Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

718 Az országgyűlés képviselőházának Igen t. Képviselőház! Befejezem beszéde- y met. Nagyon kérem ezeknek a rendeleteknek, amelyek érvényben vannak, a megváltoztatását, mert annakidején, amikor a Monarchia területén a bort könnyen lehetett eladni s amikor Ausztriának és Magyarországnak az volt a pénzügyi érdeke, hogy a szesztermelést és a süitermelést forszírozza, mert abból volt nagy a kincstári bevétel, Ausztriából vettük át szó szerint ezeket az osztrák rendeleteket. Akkor kötelesek voltunk ezeket átvenni. Azóta azonban közel 20 esztendő telt el. Nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, méltóztassék ezeken a rendelkezéseken enyhíteni. A vendéglőket feltétlenül ellenőrzés alatt kérem tartani. Ï3n_ korlátlanul nem adnék kocsmajogot. Igenis rokkantaknak, tűzharcosoknak, hadiözvegyeknek adnám ki a kocsmajogokat, de ez kizárólag rendészeti intézkedés legyen és kizárólag azt célozza, hogy a kocsmákban megfelelő egészséges, tiszta helyiségek legyenek. Ennek semmi köze sincs magának a bornak, mint fogyasztási adó alá eső cikknek forgalmához, mert ha egyszer megadóztattam a vendéglős forgalmát, amelyben benne van a bor, sör, pálinka és egyéb szeszesitalok fogyasztása, ha megfizette az italmérési illetéket és keresetig adóját, akkor ezeket a vexatorlus rendelkezéseket meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni ezeket a különböző lehetetlen rendeleteket, amelyeket, mikor külföldi uraknak, francia, r olasz, német uraknak elmondtam... (Csoór Lajos: Nem is szabad elmondani!) Muszáj volt, mert az illető bement egy üzletbe és le akart ülni. (Derültség.) Meg kellett mondanom, hogy uram, álljon fel, mert megbüntetik magát is. (Derültség. — Lázár Imre: Kormánypárti képviselőnek ilyet elmondani!) Én elsősorban szőlősgazda és bortermelő vagyok ebben a kérdésben. (Hertelendy Miklós: Elsősorban mégis képviselő!) Elsősorban bortermelő szőlősgazda r vagyok, amikor ezt a kérdést szóváteszem és méltányos rendezését kérem. Azonnali segítséget is lehetne nyújtani, még mielőtt ezt az egész jogrendszert a pénzügyminisztérium átdolgozná, ami, biztosra veszem, rövidesen meg fog történni. Nevezetesen a fogyasztási adók kezelésénél, úgy, mint a múltban volt, kérjük az átalányozás megengedését. A múltban mindig lehetett átalányozni, tehát nem voltak ezek az ellenőrzések. Most újabban a községek utasítást kaptak a pénzügyigazgatóságtól, hogy átalányozni nem lehet, aminek az a következménye, hogy minden egyes pincében egy évben kétszer-háromszor össze-vissza méricskélnek és hiányokat állapítanák meg. Ez elkeseredést vált ki éppen a kisembereknél. Az átalányozásnak a magam részéről semmi akadályát nem látom és nagyon kérem a jelenlévő pénzügyi államtitkár urat, méltóztassék a kötelező átalányozást sürgősen a termelővel, a vendéglőssel, a kereskedővel, egyszóval mindenkivel szemben elrendelni. Egyebekben a kormány budgetpolitikája iránt a legteljesebb bizalommal viseltetvén, a pénzügyi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Csoór Lajos: Ne ülj le, mert megbüntetnek! — Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek Benkő képviselőtársam beszédére, aki az ellenzéket, nevezetesen 329. ülése 1938 június 13-án, Hétfőn. Tildy képviselőtársam beszédére utalva, bennünket támadott meg azzal, hogy mi nem az arányosításra, hanem inkább egyes adók törlésére törekszünk. T. Ház! A Benkő képviselőtársam beszéde után elhangzott összes felszólalások arra irányulnak, hogy igenis az adók lehető arányosítását vigyük keresztül. Ezt a független kisgazdapárt különösképpen szorgalmazza. Ez az én beszédemnek is a főtémája. Benkő t. képviselőtársam által előhozott másik kérdés pedig az, hogy segítsük a minisz terelnök urat, hogy programmját minél nagyobb sikerrel változatlanul végrehajthassa. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok megjegyezni, hogy ha van tárgyilagos párt, akkor a Független Kisgazda Párt az, amely arra törekszik, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek az ország érdekében állók, a miniszterelnök úr a legnagyobb sikerrel oldhassa meg. Utalok a honvédelmi tárcára, amelyet nemcsak, hogy elfogadtunk, hanem szimpátiával is kísértük. T. KépviselőházJ Az arányosításról lesz néhány szavam. Amíg a földadó ezer katasztrális holdon felül 1 pengő 73 fillér és ezer katasztrális holdon alul 2 pengő 30 fillér körül mozog, addig az arányosítás sürgősségéről lehet beszélni, de semmiesetre sem arról, hogy az adóknál az arányosság be van vezetve. Ugyanez áll a kisiparosság adójára nézve is. Ha a nagyipar ötvenmilliós adóját szembeállítjuk a kisipar hatvannyolcmillió pengős adójával, akkor megállapíthatjuk, hogy míg a nagyiparnál 40 pengő az egy fejre eső átlag, addig a kisiparnál ez az összeg 500 pengő körül mozog. Az arányosítás tehát igenis sürgősen megoldandó probléma. Legyen szabad ezekután a költségvetés számadataival foglalkoznom, amelyek olyan abszurdumokat tartalmaznak, olyan óriási reménységgel tekintenek a jövőbe, hogy ezt feltétlenül vi7sgálódás^ tárgyává kell tenni. Az egyenesadóknál a pénzügyminiszter úr közel 22 milliós ^ pluszt irányzott elő. Ez az 1936/37. költségvetési év adatain alapul. Én ezt kétségbevonom. Egyedül, azt veszem megnyugvással tudomásul, hogy a Dohányjövedéknek 4,850000 pengős többlete lesz. anélkül, hogy a kiadások ennél a címnél emelkednének. Azt azonban, hogy >az egyenesadók bevétele is ily óriási arányban elmélkednék, legyen szabad a pénzügyminiszter úr saját kiadványaival megcáfolnom. Ha az áprilisi »közlemények« szerint az addisr befolyt 736 millióhoz még hozzáveszem a két következő hónap kb. 60 millióis bevételi lehetőségét, akkor azt látom, hogy 856 millió pengő az az összeg, amely 'behajtható, abban az esetben, ha az államháztartás hevételei nem csökkennek. Minthogy pedig erős visszaesés van az ország forgalmában, jövedelmében, így még az eddigi tapasztalatok alapján sem tartom valószínűnek, hogy csak az a 856 (millió pengő is befolyjon, 'amelyet a pénzügyminiszter úr maga közöl. Méetkevésbbé tudnám azt mondaui. hogy 878 anillió pengő jövedelemmel számolhatunk. Előáll tehát egy olyan 22 millió pengős. 10%-os differencia az egyenes adók tételénél, amelynek fedezetét sehol sem látom, — hacsak nem azokban a »kimunkálásokban«, amelyekre leszek bátor rámutatni. Tökéletesen ugyanez a helyzet az állami üzemek bevételeinél is. Itt is, ha a 375 millióhoz hozzáadom a még lehetséges 70 milliós íkéthónapi bevételt, 10 millió pengős hiány mutat-