Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
716 Az országgyűlés képviselőházának tették, — méltóztassék a régi Naplókat megnézni — milyen, lehetetlenség az, /hogy ha a pesti polgár átmegy Budára, 4 fillért kell fizetnie, de még nagyobb lehetetlenség az, hogy ha az alagúton átmegyünk, alkar jobbra«, akár balra, akkor is 4 fillért kell fizetni érte. Minden költségvetési vita során felállt a pénzügyminiszter úr 'és igen szép beszédben megmagyarázta, hogy ez egyrészt az 'autonómia dolga, másrészt pedig — miután állami hidakról van szó — nem lehetne a hidakat fenntartani a hídpénz nélkül, mert ha kiesnek a 4 fillérek, a hidak tönkre fognak menini, minthogy erre nem fognak fedezetet találni. A szomorú forradalmak egyedüli vívmánya, amely megmaradt, hogy a hidaknál és az alagútnál is eltörölték ezt a 4 fillért. S mégis úgy át tudtuk építeni az alagutat, 'hogy ölyaim szép most, mint soiha sem volt, azután tudtunk egy új hidat építeni, — és fogunk még egyet építeni — egyet pedig kibővítettünk, sőt a többi hidat is rendbehozattuk és hála az égnek, sikerült fedezetet is találni s ai autonómiának sem ártott meg. Még egyszer utalok arra, hogy ezeket a, mondjuk, talán kicsiny... (Fábián Béla: Tempó, magyarok! — Csoór Lajos: Bátorság!) Nem mertem ezt a szót kiejteni, (Derültség. — Mozgás.) azért kerestem megfelelő más jó 'magyar szót, de talán mégis ez> a legjobb szó ilyen esetekben, mikor kell egy kis bátorság a kormánynak. Mivel rövid taz időm, méltóztassék megengedni, hogy a városi háztartások kérdésének rendezésiével kapcsolatosan rátérjek a borfogyasztási adó kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) amely szintén azért ilyen nehezen megoldható kérdés, mivel ez az adóméin a városoknak van átengedve, tehát a városok autonómiájára szoktak hivatkozni. Amikor pár évvel ezelőtt az akkori kormány a közóhajnak engedett, s a borfogyasztási adót felére, vagyis 50 százalékára mérsékelte, akkor is egyik memorandum jött a másik után a kormányhoz, a városok komgreszszusa is foglalkozott a kérdéssel és azt mondották: kérem, ebből olyan nagy baj lesz, hogy minden város költségvetése felborul és vállalja-e a pénzügyminiszter úr ia felelősséget azért a hiányért, azért a 15 millióért, amit a borfogyasztási adó leszállítása jelent. Akkor igen bátor pénzügyminiszterünk volt, — méltóztatnak tudni, ki volt — (Fábián Béla: Ki volt az a pénzügyminiszter 1 ?) vállalta és azóta elmúlt hat esztendő és mégsem történt semmi baj abból, hogy a borfogyasztási adót felére leszállították. Ennek a borfogyasztási adónak egész bruttó hozama ma mintegy 15 millióra tehető. Ez nem olyan horribilis összeg, amelynek pótlásáról 'valamiképpen gondoskodni f ne lehetne. Ha ebből az összegből még leszámítjuk azt is, hogy (adminisztrációra két-három, vagy talán még több millió is mehet, akkor összesen nettó 10—12 milliós bevételről van itt csak szó 1 . Magam is szőlősgazda vagyok és anerem vállalni a szőlősgazdatársadalom részéről, hogy iha a kormány azt mondaná: eltörlöm a borfogyasztási adót és a termelés helyén egy fillérrel megterhelem a bort, vagy a mustot, — ezt boldogan vállaljuk és mivel öt-hat millió hektoliter (bor terem, ez 'öt-hat imiliiót jelentene. Talán két fillért is lehetne vállalná hektóliterenkint, bár ez nehezebben menne; (Drobni Lajos: Másfél fillért!) mindenesetre utána fogok kalkulálni. (Derültséig.) Ez a megoldás azonban feltétlenül radikális megoldás volna. 