Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

66 Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1938 május 20-án, pénteken. megelégedett emberi társadalom alakulhasson ki. Most ünneplik Rómában Augustus császárnak, a nagy római birodalom megalapítójának kétezeréves jubileumát. Ennek a nagy ró mai császárnak, a dicsőséges hadvezérnek, a nagy államszervezőnek legnagyobb erényét és legmaradandóbb teljesítményét a római történetíró, Tacitus abban jelölte meg, hogy: »... res dissociabiles iunxit: autoritatem et libertatém«, az volt tehát a legnagyobb erénye és teljesítménye, hogy két nagy ellentétes társadalmi erőt — res dissociabiles — iunixit, összekötni, egyesíteni, harmóniába hozni tudott: az állami rend és szabadság erejét és princípiumát. T. Képviselőház! A szabadság és a rend közötti elviselhető kompromisszumot a jogrend adja meg az emberiség számára. (Űgv van! Ügy van! jobbfelöl.) és minden jogrend megszületésének bölcsője felett ott lobogott a szabadság örök mécsese. (Rupert Rezső: Arra való az állam, hogy a szabadságot megvédje!) E törvényjavaslat, amelyet a kormány a t. Képviselőház elé terjesztett és amelynek általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását kérem, újabb jogpolitikai biztosítékot akar a szabadság pillérje, de egyben az államrend pillérje alá is helyezni és egy újabb kötelékkel akarja megerősíteni azt a kompromisszumot, a jogrend kompromisszumai, amely a szabadság eszméjét az államrend mindenekfölötti szükségszerűségével öszszeköti. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök: T. Ház! A tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgya- j tás alapjául elfogadni/? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa az 1. §-t). Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T- Képviselőház! Az általános vitában nem akartam felszólalni, mert nem akartam ünneprontó lenni. Elméleti szempontból ugyanis igen sok kifogást kellett volna találnom ez ellen a javaslat ellen. Megnyugodtam azonban abban, hogy ebben yaslatban jó dolgok is vannak, tudniillik ez a javaslat felsorolja a régi kódexnek igen sok szakaszát. Ezek a régi dolgok jók ebben a javaslatban. Azokra, amelyek újak ebben a javaslatban, természetesen már nem mondható el minden tekintetben, hogy jók. Itt van mindjárt az 1. §. Jogászi hibát látok benne^ mert amíg a büntetőtörvénykönyv második részének első fejezetét besorolja azok közé a cselekmények közé, amelyek felett az ötös tanács ítélkezik, kihagyja a második fejezet 139. $-át. Ez legalább is szépséghiba, mert ha beiktatjuk ebbe a fejezetbe a 126. §-t, amely az államfő meggyilkolásáról, vagy szándékos megöléséről, testi sértéséről, szabadságának elvételéről szól, akltbr nem lehet megérteni, hogy a 139. §-t, amely az államfő bántalmazásáról szól és .amelyet a törvény igen súlyos cselekménynek tekint, mert 10—15 évig terjedő fegyházzal bünteti, miért nem iktatja be. Azt mondják, hogy nincs alkotmányjogi jelentősége ennek és az igazságügyminiszter úr hivatkozik arra, hogy a görög jogban ismeretlen volt az apagyilkosság ellen hozott valamilyen rendelkezés, tiltó szabály. Ezen az alapon ki lehetett volna hagyni a 126. §-t is, amelyben szintén arról van szó, hogy az államfőt valaki meggyilkolja. Ha ott ezt a görögpéldát tartották szemük előtt, amely példa természetesen a görög jogból véve sem igaz, akkor nem lehet magyarázatát találni annak, hogy a 139. §-nál viszont ezt a görög példát tartják maguk előtt. Magam is azt hiszem, hogy ez inkább elméleti kérdés, csak a tudomány kérdése, meri sor nem kerülhet rá, bár ebben a mai felfordult világban az ember nem tudja, mert éppen túloldali képviselőtársaimtól hallottuk emlegetni, hogy ezeknek a mozgalmaknak egyik vezére már ilyen módon szokott diskurálni az emberekkel, tőlük elbúcsúzni, hogy: na, nemsokára kormányzó leszek. (Osoór Lajos: Ki ez?) Nem szükséges ezt megemlíteni. (Csoór Lajos: Hogy tudjuk, igaz-e, vagy nem!) Ha mondom, már ez is lehetséges, hogy ezek az idők a maguk méhében hordják az ilyen kótyagosságot is, akkor úgy látszik, megvolna a gyakorlati oka annak, hogy a 139. §-t is, miként a 126. §-t is az államfő védelmére beiktassuk a törvénybe. Nagyon kérem, ne tessék ezt a konokság vagy makacsság álláspontjának tekinteni, hiszen ezt a logika hozza magával. Ez egyenesen ennek a törvényszerkesztésnek exigenciája, a többi szakaszhoz viszonyítva, hogy ez a szakasz is, a kódexnek ez a rendelkezése is bevétessék a kivételes törvénybe. A másik dolog már kissé gyakorlatibb jelentőségű. Nevezetesen ez a javaslat kihagyja a közrend védelmének biztosítása szempontjából legfontosabb két büntetőjogi rendelkezési a felsorolásából. Értem itt a Btk. 175. és 176, -§-ában megirt cselekményeket, a magánosok elleni erőszak bűntettét. A t. államtitkár úr szép és értékes felszólalásában magyarázta nekünk, hogy ennek a törvénynek célja az, — mint ő mondta — hogy nyugodt polgári munkát, békés gazdasági fejlődést biztosítson. Mondotta azt is, hogy ennek a törvénynek célja a polgári biztonság érzését visszaadni, illetőleg megerősífeni. Bocsánatot kérek, ha viszont ebből a szempontból nem tartja fontosnak a Btk. 175. és 176. §-át, ha nem tartja valami olyannak, ami ellen sürgősen védekezni kell, azt az esetet, ha például egy tömeg megtámad egy kávéházat, megtámadja a Hanglit, amint az a legutóbbi esetben történt, megtámadja a szórakozó közönséget, tehát elköveti a magánosok elleni erőszak bűntettét, bocsánatot kérek, ha ezt nem tartja gyakorlatilag fontosnak e javaslat szempontjából, hát akkor miért tartja a többit annak? Hiszen a gyakorlati eset éppen az, hogy például az utcán csoportok verődnek össze és támadást intéznek személyek és vagyon ellen, vagy behatolnak bekerített helyre, vendéglőbe, kávéházba, gyűlésteremekbe, és ott erőszakot követnek el dolgokon és személyeken. (Mózes Sándor: És a Klauzál-téren!) Ha a közrend közvetlen felforgatásának ezek a veszélyes esetei valahova valók, akkor ebbe a javaslatba valók, mert a többi eset egy kissé el-