Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-330
734 Az országgyűlés képviselőházának oldalon.) Ha a kérdést ebben a beállításiban vizsgáljuk, egészen bizonyos, hogy az: agitációs célból történő' 'beállítással szemben a kormánynak is és nekünk is innen az ellenzéki oldalról, kötelességünk odaállítani a való tényeket. (Mózes Sándor: Hány emiber követett el öngyilkosságot 1 !) Nem azt állítottam, hogy a szociális fejlődés ebben az országban a csúcspontra ért, de szembe kell szállani azzal a beállítással, mintha a tömegek életnívója itt semmit sem emelkedett volna kultúrában, megélhetésben és egészségben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a tényt látjuk, akkor.majd nyugodtabban vizsgálhatjuk a 'szociális vonalon még meglévő bajokat és hátrányos helyzeteket és kereshetjük azok orvoslását. . Sok szó esik mostanában az állami szükségletekről és a termelési érdekekről, amiket kétségkívül összhangban kell tartani. De legyen szabad rámutatnom arra, Ihogy van egy másik érdek, amely csak nagyon halkan talál hangot ebben a teremben, ez pedig a fogyasztó érdeke. Felállítunk egy hamis tételt és azt mondjuk, hogy minden fogyasztó egyúttal termelő is, ha tehát a termelői érdekeket mesterséges árnívó tartásával emeljük, tulajdonképpen a fogyasztói érdeket is kielégítjük. Ez azonban falsurn, amelynek nagyon súlyos konzekvenciáit látjuk az életben. _ Beszélünk az ipari védelemről is. Vannak, akik sokalják azt, ugyanakkor pedig sürgetik a mezőgazdasági védelem emelését. Lassanként oda jutunk. hogy a termelés érdekeinek megvédése céljából ágy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés terén mesterségesen fenntartott árakkal operálunk. Az igen t. miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében is kitért erre a kérdésre, de már kormányvállalása előtt is foglalkozott ezzel a problémával és rámutatott arra az ipari termelés védettségétől eltekintve — a mezőgazdasági védelemnél mutatkozó jelenségre, hop-y .legjelentékenyebb mezőgazdasági exportcikkeinket kifelé csakis lényeges árveszteséggel tudjuk értékesíteni, de meg kell tennünk, mert ez egyik eszköze a belső árnívó tartásának. T. Ház! Én nem akarok belemenni ennek a gazdasági problémának a vitatásába, csak felvetem azt a kérdést, szabad-e ilyen körülmények között egyoldalúían nézve a, dolgokat, megfeledkezni egy óriási fogyasztói rétegről, amely csak munkáját tudja adni a termeléshez. (Ugy vtín! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amelynek nincs módjában kihasználni a termelésnél jelentkező, mesterségesen emelkedő árakat. (Horváth Zoltán: Ez a Potemkinrendszer!) Én gondolok nemcsak a 'közalkalmazottakra, a magánialkalmazottakra és a munkásokra, hanem arra a mezőgazdasági termelő rétegre is, amely csak önmaga fenntartására tud termelni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Hárommillió koldus! — Erődi-Harrach Tihamér: A napszámosok!) Gondolok a napszámosra és arra a kisgazdára is, aki esak sajátmagának tud termelni, aki a magasabb árakban jelentkező előnyöket tehát nem tudja kihasználni. (Hertelendy Miklós: Ki viselje a termelésnél a ráfizetést 1 ?) Ez nem olyan egyszerű t kérdés, amelyre rögtön tudnék felelni a t. képviselő úírnak. Én csak felvetem azt a gondolatot, hogy ezt az óriási, milliós fogyasztói réteget nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor mi beállítjuk gazdasági termelési politikánkat. 330. ülése 1938 június lU-én, kedden. (Ugy vm! Ugy van! balfelől.) Lehetetlenség olcsó iparcikkeket produkálni mesterségesen tartott mezőgazdasági árak mellett. Felmerül az a kérdés, vájjon nem kellene-e más irányiba fordulnia egész gazdasági politikánknak, nem lenne-e szükséges kihasználni éppen azt a termelési adottságot, amellyel Magyarország rendelkezik, hogy a legfontosabb élelmezési cikkeket önmaga tudja előállítani és pedig abban az irányban, hogy az olcsó mezőigazdasági termelés mellett egész iparunkat olcsó produkcióra állítsuk be? Ez egy nehéz gazdasági probléma, de nemi hunyhatjuk be előtte a szemünket és aki kint jár az életben és érintkezik ezzel a réteggel, számtalanszor meg fogja kapni ennek a nehéz közgazdasági problémának egyszerű sémáját a feleletben, amikor azt mondja az a kistermelő, vagy az a munkás: nekem nem az fáj, hogy nincs magas gabonának, nekem az fáj, hogy azért a gabonáért nem tudok megfelelő áron — úgy, mint a múltban — iparcikket vásárolni. (Hertelendy Miklós: Ügy van, nincs meg a kiegyensúlyozódás!) Ezt a kiegyensúlyozódást kell keresnünk és nagy közgazdasági kéirdés, hogy felfelé, vagy a mesterséges drágítások elhárításával lefelé keressük-e a nívó kiegyenlítődést? (Hertelendy Miklós: Mindenesetre elsősorban az ellátónak kell élnie! — vitéz Martsekényi Imre: Hát hol keressük? A termelő nem szólhat bele, a fogyasztó sem szólhat bele! — Bródy Ernő: Ez a kérdés! — Zaj. — Elnök csenget.) Én röviden rá akartam mutatni erre a kérdésre, hozzátéve a következőket: Én és politikai barátaim kötelességünknek tartjuk, hogy a termelői érdekek jó védelme mellett — mert Íbiszen látni fogjuk néhány nap múlva, amikor a kormány egy bejelentett javaslata ide fog kerülni a Ház elé, hogy a nagy termelői érdekek megtalálják a magúik védelmét, i'igy az ipari, mint a mezőgazdasági oldalon — j tehát, az erős védelmi pozíciók mellett kiépítsünk a magunk erejéből egy gyöngébb védelmi pozíciót a fogyasztó tömegek érdekeinek és szempontjainak védelmére. T. Ház! Pénzügyi és gazdasági általános vonatkozású megjegyzéseim után foglalkoznom kell az új kormány jelentkezésével felmerült általános politikai kérdésekkel is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a kormány kétségkívül egy lappangó, de annál mélyebben járó válság után kritikus helyzetben vette át a kormányzást. Valamennyien éreztük ezt, ha nemi is beszéltünk róla. Én megengedem magamnak azt a fényűzést, hogy ennek a válságnak az okairól és tüneteiről nem beszélek. Azt hiszem, megengedhetem ezt magamnak, mert a múlt kormány politikájával szemben éppen ezen a vonalon fenntartás nélküli, őszinte kritikát gyakoroltam. Nincs értelme, sem szükségesnek, sem lojálisnak nem látom, hogy most ezt a kritikát megismételjem, annál kevésbé, mert az új kormány minden megnyilatkozása és minden ténye alátámasztotta azt a kritikát, amelyet én a régi kormánnyal szemben gyakoroltam. Az azonban bizonyos, hogy a jelenlegi kormány, kormányra lépése pillanatától kezdve úgy a közvéleményben, mint itt a parlamentben is bizonyos megnyugvás állott be, bizonyos nyugalom következett be. Ha ennek a nyugalomnak okait keresem, azokat különböző tényezők összetételében találom meg. Az első egy szubjektív szempont. Az igen t. miniszterelnök úr és kormányának iij tagjai, amikor a kormányzatba beléptek, nem a politikai élet intrikáiból léípítetitieik maguknak
