Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. ülése 1938 június 15-én

} szerdán. 823 talatból ismerem a beszivárgó galíciaiaknak káros tevékenységét. A határtól nem messze valamelyik községben korcsmát nyitni, uzsoraüzletekkel foglalkozni, a nein fizetni tudó paraszttól a földet árverés útján megszerezni, a következő generációt a legközelebbi városba juttatni szerephez stb. Ezek a beszivárgók.« Igen t. Ház! Én nem ezekről a pajeszos és batyuval bejött zsidókról beszélek, mert lehet, hogy ezek legnagyobbrészt még ma is ott a hegyek között Máramarosban vannak és talán szántanák és vetnek. Én azokról a beszivárgó zsidókról beszélek, akiket, mint a vezérigazgató úr büszkén mondja, ő hozott be, akik bejöttek, rajtaütésszerűén és kiszívják, kiszipolyozzák a keresztény magyarság vérét. Most méltóztassék elbírálni a következő szöveget, amely számomra tulajdonképpen kötelezővé tette azt, hogy interpelláljak. Azt mondja, hogy (olvassa): »A Mechanikai Szövőgyár alapítói nem ilyen beszivárgók. Egyik részük több generáció óta polgára az országnak, másik részük a lengyel textilipar szívéből jött be és elsőrendű szakemberekből áll. Az a bizonyos Waitz pedig egy olyan kiváló textiliparos, hogy bika- és esődörimportunk mintájára, ha nem maga jött volna be, be kellett volna hozni.« (Derültség jobbfelől. — Zaj.) Bocsánatot kérek, egy magyar embernek, egy keresztény, magyar gondolkozású képviselőnek ilyen levelet írni a legnagyobb gyalázat és a legnagyobb sértés. (Egy hang jobbfelöl: Mit szólsz hozzá, Béla? — Fábián Béla: Metzler ugyanolyan magyar, mint a képviselő úr, intézzék el egymás között!) T. Képviselőház! Ez teljesen szörnyű mentalitás. Hol van itt a magyar büszkeség, a magyar önérzet 1 És ha igaz volna ez, még akkor is el kellene titkolni. Megérdemel-e Magyarország egy négyszögöl területet az elszakított részekből, hogy ha így gondolkoznak a közéleti emberek! (Fábián Béla: Gyalázat!) Ezért félek én az úgynevezett díszkeresztényektől, (Jüresek Béla: Tgaza van!) akik ott helyezkednek el a zsidó bankoknál és a zsidó iparvállalatoknál azért, hogy hátuk •mögött tovább folytassák a machinációkat. Természetesen ezeknek a bizonyos díszkeresztény éknek kiválasztásánál van annyi eszük, hogy mindig vagy a született arisztokráciából, vagy közgazdasági személyekből, vagy politikai nagyságokból szedik elő őket, hogy biztosabb legyen az, ő manipulációjuk és az ő sikerük. (Propper Sándor: Azokat meg lehet venni!) Nem engedhetjük a jövőben, hogy az ilyen fajúak magyarok tekintélyének fedezete alatt dolgozhassanak nemzetünk elén. Én bízva bízom, száz százalékig bízom abban, hogy Inirády miniszterelnök úr, akinek ismerjük át ütő erejű, keresztény irányú politikáját, igenis intézkedni fog, hogy a jövőben ilyen beszivárgások ne történhessenek meg. S ha szabad használnom ugyanazokat a kifejezéseket, amelyeket nekem a vezérigazgató úr írt: a jövőben nem fognak tudni ide behozni úgynevezett zsidó szakcsődöröket és zsidó szakbikákat. (Derültség jobbfelől. — vitéz Tóth András: Waitz mint szakcsődör! — Propper Sándor: Halljuk még egyszer!) Kérem az iparügyi miniszter urat, vizsgálja át különösen a textil vállalatokat, mert én állítom és a. Ház asztalára le fogom tenni, hogy hány külföldi állampolgár, hány külföldi honos van még ma is a textilszakmáiban. Legyen szabad erre