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. A borkrízist ugyanis valamiképpen meg kell oldanli. Ezt érzi is a kormány, hiszen laiz utóbbi időiben igen üdvös és hatékony intézkedéseket léptetett életbe, amelyekért feltétlenül mindnyájain hálásak vagyunk a kormányzatnak. Azonban a lényegéti kell megfogni a dolognak és ez az, hogy Magyarországon ma átlagban 5 millió befctolit'ir bor terem., ezzel szemben Magyarországon a belső fogyasztás fejkvótája 30 liter évenkint. Ez azt jelenti, hoigy maximálisan 2'5 imiillió hektoliter bort iszunk meg, fogyasztunk el, (Fábián Béla: Nem iszik a 'magyar!) tehát 2'5 millió hektoliter felesleg marad, 'aminek az elhelyezéséről kell gondoskodnunk. (Mozgás. — Malasits Géza: Kenyérre sémi telik, nemhogy borra!) Talán)^300.000 ^hektoliter borpárlatot ikésizítikik, a tízéves átlag szerint 300.000 hektoliter bort ki is viszünk külföldre. Kivitelünket is talán nagynehezen fel lehetne fokoznunk még 100—200.000 hektoliterrel, de 1—1*5 imillió hektoliter bor rendes termés esetéin még ez esetben is mindig, mint felesleg mindem évben jelentkezik. N?m hunyhatunk szemléit ez előtt a felesleg előtt, 'amelyet valamiképpen el kell fíogyasztani. Ma szinte az iá helyzet, hogy ha az TJrisiten egy csapást ad — legyen az 'akár peronoszpóra, akár jégverés, vagy fagy — a szőlősigzda fellélekzik s azt mondja: jövőre elintéztem a 'borproblémát, rnert megszűnt a feleslegem. Pedig 380.000 lkat. bold sízőlőnk van, ha tehát csak valamivel intenzívebben fogjuk imiűvelni ezeket a szőlőket, akikor mean 5 millió hektoliter lesz a bortermésünk, mert akkor nem 13 hektoliternek kell lennie a (holdanként! átlagnak, hanem talán 20—25 hektoliternek. Mit fog tenni a kormányzat akkor, ha egyszer csak 7—8 imiillió hektoliteres termés fel esleigünk lesz, (Fábián Béla: Patakokban fog folyni a bor!) amit azután imind igazán nem tudunk felfőzni szesszé. Itt tehát nem seigít más, mint a belföldi fogyasztás emelése. (Zaj a baloldalon.) Ha vizsgáljuk annak okait, hogy a belföldi borfogyasztás nálunk miért olyan kiesi, — amikor pedig tudjuk aat, hogy a magyar nép szívesebben iszik bort, mint pálinkát vagy más sízeszes italt és tudjuk, hogy sok vidéken, sajnos, rossz az ivóvíz iis, ott tehát szintén inkább isszák a bort, már csak ezért isi — és ha azt látjuk, hogy amíg Franciaországban 150 liter az évi fejkvóta, Olaszországban pedig 100 liter, de, hogy egv nem bortenmlelő országot vegyek, még Belgiumiban is 80 liter ez a fejkvóta, addig nálunk Magyarországon legfeljebb osak 30 liter, ennek valami jmélyreható oka van. (Malasits Géza: A lakosság túlnyomó többségének szeigiémysége!) Melgimaigyarázom, hogy mi az oka. (Felkiáltások bélfelől: L4 szegényséa.) Nem- a szegénység. Mes- fogom) magyarázni, hogy mi. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk a bor — még ezt is meg keli említenem — olyan olcsó, mint sehol a világon. (Malasits Géza: De a napszám is olyan olcsó, a munkaerő is olyan olcsó, mint sehol másutt! — Mozgás J Ellenben méltóztatnak tudni, hogy mindenkinek- aki a borral foglalkozik, a termelőnek, a kereskedőnek, a korcsmárosnak, a kimérőnek, a borbizományosnak milyen rettenetes torturán kell keresztülmennie, a rendeleteknek és az ellenőrzésnek milyen útvesztőjén kell átvágnia magát, amíg a bort el tudja vinni a fogyasztóhoz? Ha mindenüvé akadá-
