Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-330
74ft Az országgyűlés képviselőházának gyár középosztálybeli egyénnek fog majd öt év ámulva kenyeret jelenteni, ha csakugyan végrehajtják ezt a törvényt. (Zaj) Ha csákugyan védeni akarjuk a társadalmi rendet, méltóztassék a problémákat mindenütt meglátni és azokat csakugyan törvényekkel orvosolni, elsősorban pedig méltóztassék lebontani a népi akarat elé épített akadályokat. Tessék a fair play elvét alkalmazni a magyar néppel szemben! Méltóztassék tehát a felsőházat átreformálni, ha talán nem is egészen eltörölni. Méltóztassék azokat az igazi »'ősi« értékeinket a felsőház egynegyed részében bennhagyni, annak háromnegyed részét azonban méltóztassék rendi alapra helyezni az érdekképviseletek kiküldötteinek bevonásával 1 , azoknak újabb átszervezésével. Méltóztassék a titkos választójogról szóló törvényt áltialiakítani olyképpen, hogy ne kelljen hat vagy nyolcmillió pengő ahhoz, hogy valamely országos párt minden kerületben felléphessen. Méltóztassék igenis olcsóbbá tenni a választási eljárást s ugyanakkor bevezetni a politikai pártok ellenőrzését arra nézve, honnét vannak ellátva pénzzel, ß% ha szükséges, igenis az állami költségvetésen keresztül méltóztassék segélyezni a paritokat azért, hogy a fair play alapján vehessenek neszt a küzdelemben. De egyet nem lehet csinálni; a nemzeti akarat nyilvánítását nem lehet közönséges adásvétel tárgyává tenni, amivé azt ez az új választójogi törvécy teszi. (Ellenmpndás a jobboldalom,. — Zaj a baloldalom.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő úr, tessék csendben maradni! Meizler Károly. T. Ház! Imrédy miniszterelnök úr nem mondott beszédében nagy szavakat, mégis nagyon komoly, sőt mondhatnám, országépítő beszédet mondott. Ez tagadhatatlan. (Zaj.) Nem jelentett be reformokat, de ha megvalósítja azokat, amiket mondott, ez igen nagy reformokat jelent. A rend, a béke és a nyugalom biztosításában is a forradalom elleni küzdelemben mi teljesen a miniszterelnök úr mellé állunk. Mi azt akarjuk ezen a téren, amit a miniszterelnök úr akar: eltávolítani a forradalmat (Meskó Rudolf: De csinálni sem szabad!), a teljes rendet megalapozni, — de ugyanakkor szuggeráljuk a miniszterelnök úrnak a gyökeres és teljes változás szükségességét. Világos és okos célkitűzései voltak a miniszterelnök úrnak — ez tagadhatatlan és ,kétségtelen — és visszaállította a nemzet lelkének megbillent egyensúlyát. Igen szomorú csalódást jelentene, ha ez a rend egyúttal a statusquo fenntartását is jelentené. Nagy kérdés még az, hogy Imrédy miniszterelnök úr útja merre vezet. (Zaj a baloldalán. — Fábián Béla és Rajniss Ferenc közbeszólnak.) Elnök: Kérem Fábián Béla és Rajniss Ferenc képviselő urakat, maradjanak csendben. Folytassa a képviselő úr. Meizler Károly: Mondom, nagy kérdés még az, hogy Imrédy miniszterelnök úr útja merre vezet. Nagy kérdés az, hogy ő csakugyan Savonarola vagy Salazar lesz-e, vagy csak helytartója lesz Károlyi Gyulának és Bethlen Istvánnak. (Mózes Sándor: Az utóbbi a valószínű!) Nagy kérdés, merre indul el majd, milyen erőkkel akar együttműködni azokkal az erőkkel-e, amelyek az ő kormányát életrehívták, vagy pedig csakugyan a szociális és nemzeti alapon álló tömegekkel. A kormánynak ebben az összeállításában vannak kezesei egyrészt a kormánypárti