pár számot mondanom: 710 van a textilszakmában, (Fábián Béla: Borzasztó sok! En ihiszek a képviselő úrnak, hibás a kormány!) gyárvezető 74, férfitisztviselő 71, nőtisztviselő 14, művezető férfi 156, nő 3, munkás és szolga 232 férfi 154 nő. A töbíbi iparokban pedig hasonló a helyzet, 3335 külföldi állampolgár van, akik nem belföldiek, nem magyar intellektuelek... (Fábián Béla: Ezek mind németek! — vitéz Mecsér András: Más az, mint a zsidó! — Fábián Béla: Azt én is tudom!) Elnök: A közbeszóló képviselő urakat figyelmeztetem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Haám Artúr: . . . ugyanazzal a szakértelemmel bírnak és elfoglalják a helyüket. Könnyű ráfogni azokra, hogy nélkülözhetetlenek. Azok a bizonyos vezetők, akik nélkülözhetetlenek, rendesen valakinek a rokonai ott. Ráfogják, hogy megáll a gyár és az összes munkásokat el kell bocsátani, ha azt a bizonyos szak nem akarom megmondani, mit (Felkiáltások jobbfelől: Szakcsődört! — Derültség.) — be nem hozzák az országba. (Mozgás.) Kutatásaim közben érdekes dologra jöttem rá abban a tekintetben, hogy hogyan játszák ki már most is a zsidótörvényt. {Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egészen lényegtelen szerepkört betöltő munkásokat, hivatalnokokat, sőt szolgákat előléptetnek havidíjasokká, azokat az Oti.~ ból kijelentik és bejelentik a Mabi.-ba, a zsidó tisztviselőket pedig' a munkások közé jelentik be, ugyanazt a hatáskört hagyják meg nekik, ami előzőleg volt és a Mabi.-ból átjelentik őket az Oti.-ba, úgyhogy mire a törvényt végre akarják hajtani, meglesz a 20%-os elintézés és senki hozzá nem tud nyúlni ezekhez a dolgokhoz. Megjegyzem, hogy múltkori beszédeimben én tulajdonképpen nem is Waitz-cal foglalkoztam, hanem azzal foglalkoztam, hogy a textilgyárak legnagyobb része tisztára nemkenesztény összeállítású. (Fábián Béla: Bemek beszéd! Jobb, mint Ionrédyé! — Derültség.) Statisztikára hivatkozom. (Zaj.) Nekem mondhatják, hogy keresztény vagyok, a zsidók se sértődjenek meg. (Fábián Béla: Én csak igazat adok ...) Állítom is. 1936-ban 342 kis abb-nagyobb textilgyár volt, ebből 219 volt a zsidó, a 19 bérlő közül pedig 3 volt keresztény. Hogy (milyen jó üzlet a textil, azt mutatj cl rlZ, hogy 1936-ban a rengeteg textilgyárból csak egy szünetelt, a többi mind működésben volt. En elhiszem azt, hogy a zsidóság már születésénél fogva és mert többezer esztendőn át kereskedelemmel foglalkozott, jobbaíi ért a kereskedelemihez, mint a kereszténység, de engedelmet kérek, (hogy a textilhez jobban értsen, mint a kereszténység, azt már tagadásba veszem. Itt azért van a zsidóság kezében a textilipar, (Zaj.) mert akkor, aimikor ennek a konjunktúrája elkövetkezett, nem volt másnak a kezében a pénz. Nem a zsidók a szakértők, ők hoztak be idegen helyekről, Csehországból, Lengyelországból szakértőket, azokkal vezettették a gyáraikat és azokon keresztül szerezték meg azt a rettenetesen sok milliót. (Propper Sándor: Egykézbe a textilipart!) Mert hogyan keletkeztek ezek a nagy textilgyárak? (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Azelőtt Csehországból meg Lengyelországból hozattuk a textilárukat. Később, amikor már megszűnt ennek a lehetősége, ezek a gyárak mind bezártak, (Jurcsek Béla: Bejöttek!) ezek a gyárak ócskavasakká váltak, azonban az akkori kormányzat módot adott arra, hogy