Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának kőzik, akkoir, 'amikor az állami üzemek költségvetése imaga is már 30 millió pengős hiányt kontemplál. Negyven millió pengő előteremtésével kell tehát számolni, ami — «zerintem — a folyton visszaeső forgalmat tekintetbe véve, nagy gondot fok <még okozni a kormánynak. Alátámasztom ezt azzal is, hogy egyedül a M. Kir. Államvasutak tavalyi és idei tonnaforgalma 140.000 tonnával, tehát több, mint 10%kal csökkent. De ugyanez a helyzet külkereskedelmi forgalmunkban is. Ha a tavalyi és az idei áprilisi forgalmat szembeállítom, akkor látom, hogy mi a tavalyi 60 millión felül volt, addig az idei csak 44 milliót tesz ki, tehát meredek viszszaesés tapasztalható. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy — a pénzügyminiszter úr közleményei szerint — az indexszámok hasonló mértékben romlanak, különösen a fixfizetésűeknél, akkor valóban aggályosnak kell mondanom ezt a költségvetést és nam tudom, miképpen fogja tudni ezeket a miniszter úr kimunkálni. De nemosak ez a bevételi hiány fog jelentkezni a jövő évi költségvetés során, hanem elő kell teremtenünk azokat az összegeket is, amelyek az ezermillió pengős beruházásból, a folyó évre esnek. 30 milliárdos nemzeti vagyonnak 5 milliárdos jövedelméből kell 1 milliárdot, illetőleg egy-egy esztendőben 200 millió pengőt kívánunk kivonni, abból a forgótőkéből, abból a megtakarítható összegből, amelyet a győri beszéd is évi 300 millió iptengőre, tehát az 5 milliárdnak 6%-ára kontemplál. Ha az ötévi 1500 millió megtakarítható összegből öt év alatt ezermillió pengőt kívánunk kivonni, ez esetleg súlyos katasztrófára vezethetne az állam életében. Még tovább megyek, a 6'2 milliárd pengő adóalapból csak 3*8 milliárd az, amely 50.000 pengőn felüli jövedelmet tekintve figyelembe jöhet. Ebből 1-6 milliárd, tehát 5% — nyolcmillió a földé, 24 milliárd, tehát 8% = 200 millió az ingóvagyoné, ami összesen 280 millió pengő, amelynek az évi adó egyenlege 56 millió pengő az eddigi 11 millió pengővel szemben. Kérdem, hogyha már az előrelátható költségvetési differenciákat sem tudjuk fedezni, hogyan fogjuk tudni fedezhetni az évenkint e téren minden bizonnyal jelentkező 45 millió pengő differenciát? Közel 6000 vállalat 23 milliárd pengős tőkéjéből 14—15% mellett 350 millió pengőt, évenkint tehát 70 millió pengőt kívánunk kivonni, az eddigi 12 millió pengővel szemben. Ez már a jövő 1938/39-es évre is 21-3 millió pengőre vétetett számításba, tehát már a költségvetés keretében is 9-3 millió pengővel terheli a nagyvállalatokat, amelyek részben ezt el is fogják bírni, de kétségtelen, hogy ezeket az adótöbbleteket minden tekintetben a fogyasztóra fogják áthárítani. Nem tudom, vájjon a kölcsön fedezetét számítva figyelembe vették-e az illetékesek azt a tényleg sajnálatos körülményt, hogy a jövedelemadót fizetők száma az 1929. évi 350.000-es számával és 1.278 millió pengő jövedelmével szemben 1935-ben már 200.000 jövedelemadót fizetőre csökkent le 672 millió pengő jövedelemmel. Ugyancsak a vagyonadót fizetők 1929. évi 264.000-es száma, 11 milliárd vagyonadót véve alapul 1935-ben 146.000-es számmal valamivel több, mint hatmilliárdra csökkenő vagyonnal szerepeltek. Nekem az a véleményem, hogy máshova kellett volna nyúlnunk az ezermillió előteremtésének, de legalább is az ezermillió pengő tör329. ülése 1938 június 13-ám, hétfőn. 