Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

822 Az országgyűlés képviselőházának pellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Ismeretes-e a miniszter úr előtt, hogy a textilgyáraknál még mindig vannak tulajdonosok, vezetők, mérnökök és mesterek, akik nem magyar állampolgárok? Ismeretes-e az iparügyi miniszter úr előtt, hogy a mintegy 80.000 munkást foglalkoztató magyarországi textilgyárakban, dacára óriási vagyonuknak, alig találhatók a munkások egészségügyét szolgáló szociális alkotások? Ismeretes-e az iparügyi miniszter úr előtt, hogy a hazai textilgyárak felére leépített üzemmel dolgoznak, dacára annak, hogy a nagy konjunktúrában felhalmozott óriási tartalékvagyonúk kötelességükké tenné, hogy kevesebb nyereségi árral a régi üzemüket fenn kellene tartamok?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Haám Artúr: Mélyen t. Képviselőház! Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Haám Artúr: T. Képviselőház! Azt hiszem, a magyar életet szinte összecsuklásig kiszipolyozó kartelek őserdejében és dzsungelében talán a legártalmasabbra, a legborzalmasabbra mutatok rá, amikor a textiliparról beszélek. Be kell vallanom, hogy én, mint gazda, laikus vagyok a textilipar terén és sokkal szívesebben foglalkoznám mezőgazdasági és ezzel kapcsolatos problémákkal, érzésem szerint azonban a textilipar a maga összeállítottságában auynyira messze áll a magyar falutól és benne olyan óriási kilengéseket látunk, hogy ez a nemzeti érdekeket és ezzel a falu többmillió lakosának az érdekeit is érinti, de érinti talán legelsősorban azt a körülbelül hatvanezer főnyi munkástömeget és azoknak családtagjait, akik szinte kuli módra helyezkedtek el ezekben a gyárakban. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezek legnagyobb része, ha 10—15 esztendeig dolgozik is azokban a textil gyárakban, soha sem fogja elérni azt a fizetési nívót, amelynek alapján ebben az életben valamikor is családot alapíthatna. De szükségesnek tartottam, hogy felszólaljak, azért is, mert hiszen a textiliparnak körülbelül nyolcvan százalékát az a munkásréteg teszi ki, amely a mezőgazdaságban feleslegként mutatkozik. Megjegyzem, a textil berkeibe igen nehéz belelátni. Szinte védőbástyával, fallal veszik magukat körül, mert úgy látszik, van mit takargatniok. Talán éppen ez az oka annak, hogy teljesen kizárt dolog, hogy a fontosabb pozíciókba egy-egy keresztény is beülhessen, nehogy valahogyan kint is megtudják az Ő belügyeiket. A besúgási rendszer viszort olyan tökéletes, hogy ha valaki egy másiknak textilügyekről beszél, azt majdnem bizonyosan megtudják és az illetőt abban a pillanatban kidobják a gyárból. Meg kell még említenem, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki az én interpellációimat, (Halljuk! Halljuk!) mi kötelezett ennek elmondására és mi tette ezt hazafias köteleisségemuié. Május 10-én ugyanis a zsidótörvénynyel kapcsolatos beszédemben megemlékeztem' róla, hogy a zsidók egyes területeken milyen óriási mértékben foglalják el a helyeket, így 331. ülése 1938 június 15~én, szerdán. a Mechanikai Szövőgyárban. Megemlítettem beszédemben, hogy Mayer Miksa, mint vezérigazgató és egy Wiaditz nevezetű bevándorolt lengyel zsidó az üzenni vezetője ennek (a textilgyárnak. Beszéltem a szociális viszonyokról, beszéltem a szövőmesterekről, szóval, amit megtudtam és amit szükségesnek tartottam., azokat megemlítettem itt, hogy a munkásság érdekeit előmozdítsam. Eirre május 28-án egy nagy magyar pénzintézet vezérigazgatójától kaptáim egy udvarias levelet, amelyben engem kitárolt — (vitéz Ujfalussy Gábor: Ki volt az?) esetleg meg fogóim mondani (Halljuk! Halljuk!) — és megtmíagyarázza, hogy tulajdonképpen hogyan is kellene egy ilyen importált zsidókkal ellátott gyárral szeműben viselkedni. A levél tartalmában olyan szörnyűségek vannak, hogy igazán félretettem mindent és ha az indiszkréció vádja is érhet, vállalom érte a felelősséget, de hazámat, fajtámat és a kereszténységet sokkal jobban imádom, semhogy ezt elhallgassam. De nem is hiszem, hogy ő arra gondolt volna, hogy én napirendre térek e felett, innert isértésmek venném, ha ezt hitte volna rólam, mert határozott sértés lett volna feltételezni egy magyar, keresztény gondolkozású képviselőről, hogy ilyen levél felett napirendre tér. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki volt az?) A Moktár. vezérigazgatója, Metzler JenŐ kincstári főtanácsos, méltóságos úr, a Gazdaságkutató Intézet tagj Gyosz

1

. egyik vezető tagja- Levelében ezt mondja (olvassa): »Igen tisztelt képviselő úr! Némi szomorúsággal olvastam, amit a Mechanikai Szövőgyárról a parlamentben mondani tetszett -. .« Említi, hogy ő alapította ezt a gyárat, majd így folytatja (tovább olvassa): »a Mechanikai Szövőgyár alapítói zsidók, jórészt ortodox zsidók, akikkel eddig csak jó tapasztalataink voltaik-« Az ortodox zsidókra hivatkozik és ezt végtelenül csodálom a vezérigazgató úr részéről, amiikor tudja azt, hogy éppen rituális érzéseik imliatt majdnem lehetetlenség, hogy ők ^nemzetköziségüket elveszítsék. Továbbá ezt írja (tovább olvassa): »Tőkét és szaíkértelmet hoetak az országba és ebben mi igyekeztünk segítségükre lenni.« írja azután, hogy hány milliót hoztak be ezek. (Mecsér András: Mennyit vittek ki?) Én erre csak azt jegyzem meg, hogy sokkal többet síboltak ki az orsziáigból. mint amennyit behoztak. (Fábián Béla: Be kell csukni őket, ha ez igaz, de ha nem igaz, akkor nem szabad ilyent mondani — Zaj.) Fábián képviselő úrnak esak azt mondom, _ elismerem >azt a jogát, hogy a zsidóságot védje, de megkövetelem azt is, ismerje el az én jogomat is,, amikor a kereszténységet védem, mert a múlt- ' kori beszédemben is állandóan, örökösen zavart. (Fábián Béla: Megállapítottam, hogy nem iigaz, amit a képviselő úr mondott!) Fábián képviselő úr kiment és telefonált^ Olyan együgyűnek nem tudom képzelni Fábián képviselő urat, hogy elhigyje, ha a Mechanikai Szövőgyárhoz fordul telefonon, az igazat fogják megmondani. (Fábián Béla: Azt mondta, hogy 11 idegen állampolgár van a Mechanikai Szövőgyárban mint munkavezető!) Leteszem a Ház asztalára, hogy mennyi idegen szivar-, gott he ebbe a szövőgyárba. A vezérigazgató úr azután kitanít, hogy kik a beszivárgott zsidók. Ezt mondja (olvassa): »Azt tetszik mondani, hogy a gyár alapítói beszivárgott galiciaiak. Én, mint máramarosi származású ember, közvetlen tapasz-