Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június 14-én, kedden. 745 kai menetszázadokba és zászlóaljakba a tömegeket, hanem engedték azt, hogy ezek a tömegek igenis szerte bitangoljanak az országban és mindenkinek olcsó játékszerévé váljanak. Valóban úgy van, itt szörnyű felelősség terheli azokat, akik évtizedeken keresztül kormányozták az országot. Felelősek igenis a nyilt szavazás fenntartásáért, az, álparlamentarizmus fenntartásáért, azért, hogy évtizedeken keresztül hazug politikai mentalitást csempésztek be az országba, felelősek igenis azért, hogy ötévenként egyszer egy hatalmas huszárrohammal akarták mindig a magyar népet 'beterelni az, ő karámjaikba, csak egyetlenegy napra, az ígéretek özönével és, zuhatagával, a különféle ezerszer bevált trjükköknek alkalmazásával, és utána négy-öt éven keresztül a dolgos és munkás hónapoknak és éveknek csalódásai következtek, amelyek elvágták a bizalmat a vezetők és a vezetettek között. (Ugy \vun! Ugy van! half elől.) T. Ház! Bizalmat vesztett tömegek ütnek vissza ma elsősorban. Nem öntudatosan küzdenek, mert nincs meg az egységük és nincs meg az akaratkifejezésre szolgáló szervezetük, de öntudatlanul, felbontottságuknál fogva, kiszolgáltatottságuknál fogva és i'elkínálkozásuknál fogva mindenféle mozgalom számára. Felelősek ebben elsősorban a kormányok, amelyek 18 éven keresztül nem nevelték meg a magyar népét, nem adtak módot arra, hogy önálló véleményt nyilváníthasson, hogy beoltassák mindenféle demagógia és mindenféle népboldogítás elleni szérummal és igenis felelősek a kormányok azért is, mert ez alatt a 18 esztendő alatt nem hoztak nagy szociálpolitikai intézkedéseket, amelyekkel a magyar népnek sorsát jobbra fordíthatták volna, hanem igéretlavinákkal és fráziszuhatagokkaj táplálták ezt a 9 milliós magyar népet. (Rajniss Ferenc: A pártok is felelősek!) Igaza van Rajniss t. képviselőtársamnak, felelősek a pártok maguk is, mert egészen bizonyos, hogy ferde képet mutatott a magyar parlament akkor, amikor itt az ellenzékiségnek és a kormánypártiságnak gondolatát állandóan ismét összekuszálták, amikor homályos képletekkel, treuga deikkel operáltak ebben a Házban és nem mondották soha tisztán és őszintén, mit akarnak és miképpen akarják azt keresztülvinni. Igenis itt az ellenzéken egy népfrontszerű kocsonyás egyveleget tálaltak fel a magyar népnek. (Rassay Károly: Már kik?) Azok, akik a »szociáldemokrata« nevet viselő álszocialista képvú löktől a lipótvárosi merkantil képviselőkön keresztül {

r

egészen a falunak kisgazdájáig egyformán bólongattak az ellentétes érdekek dacára, de egyetlen világnézethez való tartozás jogcímén. (Zaj és ellentmondás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: És képviselő úr melyik párthoz tartozott, mialatt ez történt? — Zaj.) A nyilt szavazás antiszelekciója jó volt arra, hogy összezavarja és semlegesítse a világnézeteket itt a parlamentben. A választók ezt a túlkomplikált álláspontot nem tudták megérteni és elfogadni, mert a magyar paraszt csak a világos és logikus beszédet tudja meg érteni, nem pedig az ilyen összekuszált, összezavart álláspontot. (Zaj balfelől.) Akik elsikkasztották a politikai életet és akik nem engedték felállítani a nacionalista frontot, azok most egyszerre a harcnak szükségességét hirdetik és azt mondják, hoar olvasottságra van legnagyobb szükség. (Zaj balfelől.) Mi is azt mondjuk, hogy akik a sötétbeugrással