Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának lyokat állítok, hogy a termelőtől a fogyasztóhoz ne jusson el az áru, akkor természetes, hogy megnehezítem az áru útját és szükségképpen a fogyasztás csökken. Talán egy példával fogom a legjobban megvilágítani, hogy milyen abszurd helyzet van ma. (Halljuk! Halljuk!) Ha elmegyek egy termelőhöz és 10 liter bort akarok tőle venni, erre az iliütő azt mondja: Nagyon sajnálom, uram, csak 25 litert adhatok. Közbevetőleg megjegyzem, már ez is kedvezmény, amit mi jártunk ki, mert azelőtt csak 50 liter bort lehetett adui. Mondom, az a termelő azt mondja, hogy: csak 25 liter bort adhatok, 10 litert nem. Ez olyan, mintha a kisgazda nem adhatna 2 tojást, ilíaiiern csak 300 tojást. Ennek a termelőnek csak 25 liter bort lehet eladnia, 10 litert nem adhat. Jól van! Az illető hallotta, hogy van itt egy olyan termelő is, akinek úgynevezett kismértékben! elárusítási engedélye van, elmegy tehát ahhoz. Magával viszi a demizsonját, vagy a korsóját és azt mondja: Uram, neked van ilyen engedé^ íyed, — ehhez is mindenfélét kell igazolni (Czirják Antal: De mennyit! — Derültség.) de mennyit! — adj nekem 10 litert a kanosomba. Erre az a termelő azt mondja: Uram, mit gondolsz, én csak saját lepecsételt üvegemben adhatok bort, nem adhatok a kancsódba. ITildy Zoltán: Vagy legfeljebb köcsögbe! Ilyen is van!) Köcsögbe sem szabad! (Tildy Zoltán: Olyan is van!) Erre az illető ember dühösen elmegy egy harmadik kim érőhöz, akinek megint másféle engedélye van — nyilt edényben árusíthat — és azt mondja: Itt most már megtol ihet ein a demizsonomát, tehát kérek ebből és ebből a borból 10 litert! — de azt mondja neki: Hagyja gazduram, hogy megkóstoljam! Azt mondja erre a termelő: Megkóstolni! — Hát igen, egy kis pohárkával megkóstolni! — Megkóstolni? Hát azonnal elveszik az engedélyemet! (Derültség.) — Hát mit akar, én vegyek magától bort, amikor azt sem tudom, hogy milyen bort akar nekem eladni? Isten vele, gazduram, ott szemben van egy másik, annak van arra is engedélye! — Nagyon ritkán ugyanis van ilyenre is engedély, de ahhoz már tűzharcosnak, hadirokkantnak, vagy nem tudom minek kell lenni. (Malasits Géza: Legalább püspöki protekció kell hozzá!) Van egy pair olyan engedélyes, • ahol meg szabad 'kóstolni iá bort- (Derültség.) En nem tréfálok, méltóztassék elhinni, így van. Bebegy a vevő egy ilyen helyre és azt mondja: Bejötteim tíz liter 'borért, adjon egy pohárkával ! Kivesznek egy pohárkát, a vevő 'boldogan leül oda az' asztal imiellé, mert már el van fáradva. Alljom fel az úr! — mondja az eladó. — Miért? — Mert ha maga leül, engem megbüntetnek 100 pengőre, mert itt csak állva szabad inni! (Élénk derültség.) Azt mondja a vevő: Nem. ülhetek itt le? — Nem. kérem, mert nekem nincs ilyen engedélyem, tessék megnézni^ az engedélyemet! — Ott tehát csak állva szabad inni, de leülni már nem szabadi (Elénk derültség.) Erre a szegény ivevő nagyon el van keseredve és azt mondja: Nem iszom én többet bort, átmegyek a szomszéd cukrászdába, kérek egy fagylaltot. — Azt mondja a cukrásznak : Nohát, egy pohár aszúbort szeretnék inni ! —- Aszúbort? Azt nem, az magyar! Spanyol bort, malagát, sherryt, olasz vermutot, bármit parancsol, (Malasits Géza: Budafokon készül mind!) de magyar aszúbort, azt nem lehet! (Elénk derültség.) Ez történik a cukrászdában. 