719 lesztésének a biztosítása végett. Igen súlyosan fog jelentkezni ez a 200 millió pengő évi törlesztési tétel a háztartásokban s én máris kétségesnek vélem, vájjon a pénzügyi kormányzat be tudja-e hajtani ezeket az összegeket. 408 pénzintézetünk körülbelül négymilliárd pengős vagyonával az ország vagyonának 13%-át teszi ki és a vállalataikkal együtt 25%-ot reprezentálnak. Ügy érzem, hogy ezek a vállalatok és pénzintézetek sokkal inkább elbírták volna, ha ennek az ezermilliónak a fedezetét az ő vállaikra rakjuk. 1936-ban 10%, 1937-ben a húsz banknak 131 millió pengő alaptőkéből már 114% a tiszta hozadéka. Tudjuk, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál, egytized százalékot leszámítva, az alaptőke tiszta jövedelme 27% volt; ugyanez a Hitelbanknál ötmillió alaptőkét véve alapul 12%-ra rúgott fel. Azt hiszem, ha kellő időben és eréllyel fogtuk volna meg a bankoknál elhelyezett horribilis tőkéket akár osztaléktilalommal, akár a nagybetétek némi letiltásával, akkor ez a kérdés sokkal egészségesebben lett volna megoldható. Ugyanígy megterhelhetők a nagyvállalatok és különösen az utóbbi esztendőknek kimunkált és kikozmetikázott mérlegei, amelyekre igen eklatáns példát hozhatok fel a Salgónál. A Salgóék 1937-es mérlegükben bányáikat 7'6 millióra, az ingatlanokat és felszerelést 297 millióra, készleteiket 8"2 (millióra, pénztár- és értékpapír készleteiket 32 millióra becsülvén. 77*6 .millió pengő tőkét tudnak kimutatni, amely 1936-ban csak 62 millió volt, úgy megállapíthatjuk, hogy íme egy vállalat, miaga a Salgó 15"6 millió pengő nyereséget vall be mérlegében. 1933-ban 100 millió pengő, 1937-ben pedig 119 millió pengő tiszta vagyonit tüntet fel. A 15*6 imillió pengő tartalékolt összegből még 3 millió pengő tiszta, nyereségeit, alapítványban és nyuigdíjakban 0 ' 6 milliót, tehát öszszesen 23"2 'millió pengő Összes nyereséget értek el, amely nyereség teljes egészében a vállalat tavábbi megalapozottságára, illetőleg a vállalati igazgatósáig dotációjára szolgál. Ha ilyen, szinte nihetetlein, évi 23*2 millió pengős nyereségeik lehetségesek ebben a nagy nyomorúságban, úgy aiz a véleményem, hogy inkább itt kellene keresni az ezenmilliániak a fedezetét, mintsem az adózók terheit növeljük inéig ezzel is. T. Ház! Hoigy teljesen objektív legyek, a Salgónál még imieg kell állapítanom azt, hoigy 1935/36nhan 13,758.000 pengő új külön tartalékot is kreáltak az akkori nyereség mellett, ïamii 15 millió volt. A két és félmillió bevallott tiszta nyereségükkel együtt 1936-Ois mérlegükben 3-3 és Vi millióval találkozunk az említett külön tartalékkal együtt. Itt nincs visszaesés, itt naigy konjunktúra vain, ezeket a tételeket minden körülmények között flgyelemíbe kell másutt is venni és valóban, a Máik. éppen úgy nem panaiszkodihatik, mint Weiss Manfréd, akiről köztudomású, hogy összes tőkéjét, amelyet 240 smiillió pengőire becsülnek, 10 millió alaptőke meüiett iforgatja. T. Ház! Itt rá kell mutatnom ama, hogy az államnak mindenesetre minél hatalmasabb üzemeket kell birtokba vennie. Tavaly igen sokat csatáztam az iparügyi miniszter úrral, amlikior a pécsi szénbányák eladhatók és leladandók voltak, annak megvásárlása érdekében. Tíz! millió pengőről volt szó, a Mák. 30 milliót ki-