Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

714 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. bizalmatlanságom miatt a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Görgey István! Elnök: Görgey István képviselő urat illeti a szó. Görgey István: T. Képviselőház! Bekapcsolódom Csoór Lajos előttem szólott igen t. képviselőtársamnak ama megállapításába, hogy a kormány szeme előtt annak kell lebegnie, hogy az országban tapasztalható aránytalanságokat és igazságtalanságokat lehetőleg kiküszöbölje. T. képviselőtársam, újból szóvátette azt a kérdést, amelyet már igen sokszor tárgyaltunk a Házban és a Házon kívül is, hogy tudniillik az annakidején megállapított kataszteri tiszta jövedelmek a viszonyok eltolódása és átalaku lása következtében ma már sok helyen nem felelnek meg az illető területek és művelés alatt álló földek tényleges hozamának, tehát új ka taszteri felvételt kellene elrendelni. Mindnyájan tudjuk, hogy ez nemcsak óriási munkát, hanem igen nagy kiadást is jelent, úgyhogy valahányszor szóvátettük ezt a kérdést és han goztattuk, hogy ezen a téren valamit tenni kell, a mindenkori pénzügyminiszter urak csakis annak kijelentésére szorítkozhattak, hogy ott, ahol feltűnő aránytalanságok vannak, különösen olyan területeken, ahol. más művelési ágra tértek át, vagy ahol a földek megjavítása, vagy ármentesítése következtében a földek termőképessége megjavult, foganatosítanak bizonyos kataszteri kiigazításokat, hogy így az aránytalanságok lehetőleg kiküszöböltessenek. Én is azon az állásponton vagyok, hogy a kormányzati politikának a legfőbb célkitűzése általában csak az lehet, hogy lehetőleg kiegyenlítődést hozzon létre az ország minden foglalkozási ága és minden társadalmi osztálya között, hogy senki se érezhesse az országban, hogy ő másodosztályú állampolgár és hogy vele méltánytalanság és igazságtalanság történik. Ha ugyanis az ember úgy érzi, ihogy más is ugyanolyan mértékben meg van terhelve, mint ő, akkor a köz érdekében szívesebben járul hozzá a közterhekhez, mintha az az érzés támad benne, — okkal, vagy ok nélkül — hogy vele méltánytalanság és igazságtalanság történt. Ha tehát megállapítjuk, hogy a kormányzat egyik legfőbb feladata az, hogy az aránytalanságokai, igazságtalanságokat és méltánytalanságokat kiküszöbölje, hogy a gyengébb termelő osztály segítségére siessen es a tehetősebbet, a módosabbat erősebben adóztassa meg a gyengébb javára, akkor fel kell vetnem egy igen fontos és nehéz kérdést, amely ugyan belátom — máról-holnapra nem rendezhető, de amelyet mégis előbb-utóbb rendezni kell, mert éppen gazdasági viszonyokban az utóbbi idők folyamán történt eltolódás következtében ezen a téren is nagy aránytalanságokat tapasztalunk: ez a városi és községi pótadók arányosításának a kérdése. Természetes, hogy ha a pótadó alapja, a kataszteri tiszta jövedelem alapján megállapított állami egyenesadó is már igazságtalan, akkor aránytalanul és igazságtalanul fogják kivetni a különböző pótadókat is. Ha a legutóbbi 10—15 esztendő statisztikáját nézzük, meg kell állapítanunk, hogy olyan városok és községek, amelyek igen vagyonosak, mert nagy ingatlanvagyonnal rendelkeznek, — hogy példaképpen osiak Szegedet, vagy Debrecent említsem, —• önhibájukon kívül igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A pótadót évről-évre aránytalanul emlelik és főleg azokban ia városokban, — akármilyen gazdag a város vagyonilag — növekszik évről-évre >a pótadó, amelyeknek nincs iparuk és nines fejlett kereskedelmük, hanem csakis a 'mezőgazdaságra támaszkodnak. Ezeknek a városoknak ugyanis nincsenek olyan bevételeik, mint azoknak a városoknak, amelyek éppen a különböző kormányintézkedések következtében a régebbi időben nem ismert jövedelmekhez jutottak. Tapasztaljuk, hogy olyan: kisvárosokban, amelyek azelőtt teljesen szegények voltak és saját vagyonnal sem rendelkeztek, ha ott szerencsés véletlen következtében nagyobb iparvállalat települt le, vagy bányaterület fekszik az illető község határában, — Özdra, Salgótarjánná vagy Szerencsre bátorkodom utalni — s az ipartelepekkel össze függésben élénk kereskedelem is fejlődött ki, a város vagy a község háztartása ma igen jól áll és a pótadó is kisebb. Miért? Mert ezek a nagy vállalatok, a község terheihez nagymértékben hozzá járulnak, ami a község számára lehetővé teszi nemcsak háztartásának fenntartását, de azt is, hogy invesztíciókra, útépítésekre és kulturális célokra is jelentős összeget fordítson. Látjuk tehát, hogy az egyes községek között anilyer* aránytalanság áll fenn és e miatt főleg a kisemberek lelkében méltán támad elkeseredésAzt mondja az a kis szabó vagy az a kis cipész: azért, mert én véletlenül ebben a községben, vagy ebben a városiban dolgozom, ahol kis házam is van, 140—160 százalékos pótadóval vagyok erősen megadóztatva, a kollégám viszont a szomszéd községben csak félannyi pótadót és kisebb kereseti adót fizet, mint én, tehát kisebb terhet visel a vállán, nem lehet tehát azt seml csodálni, ha a cipőt vagy a ruhát is olcsóbban tudja elkészíteni, mint én- A fogyasztó ezeket a szempontokát nem tudhatja, ő csak a tényeket látjaNem akarok ennél a kérdésnél bővebben meditálni, mert még egy más témám ás van, amit el szeretnék a -t. Háznak mondani, de szeretnék ezekre az aránytalanságokra, amelyek a városi és községi adminisztrációban és háztartásban olyan mélyreható eltolódásokat idéztek elő, mégis annyiban reámutatni, hogy ezek imég ma is állandóan változnak. így például a községek részére átengedett forgalmiadórésízesedésiből származó jövedelem, minthogy a forgalmi adót az utóbbi időben egyre szélesebb körben, fázisadóvá változtatták át, évről-évre erősen csökken és ezáltal a községek háztartásában nagy hiányok támadnak. Erre a községek eleve természetesen neon számíthattak, mert annakidején joggal számoltak bizonyos forgalmiadé-részesedésselEzen a hiányon most tehát úgy igyekszik a pénzügyminiszter úr segíteni, hogy az egyes községeknek abból a fprgalmiadó alapból, ame| lyet a pénzügyminiszter úr kezel, időnkint segélyeket utal ki. Ez kétségtelenül helyes, de általában arra vezet, hogy minden egyes községnek vagy városnak a képviselője kénytelen a pénzügyminisztériumban állandóan kilincselni és könyörögni és talán megtörténhetik az is, hogy akinek nagyobb protekciója van 4 a pénzügyminiszter úrnál, (Derültség a bal-