jobboldal, másrészt pedig 330. ülése 1938 június H-én, kedden. a felsőház konzervatív elemei. Ezek a kezesek olyan pontosan aránylanak egymáshoz,, mint amelyen pontosan a Darányi-kormány ban helyet foglaltak. Minden miniszter, sot minden politikai államtitkár is mérlegre tétetett a jobb oldaliság gondolata és a konzervatív gondolat szempontjából. (Rassay Károly: Már szemben áll egymásai a jobboldaliság és a konzervatív gondolat 1 ?) Némely tekintetben igen. (Rajniss Ferenc: Mindig szembeállott! — Rassay Károly: De sokat kell itt tanulni! Ü.i táncfigurák ezek!) A tőzsde hosszal üdvözölte a miniszterelnök urat, a liberális sajtó^ pedig örömmel fogadta, nemkülönben a felsőház is örömmel fogadta és erős tapssal üdvözölte a bemutatkozó kormányt. (Mozgás és zaj.) Egészen bizonyos, hogy ugyanaz a taps, amely Imrédy Béla bemutatkozó miniszterelnöknek szólt, szólott egyúttal az eltávozott miniszterelnöknek is, annak a miniszterelnöknek szólott, aki megszavaztatta velünk a felsőház jogkiterjesztését. (Egy hang balfelöl: Ez volt a hála! — Béldi Béla: Kezdett nekik kellemetlenné válni!) Annak a miniszterelnöknek szólott, aki mindig a legnagyobb mértékben konciliáns volt a felsőházban megnyilatkozott óhajtások tekintetében. (Zaj.) Mi azt kérjük a miniszterelnök úrtól, ne nyomja el a népi erőiket, hanem ellenkezőleg, igyekezzék azok irányában haladni. (Strausz István: Sőt erősíteni kívánja azokat!) Nem mehetünk ©1 azonban szó nélkül amellett a szerepkör mellett, amelyet a felsőház töltött be ennek a kormányváltozásnak alkalmával. Ismeretes tudniillik, hogy a felsőház 80 tagja megbeszélésre gyűlt össze és ezen a megbeszélésen olyan vélemény alakult ki, hogy a kormánynak igenis üzennek a tekintet ben, hogy tessék a rendet és a nyugalmat hatékonyabb eszközökkel biztosítani. (Matolcsy Mátyás: Felszólították Darányit, hogy mondjon le! — Zaj. — Rassay Károly: Mikor már rég lemondott az a kormány!) Szó volt arról is, hogy száz aláírással ellátott indítványban fogják kérni a felsőház határozatát a tekintetben, hogy a kormány az erősebb kéz politikáját folytassa. (Rajniss Ferenc: íme, itt van kérem!) A felsőházi tagoknak ezt a mozgalmát Károlyi Gyula ismertette Darányi Kálmán volt miniszterelnök úrral és közvetlenül az ő ismertetése után jelentek meg azok az újságcikkek, amelyek szerint a kormánynak ez a 80 felsőházi tag egy heti haladékot adott arra, hogy teljesítse a kívánságukat vagy pedig távozzék el. (Béldi Béla: Ultimátum! — Rajniss Ferenc: Ez a nagy szélsőség! Le Ikell törni az ilyen szélsőséget! — Rassay Károly: Teljesen hamis! Már megbukott akkor! — Zaj.) Ekkor ennek a mozgalomnak egyik vezető férfia részéről egy nyilatkozat tétetett, amely szerint »a mozgalom megindulása után felkérésemre — mondja Jankoviich Béla — gróf Károlyi Gyula felkereste a miniszterelnök urat, aki megfelelő kijelentéseket tett és ezért szüntettük' be ideiglenesen a mozgalmunkat, de egy hét múlva ismét összejövünk és megvizsgáljuk ezt a kérdést«. (Rajniss Ferenc: Ez a szélsőség az országban, hogy ilyen történhetik. Le kell törni ezt, hogy a másik szélsőséghez hozzányúlhassanak. — Rassay Károly: Régi szélsőséges ember Jankovioh Béla! — Derültség. — Zaj. — Fábián Béla: Munkatáborba Jankovich-csal!) A felsőházi tagok által adott egy heta várakozási időből nem telt él még két nap
