, 16—18, sőt 20 órát is dolgoznak. Ha most ezzel szemben azt nézzük, hogy ezért a nehéz munkáért és sokszor azért a kíméletlen elbánásért, amelyet a pincéreknek nagyon sok' vendég szeszélyétől el kell tűrniók, mi az ellenérték, akkor megdöbbenve áll az ember és azt kérdezi, hogy amikor itt állandóan a szociálpolitika megvalósításáról beszél egyikmásik miniszter úr, hogyan lehet eltűrni azt, hogy egy olyan intelligens szakma, mint a pincérség, amelynek munkásaitól megkövetelik, hogy a vendéggel abszolút udvariasak és figyelmesek legyenek és (ha szolgálatban vannak, kifogástalanul tisztán jelenjenek meg, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyan nyomorúságos éhbérért legyen kénytelen dolgozni, mint 117*
