Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

726 Az országgyűlés képviselőházának lenien em, hogy az adófelszólamlási bizottságok jelentőségével nemcsak a falun, hanem a váró-' sóikban is mindenki tisztában van. Nagyon sok adófelszólamlási bizottság feladata magaslatán áll és független, karakán, keménykötésű bizottsági tagok vannak bennük. A legtöbbször azonban, sajnos, az a helyzet, hogy a pénzügyi hatóságok ajánlatára gyenge, puhagerincű magyarokat ültetnek be oda, akik az ott megjelenő pénzügyi titkár úr előtt léboxulva, egyáltalán neon tudják, miről van szó és mllmdemit helybenhagynak. Árra kérem az igen t. jelenlévő államtitkár urat,'méltóztassanak gerinces társasággá tenni az adófelszólamlási bizottságokat. (Hertelendy Miklós közbeszól!) Utánam felszólalhat a képviselő úr, tisztelettel és csendben] meg fogom hallgatná. Ez nagyon fontos (kérdés. A helybeli tagok, ismerik az egyes egyedeiknek, adóalanyoknak igazi vagyoni helyzetiét, de bizony sokszor olyan puhagerincű bizottsági tagok ülnek bent a bizottsagbami, »akik mindig az előadó titkárnak helyeselnek, aki az államot képviseli. Méltóztassanak azokat bevenni a bizottságiba, akiket akár a gazdasági egyesületek, akár az ipartestületek ajánlanak, ne pedig a közigazgatási és a pénzügyi hatóságok jelöltjeit. Ezekről a kérdésekről lehetne napestig és reggelig beszélni, de mondom, csiak szemelvényeket van módombani itt a képviselőház előtt ismertetni. Ezekben a kérdésekiben pártkülöníbség nélkül egyek vagyunk s azt mondjuk, hogy tenni kell valamit. Adót kell fizetni, ezzel mindenki tisztálban van, a falu népe- is mindenkor megfizette adóját és sohasem lázongott és szabadkozott az adófizetés miatt, csak igazságos adóztatást kérünk a pénzügyi kormányzattól. Mivel ennek nyomait s laz terre irányuló tendenciát sem látom a költségvetésből, a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Dulin Jenő szólásra jelentkezik.) Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Ház! Előttöml szólott t. képviselőtársam az igazságos adóztatás elvét hangoztatta. Miután ezt éni ás hangoztatni kívánom, ezért néhány témával magam is bátor leszek foglalkozni. Mint borvidéki képviselő, természetesen elsősorban a borfogyasztási adó eltörlésének kérdését kívánom hangsúlyozni. Bármennyire m unalmas a téma, megás unosuntiailan mindig előhozzuk, különösen a pénzügyi tárcánál, mert jóllehet, a földmívelésügyi miniszter úriban sok jólindulait van eziranyban, nem tehet semmit, mert a pénzügyminiszter úrnál mindig azzal az ellenérvvel találkozik, hogy az állami bevételek szempontjából a borfogyasztási latdóra szükség van. Mi ezt koncedá.ljuk, tudomásul vesszük, azonban éppen az igazságos adóztatás elvére hivatkozva, azt kívánjuk, hogy az állam szükségleteit ne olyan módon szerezze be, 'amely móddal az igazságosság elvével összeütközésbe kerül. A borfogyasztási adó ma az egész, bortermelés legsúlyosabb tehertétele. Ha a. borfogyasztása adó nem terhelné a borterimelő gazdát, akkor minden bizonnyal sokkal kisebb rezsiköltséggel űzhené a szőlőművelést, ^ végezhetné a (meglehetősen nehéz és súlyos áldozatokat igénylő szőlőkultúrát, ia borfogyasztási adótól azonban hosszú esztendők óta folytatott állandó, következetes és szívós küzdelem ellenére seim tud megszabadulni. Felvetettük annakidején, most is felvetjük a pénzügyminiszter úr előtt azt a gondolatot, hogy méltóztassék az egész borforgal329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. mat felszabadítani. Igaz ugyan, hogy talán a kincstár elesnék meglehetősen nagy összegektől, de ha felszabadítanák az egész borforgalniat, akkor az egész bortermés elfogyna s így amit az állani elveszt az illetékek terén, megtalálná a szőlősgazdánál azon az alapon, hogy egész ^termését kényelmesen és minden nehézség nélkül értékesíthetné. Ha a búza szabadon foroghat, nem tudjuk .megérteni, miért éppen a bor legyen az a mezőgazdasági termény, amely csak a legnagyobb nehézségek árán hozható forgalombal Egyébként is nehezményezem, azt az akadályokat elhelyezni igyekvő eljárást, amellyel, mondjuk, az italmérés kérdése kezeltetik. Nagyon gyakran alakulnak például ,a vidéken olyan szövetkezetek, amelyek nem kifejezetten klubszerű alakulatok. Ezek a szövetkezetek beleveszik alapszabályaikba, hogy ott a tagok foglakoznak könyvek olvasásával, ismeretek terjesztésével, a szövetkezeteknek helyiségük van, ahol összejönnek' az emberek, megbeszélik a mezőgazdaság különböző problémáit. Ha tehát a lényeget tekintjük, végeredményben ezek a falusi szövetkezetek -nontosan ugyafnazt a működést fejtik ki, amelyet, mondjuk, egy olvasóikörben, klubban vagy társaskörben kifejtenek, de történetesen az elnevezésük nem úgy hangzik, hogy olvasókör, hanem úgy hangzik például, hogy gazdásági szövetkezet. Ha ilyen akadállyal találkoznak a pénzügyi hatóiságok, már nem adnak italmérési engedélyt, hivatkozva arra, hogy ez gazdasági egyesület, amelynek ez nem dukál, mert csak akkor dukál, ha kifejezetten valami klubszerű alakulat. így legtöbbször ezek az életrevaló alakulatok szétrobbannak, szétmennek, még pedig azért, mert az emberek nem tudnak össze jönni. Hiába, a magyar polgártársakat a falun nagyon nehéz megszabadítani attól az általános szokástól, hogy csak bor mellett tudnak dolgokat megbeszélni. Az ilyen •szövetkezeti

1 összejöveteleken tehát az italmérés olyan fontos és szükséges kellék, amely a szövetkezet létalapját képezi. Arra kéireim az államtitkár urat, méltóztassanak ezt a kérdést liberáliisaibban kezelni s abban az esetben, ha ilyen f falusi alakulat tényleg egyúttal az olsvasókör működését is kifejti és az alapszabályokból ez megállapítható, ne méltóztassanak est à kedvezményt tőlük megvonni. Elnök: Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez szólni? (Nem!) Szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóin s felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyi tárca s a vele kapcsolatos fejezetek költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pénzügyi tárcát s a vele kapcsolatos fejezetek költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat az 1. cím felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa az 1—7. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 8. címet. — Mózes Sándor: Szót kérek!) Elnök: A 8. címnél kíván a képviselő úr szólni? (Mózes Sándor: Igen!) Méltóztassék. Mózes Sándor: T. Ház! Mint bortermelő kerület képviselője, szükségesnek tartom, hogy felszólaljak a borfogyasztási adó eltörlése tárgyában. A borfogyasztási adó az az igazságtalan és antiszociális adónem, amely