Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

824 Az - országgyűlés képviselőházának egyesek ezeket babért, semmiért összevásárol­ják és itt van a nagy idegen tőke behozatala, mert ezeket a gépeket felértékelték. Kaptak vámmentességet, kaptak vasúti kedvezménye­ket, kaptak adómentességet, kaptak területet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) amint meg­indultak, mindi árt kartelbe tömörültek, (Fel­kiáltások jobbfelől: Olcsó magyar munkások­kal dolgoztak!) nekikezdtek a sóba nem látott ember-kiszipolyozásnak. (Csikvándi Ernő: Vámvédelem!) T. Képviselőház! Hogy mit kell kifejtenie annak a fogyasztónak, arra vonatkozólag le­gyen szabad rámutatnom a Bazilika-utca kö­rül elhelyezkedett angrosszistákra. Ezek nagy­része szinte milliomos és itt az iparügyi mi­niszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ezek kö­zött vannak olyanok, akik tulajdonképpen csak Strohmannok az adózás szempontjából, mert a gyárba beültetnek egy hivatalnokot és a gyár még ma is a tulajdonukban van. Ez megint alkalmas lesz a zsidótörvény végre­hajtásánál annak elérésére, hogy a tizes lét­számon alul legyenek és így nem tartozván a gyárak kategóriájához, megint csak erősítsék a saját érdekeiket. Az igen t. Ház előtt sem lehet teljesen is­meretlen, hogy a textilesek éppen óriási va­gyonuknál fogva milyen életet élnek. Méltóz­tassanak megnézni azokat a bizonyos mese­autókat, majdnem bizonyos, hogy mind a tex­tileseké, (Úgy van! a jobboldalon. — Kölcsey István: Textilesé! Szakemberé! — Buchinger Manó: A szakcsődöröké!) főúri lakásokat és lakájokat tartanak, az egyik textilesnek 50.0ÜO pengős évi vadászbérletéről is tudok, aki ezelőtt 10—12 esztendővel gombügynök volt ebben az országban. Hát honnan vették a va­gyonukat, ha nem a nyomorgó emberektől, részint a munkásoktól, részint pedig abból, hogy mi inget veszünk magunknak és azt megfizetjük! (Nagy zaj. — Fábián Béla: Gya­lázat! Hol a miniszter 1 ?) Azt mondják, — nem tudom, a rossznyel­vek-e — hogy ezek a textilesek r olyan gyor­san gazdagodtak meg, hogy egy jó részük még ma is késnyelő, még enni se tud. (Derültség és zaj. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Csak nem bicskával esznek ezek a derék em­berek?) Ezeknek a textileseknek nagy vagyo­nuk ellenére egyáltalában semmiféle érzékük nincs a szociális vonatkozású dolgok iránt. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Haám Artúr: A gyárakban nincsenek für­dőkádak, alig van mondjuk egy-egy rendes mosdó, sok helyen éppen csak annyi hely van a munkásoknak, hogy a kabátjukat felakaszt­hassák egy fogasra. Pedig a textileseknek tudniok kellene, hogy a textilmunkások jó­része tüdővészes, mert hiszen a levegő tele van ott porral, sokszor régi, ócska dolgokból gyártják az árut, azok porlanak, az apró por­szemecskéket belélegzik, azok felsértik a tü­dőt; ezek a sok-sok millió vagyonnal rendel­kező emberek azonban nem gondolkoznak azon, hogy a szegény emberek sorsát enyhít­sék. (Esztergályos János: Hát miért támogatja azt a kormányt, amely ezt tűri? — Buchinger Manó: Én kilépnék a pártból! — Zaj.) Azért interpellálok, hogy a kormány csináljon ren­det ebben a kérdésben! (Fábián Béla: Hát be sem jön a miniszter! Idézzük be Bornemiszát! Hol van Bornemiszat — Zaj a jobb- és a bal­oldalon. ) Elnök: Fábián képviselő urat 'kérem, ma­331. ülése 1938 június '15-én, ' szerdán. radjon csendiben! (Rajniss Ferenc: Hát a zsidók miért nem csinálnak rendet ezen a téren'? — Fábián Béla: Hát maguk Gönilbös alatt rendéit csinálhattak volna!) Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Fábián Béla: Nem lehet ké­rem tűrni, hogy ilyen állapotok legyenek!) Csendet kérek, Fábián képviselő úr! Haám Artúr: Méltóztassék (meghallgatni, hogy ismertessem ezeket az érdekes állapoto­kat, mert letelik a' beszédidőm (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) és nem tudom elmondani ez alatt a rövid idő alatt a textileseknek a /manipulációit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk! — Györki Imre: Hol a -miniszter? Miért nem csinál ren­det? — Folytonos zaj.) Jellemző az antiszociális gondolkodásukra, hogy amikor Szentesen 1935-ben az a nagy jég­verés volt, akkor á tizenkét legnagyobb texti­lest felkérték arra, hogy adakozzanak. Az egyik adott 50 pengőt, egy másik pedig 10 kiló selejtes szövetet, (Rajniss Ferenc: Nem halt bele?) a többi pedig egyáltalában meim adott semmit. Ezt adatokkal lehet bizonyítani.^ (Fá­bián Béla: Itt van kint a főispán úr, kérdez­zük meg tőle! — Kölcsey István: Nem arról van szó! — Propper Sándor: Bornemisza a bűnös! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne zavarják állandóan a szónokot! Haám Artúrc T. Ház! En lehetetlen álla­potnak tartom azt, hogy a textilesek nagy ré­sze leállította, illetőleg redukálta az üzemét. Miért van ehhez joguk? Azért, mert iimosit. prompt nincs lehetőség arra, hogy régi nyere­ségüket megint fokozhassák? Ök olyan tarta­lékvagyont szereztek, hogy feltétlenül to­vább kell f oly tatniok üzemeiket. Mit csinált volna ez az ország, ha a nagy uradalmak azt mondták volna, amikor 7 pengőre is leesett a búza ára, nogy elbocsátjuk a cselédeket, be­csukjuk a boltot, nem .gazdálkodunk? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi lett volna akkor ebből az országból? Azt kell tehát köve­telnünk a textilesektől, akik azt mondják, hogy ma nincs konjunktúrájuk, ma nincs ke­reseti lehetősségük, hogy tessék a itiartalekokat elkölteni. (Ügy van! q jobboldalom.) Vesztesé­geket mutatnak ki mérlegeikben, ugyanakkor pedig tessék megfigyelni, hogyan építkeznek. (Györki Imr<e: Hol a miniszter? Miért nemi csi­nál rendet? — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Nagyon szeretném tudni, mikor lesz egyszer már vége ezeknek a kartelüzelmeknek? Ezzel a nem is teljesen •ma­gyar, nagyrésziben nem magyar fajú ezer eim­. bérrel áll szeműben nyolcmillió magyar. 10—15 I év óta folyik a 'harc és a legnagyobb küzdőté­ren még mindig előteriben vannak. Hol itt az i igazság? Nem kell-e egyszer 'már győzedelmes ­: íkednie annak a nyolcmillió^ ^magyarnak az ezer nem magyar származású ember felett? j (Fábián Béla: Kegyelmes urak lesznek!) Arra, hogy ez a harc nem mai keletű, le­j gyen szabad Gaal Gaston 19314>en elmondott egyik beszédének következő részét felolvasnom, ; amely a Napló 338-ik oldalán van. Gaal Gaston ; a textilesekről heszél és'azt mondja (olvassa): »Láttunk ilyen közgazdászokat ann ajk idején a negyvenes évek után is az Alföldön. Látftrtník \ a Bakonyiban is, láttunk Somogyban is. Ha nem csalódom, Rózsa Sándor Szeged és Debre­| cen vidéke, Bogár Imre Pest megye boldogí­tója, Sofori Jóska, Juhász András Somogy vár­, megye szülötte és, nevezetessége, Patkó Pista

Next

/
Thumbnails
Contents