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 717 T. Ház! Csak egypár példát mondtam és nem akarom tovább untatni ezzel a t. Házat. (Halljuk! Halljuk! minden oldalról. I — Fábián Béla: Nagyon érdekes!) Miért ! van szükség^ ezekre a tilalmakra? Azt ! mondják, azért, mert Magyarországon van | 12.000 vendéglős és ennek a 12.000 vendég| lősnek az érdekét kell megvédeni. Mindig ezt a választ kapom a pénzügyminisztériumban. Ez alkalommal itt a vendéglősök nevében is beszélek, — bár lejár az időm. nem beszélhetek erről sokat, — (Halljuk! Halljuk!) ,akik szintéai nagyon el vannak keseredve és azt mondják — kérem, .mi csak kényszerből foglalkozunk a borral, mert ha például én bort akarok hozni, amikor az úgynevezett kipincézés van, a városi szabályrendelet az írja elő • •. (Fábián Béla: Kipincézés? De szép szó!) A kipincézés az, amikor én, a termelő a pincében eladtam a boromat és a vendéglős a pincében átveszi és el 'akarja vinni a bort- Felolvasom ezt a szabályrendeletet, mert ez valami gyönyörű. (Olvassa): »Az adófizető fél köteles a bejelentések iát vételével megbízott közegnél , szemleívének elömutatása mellett a kipincézést és az elszállítást hat órával előbb bejelenteni. A kipincézés a kezeléssel megbízott városi vagy köiziségi közeg vagy ennek megbízottja jelenlétében eszközlendő.« Nem tudom, van-e itt a képviselőtársaim között bortermelő, aki • már kipincézett városi vagy községi közeg jelenlétében? (Hertelendy Miklós: Nem lehet!) Annak a községnek 500 alkalmazottat kellene tartania szüretkor vagy olyankor, amikor a községből elviszik a bort, mert egyszerre pincéznek ki 500 pincéből és annak csak a községi közleg jelenlétében szabad omiegtörténnie. (Czirják Antal: Vagy a megbízottjának jelenlétében!)^ A szabályrendelet szerint a kezeléssel megbízott városi vagy községi közeg vagy ennek megbízottja jelenlétében eszközölhető a kipincézés. A továbbiakban azt mondj a a szabályrendelet (olvassa): »A kipincézendő bor vagy^ bormust szabály szerint megszakítás nélkül és hivatalos felügyelet alatt szállítandó rendeltetési helyére, még pedig ugyanazon város, község területén, addig, amíg az érdekelt > adófizető félnek át nem adatik, ha pedig a bor vagy bormust a, város, község területén kívül fekvő területre iszállítatik ki, .addig, amíg a szállítmány a (határt át nem lépi, avagy az' új tulajdonos azt át nem veszi.« Ez a szabályrendelet ma is érvényben van, de természetesen nem lehet végrehajtani. (Hertelendy Miklós közbeszól.) Nem lehet kérem, sajnos, én tudom, mert én már csináltam kortéziát bortermelő vidéken és akkor nekem nagyon jó volt, hogy ezt a szabályrendeletet ismertem, mert fel tudtam használni. (Fábián Béla: Hát csak nem ellenzéki beszédeket tetszett mondani?) Előfordulhat az ilyen is. (Élénk derültség.) Megemlítek még egy dolgot. Itt maradt még a tokaji borra és minden olyan borra, amelynek ára literenként két pengőnél drágább, a fényűzési forgalmi adó. Amikor az állam súlyos ezreket és milliókat áldoz a borpropaganda érdekében, akkor fényűzési cikknek minősítik azt a bort, amely az TTristen jóvoltából azért olyan édes és azért olyan drága, mert keveset termelnek belőle, ugyanis összeaszalódott szőlőből állítják elő és a legnehezebben tudják eladni. Ezt a

f bort, amelyet mindenütt az egész világon gyógybornak minősítenek és patikában árusítanak, nálunk 13%-os fényűzési forgalmi adóval sújtják! 101*