riogatták idáig a magyar felelős tényezőket és a magyar népet, azok most ugyanKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX. csak ezzel a sötétbeugrással fenyegetnek és azt mondják: vigyázat, mert forradalom lesz ebből. Ezeknek az embereknek most igazuk van, de az a tragikus, hogy ma már nem hisznek nekik, mert a múltban nem volt igazuk, amikor minden kis változással szemben a sötétbeugrást hangoztatták. Ezért tehát az a helyzet, hogy még az óvatosságot és a nyugalmat sem lehet azoknak a szájaknak hirdetni, amelyek a múltban kompromittálták az óvatosság és a nyugalom hirdetését. Mivel kompromittálták? A változatlanság és a maradiság örök védelmével. (Zaj.) A keresztény publicisztika is keresi, mi az oka annak a hallatlanul nagy és roppanásig feszült változtatási kedvnek ós szándéknak, amely ma a magyar népet eltölti. Az egyik komoly lapban, a Nemzeti Újságban vezércikkben azt írja a cikkíró, hogy (olvassa): »Ennek oka pedig a tömegek súlyos hiányérzete, keserű kielégítetlensége és a mostani megmerevedett parlamenti háttér.« (Rajniss Ferenc: A Nemzeti Újságnak igaza van!) Ennek a cikknek és megállapításnak száz százalékban igaza van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler Károly: Csak ott téveszti el a cikkíró, amikor azután a megoldás módját keresi, mert a megoldás tisztánlátását ott téveszti el, amikor a megoldás módj_._\érit azt ajánlja, hogy akár egyetlen nagy párt megújulása, akár pedig a többi kis párt megújulása önmagában agy szilárd politikai erővé formálódhat. Eat a megállapítást nem teszem magamiévá, mert hiába gyúrom össze itt a magyar parlamentben a politikai erőket, hiálba akarom azután ismét szétválasztani es szétosztani pártokra akkor, amikor az a tömeg, amelyet összegyúrok, nem egységes és nem egészséges. (Rassay Károly: Szóval mi valamennyien menjünk el és maguk jöjjenek ide! — Derültség.) Nem mind, de a liberális képviselők mindenesetre. (Derültség és zaj.) Egy politikai francia négyes Összeállíthat talán új figurákat és az is bizonyos, hogy a sakktábláin a figurákat lehet így vagy amúgy állítgatni, és ezáltal lehet új formákat létrehozni, de ebből új lényeg,, új szellemi és anyagi politikai erő semmi körülmények között nem támad. Emlékszünk egy ilyen átgyúrási kísérletre. 1921-ben Bethlen István igyekezett egy 'iyen átgyúrást csinálni: a keresztény párt disszidenseiből (Zaj. — Elnök csenget.) és az akkori kisgazdapártból akart egy új pártot lé itesístleni. Létesített is, 'de az új párt »sem a keresztény pártnak ellenforradalmi mentalitását és keresztény gondolkodásmódját nem vette át, sem pedig a (kisgazdapárt népies vonatkozásait. Jött létre tehát csakugyan egy új pánt* amely liberális és kapitalista volt, és két eredőjére egyáltalában nem hasonlított. (Zaj.) Mi hoztunk itt rend-törvényit* nagypn helyesen, a rend fenntartása és védelmié érdekében. Mi szívesen látjuk a rendtörvényeket, mert ezekkel lehet is rendet teremteni, de az emberek tömegeiben élő változási vágyat ezekkel a törvényekkel kiirtani nem lehet. Hoztunk mi egy zsidótörvényt (Rassay Károly: Már aki hozta, ém nem hoztam! — Derültség.), amelyet egy hangzatos címmel »a társadalmi és gazdasági rend hatályosabb védelméről« címmel láttunk el. De ez még nem védelmezi meg a társadalmi rendet és békét akkor, amikor a zsidótörvény, eltekintve az erkölcsi és egyéb nemzeti vonatkozásaitól, végeredményében mindössze osak 2Û.000 malOtí