Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának 3 szónok kérte ennek az abszolút igazságtalan adónak ;az eltörlését. Méltóztassék .valami expedienst találni, mert ha nem is egyszerre, de fokozatosa a ki kell küszöbölni azt az adót, amely a legnagyobb igazságtalanságot jelenti a szegény emberekkel szemben. Méltóztassék ezt a nagy erélyt az adókimunkálások terén a nagy vagyonukkal és a részvénytársaságokkal szemben is gyakorolni. A múltkor az egyik miniszter úr azt mondta, hogy 26 esztendőre megkerestem képviselői fizetésemet csak azzal, hogy rámutattam a Krausz-Moskovits és a Gschwindt-féle adókozmetikára, amelyről méltóztatnak tudni, hogy nyolc nappal a pénzügymsiniisizterii vizsgálat megállapításai után sürgősen további 260.000 pengő újabb adót fizettettek be. Még Fabinyi pénzügyminiszter úr mondta erre vonatkozólag azt, hogy legálisan csökkentik az adóalapot, mert a törvények erre lehetőséget adnak. Olyan törvényt én nem ismerek, amely az ilyen adókijátszást védené. Mindenesetre sokkal megnyugtatóbb volt Eeményi-Schneller pénzügyminiszter úrnak az én újabb interpellációmra adott válasza, aki azt mondta: hangsúlyozom, hogy csak a fennálló jogszabályok szerint, nem lehet adócsalás címén ebben az esetben eljárást indítani. Ha nekünk egy ilyen kiutat kell keresnünk, hogy valaki ellen el tudunk-e járni, vagy nem, amikor ez a nyilt adóeltitkolás — hogy súlyosabb szavakkal ne illessem ezt az eljárást — folyik, úgy érzem, szomorú megkötöttsége ez a pénzügyminisztérium illetékes szerveinek. 1 T. Ház! Mindnyájan kitértünk a borkérdésre. Az ország egyik legfájóbb sebe a bor és a borfogyasztási adó kérdése. 200.000 hektoliter must volna feldolgozható, ha az élesztőt nem a szeszből, hanem a mustból állítanók elő. Ez az igen életrevaló ügy a pénzügyminisztériumban porladozik. T. államtitkár úr, egy új kormánynak mindig gondot kell fordítania arra, hogy vájjon milyen életrevaló akták hevernek a minisztériumaiban. Legyen sraaibad egy más körülményt is becses figyelmébe ajánlanom. | Miniden illetékes minisztérium niieigválaszolta már az én kisipar- és kereskediőbiztosító javaslataimat, a számítások ott vannak az uraknál, az illetékes osztályok javaslataimat helyeseknek és átszámítottaknak tekintik, azonban még csak választ sem kaptam erre az igen fontos és igen sürgős kérdésre. Méltóztassék a miniszter uraknak ebbeli igyekezetünket honorálni legalább azzal, hogy megkapjuk azokat a szakszerű felvilágosításokat, amelyeket várunk. Legyen szabad még néhány percig kitérnem arra az áldatlan állapotra, amely most a boradó kimunkálása terén fennáll. Az 1923. évi XXXIIL tcikk 3. |-a szabályrendeletmintákat ad a községeknek. Ennek keretében állapítják meg, tehát egyöntetűen az egész országra nézve, a fogy ásatási aidók szedését. A fogyasztási adó magassága tárgyában a 16. $ azt mondja (olvassa): »E határon belül — a miniszter által meghatározott határokon belül -.a borfogyasztási adótételek oly összegekkel állapíthatók meg, amelyek a község^ általános közigazgatási szükségleteinek fedezésére szükségesek.« Ha már most egy község megállapítja, hogy neki 4000, vagy 5000 pengőt kell ezen a címen bevennie és bortermelői között megegyezéssel ©1 is osztja ezeket ia tételeket, .akkor még imindig előfordul, hogy egyes vidéki kiskirályok — amint az én kerületemben akárhányszor megW. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 721 történik — kiküldik a fináncot új'aibb kivizsgálás céljából. Ha a bevallottnál nagyobb tmemnyiséget találnak, úgy ezt, a törvényszéki bírák megállapítása szerint is, a legkegyetlenebb törvényt alkalmazzák, mert minden adóeltitkolás csalásnak számít és a törvényszék szigorúan letárgyalja az ilyen ügyeket. Ha az a szerencsétlen ember, aki jóhiszeműen kiegye zett a községgel ós meni itud megfelelő egyességre jutni a törvényszék előtt, akkor a törvény szerint 100.000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel vagy megfelelő elzárással sújthatják. Ez olyan kegyetlenség, olyan antiszociális dolog, olyan anomália s annyira a legszegényebb embereknek, a borosgazdáknak érdekeibe ütközik, hogy ezt szinte távirati stílusban kellett volna megszüntetnie a volt pénzügyminiszter úrnak, ha ehhez megfelelő érzéke lett volna. T. Képviselőház! Nem szanálni kell egy bankot súlyos milliókkal és azután beleülni a vezérigazgató székibe, haineim: a szegény emberek százain és ezrein kell olyan intézkedésekkel segíteni, amelyek az égbekiáltó igazságtalanságokat megszüntetik, amelyek megszüntetik annak lehetőségét, hogy egyes túlkapó, hatalmaskodó és basáskodó közigazgatási emberek sorra lecsukjanak vagy megbüntessenek olyan embereket, akik jóhiszeműen intézték ügyeiket. A törvény minden vonatkozásban módot ad a békés megegyezésre és mégis a miniszter úr szakközegeinek közreműködésével — ahelyett, hogy visszatartanák ettől az illető közigazgatási tisztviselőket — történnek ezek az anomáliák, ezek a visszaélések, amelyek, íiismétlem, az én kerületemben már a csúcspontot érték el. T. Ház! Beszédidőm lejárt. Bármennyire tisztelem is azt az igyekezetet, amelyet a pénzügyminisztérium osztályfőnökei és vezető tisztviselői körében tapasztalok, mégsem áll módomban a költségvetést ebben a formájában elfogadni. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Lázár Imre! Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! A pénzügyi tárcához nem óhajtottam hozzászólni, hogy mégis mi késztetett felszólalásra, azt a következőkben kívánom megindokolni. Jelen voltam a Házban ma délben a pénzügyminiszter úr beszédénél és hallottam, hoy a pénzügyminiszter úr az adózás terén reformokat kíván behozni. Ez mindenesetre megnyugtató. A gyakorlati életből hozok néhány témát a t. Ház elé, amelyek bizonyítják, hogy milyen reformokra lenne szükség. Mindenekelőtt szólni kívánok az adók szigorú behajtásáról. A mai törvények alapján az adót a legszigorúbban hajtják be azoknál, akik hátralékban vannak, nem törődve azzal, hogy marad-e valamije az illetőnek, vagy sem. Különösen a mezőgazdasággal foglalkozóknak, főleg a kisgazdáknak, de talán a nagyobb birtokosoknak is igen kellemetlen sok esetben az adó ilyen szigorú behajtása. Pedig a törvény kimondja, hogy ha a mezőgazdasággal foglalkozónak nincs egyéb jövedelmi forrása, akkor meg kell hagyni neki és családja számára egyhónapi élelmet, a gazdasági, cselédek bérét és azon felül — bármilyen birtoka is legyen — 10 holdra való vetőmagot. Tehát akkor is csak 10 holdra való vetőma-