Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. rekvésekkel szemben annyira szükségünk van. De egyben gondolok arra is, hogy alkalmasak-e ezek a jogszabályok s az ezeknek a jogszabályoknak alapján kibontakozó bírói határozatok azoknak az állam- és társadalomellenes elemeknek visszarettentésére, amelyek ilyen büntetőjogi szabályok és ilyen büntető igazságszolgáltatás hiányában nagyobb erőkifejtéssel és nagyobb vakmerőséggel végeznék a maguk földalatti és földfeletti munkájukat. T. Képviselőház! Azt hiszem, a kifejtett szempontokkal röviden megindokoltam, hogy mi volt e törvényjavaslat benyújtásának kiinduló pontja és közvetlen célja. Az az elhatározás, ' hogy a kormány hatályosabb büntetőjogi eszközökkel akarja teljesíteni az állami és a társadalmi rend fenntartása körül azt a törvényes kötelességét, amelyre őt hivatása kötelezi, amelyre ő az államfő kezébe az esküt letette és amely az 1848 : III. te. 32. §-a alapján a közcsendnek és bátorságnak törvényes eszközökkel való fenntartása tekintetében a kormányra olyan súlyos következményekkel járó felelősséget ró. (Rassay Károly: Természetes, elemi kötelesség!) Ügy van, nekem is ez a nézetem. (Csoór Lajos: Látod, már 48-ban is bátorság volt! — Mozgás és derültség. — Friedrich István: Az más volt! Az | »közbátorsá.g«, vagyis közbiztonság! — Zaj. — i Elnök csenget.) Ezzel a javaslattal tehát a kormány vol- I taképpen új büntetőjogi eszközöket kér a törvényhozástól azért, hogy azt a törvényes kötelességét, amelyre az imént utaltam, hatályosabban teljesíthesse. Elsősorban a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és akcióképességének alátámasztásáról és megerősítéséről van szó, mégpedig a legsúlyosabb állam- és társadalomellenes bűncselekmények szektorában. Kétségtelen szociológiai tény ugyanis, hogy amennyire a büntető igazságszolgáltatás akcióképességének és erélyének az enyhülése és alászállása az államhatalom akcióképességének és ellenállóerejének alászállásával szokott egyértelmű lenni, (Ügy van! Úgy van!) annyira való az a tény is, hogy a büntetőjogszabályok hatóerejének fokozása és a büntető igazságszolgáltatás teljesítőképességének megerősítése egyben &í állam hatalmi szerveinek helyes, tevékeny és erőteljes funfceimiálását is biztosítja és fokozza. (Fábián Béla: Törvény van, csak végre kell hajtani!) Ebben a tekintetben teljesen osztom büntető igazságszol- | gáltatásunk egyik elméleti és gyakorlati kivá- : lóságának a nézetét, amely nézet — és ezt örömmel állapítom meg — nagy mértékben megegyezik azokkal a princípiumokkal, amelyekkel Tauffer Gábor igen t. képviselőtársam indokolta e javaslat elfogadását. Azt mondotta volt az elmúlt hónapokban a magyar büntetőjogi igazságszolgáltatással kapcsolatban a magyar büntetőjognak ez a kiválósága, hogy a mi országunkban a mai viszonyok között nem egy mindent megértő, mindent elnéző és mindent megbocsátó büntető igazságszolgáltatásra van szükség, — szinte szórói-szóra azok a szavak ezek, amelyeket Dulin JenŐ képviselőtársam alkalmazott íf

az iménti felszólalásában — hanem a legfőbb közösség, Ham és a nemzet érdekeit s ami ezzel együtt jár, a jóhiszemű, dolgos, hazafias, törvénytisztelő emberek jogos érdekeit következetesen és keményen védő, illetőleg érvényrejuttató büntető bíráskodásra. (Helyeslés.) Ezek után, hogy e felszólalásomban, — ülése 1938 május 20-án, pénteken. 63 amelybe, ha méltóztatnak megengedni, hogy ezt a pesti kifejezést használjam, szinte beugrottam — (Mozgás.) néhány vonással vázlatosan igyekeztem indokát adni a törvényjavaslat benyújtása szükségességének, méltóztassék megengedni, hogy megint csak a lehető legnagyobb rövidséggel vázoljam, hogy voltaképpen mi ennek a törvényjavaslatnak a célja s a rendeltetése? Ha a törvényjavaslat célját meg akarom állapítani, egyszerűen csak a törvényjavaslat címére kell utalnom, amely ezt a célt híven és szemléltetően juttatja kifejezésre: összefoglalni és törvényerőre emelni mindazokat az anyagi, jogi, szervezeti, eljárási és hatásköri szabályokat, amelyeket az állami rend fokozottabb megóvása végett a büntető igazságszolgáltatás terén a m. kir. igazságügyi kormányzat sürgősen megvalósítani óhajt. E felé a cél felé a törvényjavaslat két irányelv szem előtt tartásával igyekszik. Egyrészt biztosítani kívánja a gyors, hatályos, akcióképes büntető igazságszolgáltatást, — egyelőre legalább e legsúlyosabb állam- és társadalomellenes bűncselekmények területén — biztosítani az anyagi igazság helyes és megnyugtató felderítését, biztosítani azt, hogy az elkövetett bűncselekményt gyorsan és hatályosan nyomon kövesse a büntetés, azonban — s ez a második princípium — mindez olyképpen történjék, hogy az anyagi igazság helyes és megnyugtató kiderítésének alkotmányjogi elvi értékű biztosítékai ne szenvedjenek sérelmet. Ea a két irányelv meghatározó erővel húzódik végig ezen a javaslaton s annak egész alapgondolatrendszerét magában foglalja. Az első princípium, az eljárás gyorsabbá és hatályosabbá tételének* a követelménye, a javaslat során különösen két új eljárási reform bevezetésében domborodik ki: egyrészt az előkészítő eljárás okszerű megrövidítésében, másrészt a perorvoslati eljárás okszerű egyszerűsítésében. Ezek olyan szempontok, amelyeknek keresztülvitele nem csupán e törvényjavaslat körébe vont bűncselekmények tárgyában s e javaslatban szabályozott elj uras tekintetében volna kívánatos, hanem olyan elvek és szempontok, melyeket legkiválóbb elméleti és gyakorlati jogászaink álláspontja szerint kívánatos volna büntetőtörvénykönyvünk s nevezetesen büntetőeljárási jogunk általános reformja során is szem előtt tartanunk és megvalósítanunk. Az igazságügyi kormányzat ettől a törvényjavaslattól még azt a kedvező eredményt is várja, hogy ennek kipróbálása, a gyakorlati életbe való átültetése kapcsán hasznos útmutatásokat és tapasztalatokat fog szerezni arra vonatkozólag, hogy ezt a két nagy princípiumot, amelyet az előkészítő és a perorvoslati eljárás egyszerűsítése tekintetében jelöltem meg, később hogyan tudja majd adaptálni a bűnvádi eljárás kilátásba helyezett generális reformja is. Melyek azok a rendelkezések, amelyekkel a törvényhozás és az igazságügyi kormányzat azt a rendkívül fontos célt, amelyet a törvényjavaslat első és legfontosabb alapelvéül jelöltem meg, elérni és biztosítani akarja Ezt én négy gondolatban, foglalhatom össze, amely négy gondolat szerkezetéből és részletes rendelkezéseiből e törvényjavaslat világosan megállapítható. Az első az, hogy a törvényjavaslat elejti az előkészítő eljárás kétszeri megismétlését, a második, hogy nem ad 11*