Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

62 Az országgyűlés képviselőházának 317, a Ház plénuma előtt ismertette, és őszinte köszönetet fejezzek ki a Ház minden oldaláról felszólalt képviselő uraknak is, akik rendkívül nagy megértéssel fogadták ezt a törvényjavaslatot, ennek intencióit és konkrét rendelkezéseit. A felszólalásoknak csaknem, mindegyike — talán csak Györki Imre igen t. képviselőtársam felszólalását kivéve — hangsúlyozta a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések helyes, célszerű, sőt szükséges voltát és egyes képviselőtársaim ezt az álláspontjukat olyan alapos érveléssel támasztották alá, hogy ennek következtében szinte felmentettnek érzem magam az alól, hogy a törvényjavaslat helyessége, célszerűsége és szükségessége tekintetében további megvilágításokba bocsátkozzam. Hogy néhány szóval erre mégis ki kell térnem, ez azért van, mert a rendkívül magas színvonalú és értékes vita során mégis hangzottak el olyan megjegyzések, amelyek az igazságügyi kormányzat részéről nem maradhatnak válasz nélkül. Válaszomat nekem is azzal kell kezdenem, amivel az igazságügyminiszter úr kezdette miniszteri felszólalását a javaslat bizottsági tárgyalásának során, tudniillik azzal, hogy ez a törvényjavaslat a maga egészében és teljességében nem a jelenlegi igazságügyi kormányzat kizárólagos munkája volt. Ezt a törvényjavaslatot ugyanis már az ősz folyamán előkészítette a Darányi-kormány és a Darányi-kormány igazságügyminisztere, ha nem is teljesen a mostani szerkezetében és tartalmával, hanem a jelenlegi kormány által külön törvényjavaslatban előterjesztett — és már elfogadott — sajtórendészeti rendelkezéseket is felölelő egységes törvényjavaslatban összefoglalva. Annak, hogy ez a törvényjavaslat akkor nem került a Ház elé, a Ház pragramurjának és munkaidejének túlterheltsége mellett az a körülmény volt az oka, hogy akkor az igen t. ellenzék sajnálatos módon nem tanúsított annyi megértést és figyelmet e javaslat iránt, mint amennyi megértést és figyelmet ma örömmel tapasztalunk az ellenzék részéről. (Csoór Lajos: Mégis csak derék kormány volt az a Darányi-kormány! Most derül ki! — Derültség.) T. Képviselőház! Ezzel a megjegyzésemmel egyben két itt elhangzott kritikára is válaszolni kívántam. Az egyik, amely nem a Ház plénumában ugyan, hanem a bizottsági ülésen és a sajtóban hangzott el, az, mintha ezt a törvényjavaslatot is az utca és a tötmeghangulat nyomása készítette volna elő (Farkas István: Az sem volna baj!) és mintha ez a törvényjavaslat is azokhoz a javaslatokhoz tartoznék, amelyekről szólva, egyik ellenzéki igen t. képviselőtársam az ő rendkívül plasztikus szólásában azt a megjelölést használta, hogy volta képpen ez is a »Lex Strasse«-k közé fog tartozni. De ugyanez a megjegyzésem azokra a szemrehányásokra is, amelyek egyes képviselő társaim részéről, különösen Györki képviselőtársam részéről az előző kormánnyal szemben elhangzottak. Az a körülmény ugyanis, hogy az ősztől mostanáig eltelt idők megérlelték ennek a törvényjavaslatnak kétségtelen szükségességét és a társadalom életében tapaszható azok a nyugtalanságok, amelyeket mindnyájan tapasztaltunk és amelyek egyben el is távolították azokat a pszichológiai és politikai akadályokat, amelyek e törvényjavaslat napirendre hozásának az őszkor akadályai voltak — éppen azt bizonyítják, t. Képviselőház, hogy az előző ülése 1938 má,jus 20-án, pénteken. hogy ezt a törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjessze, csak akkor a javaslat kedvezőtlen fogadtatása következtében nem akarta ... (Tauf

fer Gábor: Neim ismertük!) Csodálom, hogy nem méltóztatik ismerni, az összes lapok részletesen közölték ezeket a tényeket. Örömmel állapítom meg, hogy ez a politikai atmoszféra megváltozott. (Tauffer Gábor: Most nagyon jól jött!) Ne rekrimin áljuk a multat, örüljünk annak hogy a törvényjavaslat szükségességének és helyességének megítélése tekintetében olyan egyhangú ós kedvező megnyilatkozások történtek a minden ' oldalról elhangzott felszólalásokban. (Friedrich István: Már majdnem sok az egy ségből! ~ Derültség. — Rátz Kálmán: Szinte azt hiszi az ember! Gyanús! — Tauffer Gábor: Gömbös Gyula álma valóra- válik!) T. Képviselőház! Egyes képviselőtársaim-köztük főként Györki Imre igen t. képviselőtársam — felvetették azt a kérdést, hogy á törvényjavaslat benyújtásának mi volt a közvetlen indoka? A törvényjavaslat benyújtásának közvetlen indoka a kormány ama szilárd és eltökélt elhatározásának újabb konkrét eszközökkel, konkrét törvényhozási intézkedésekkel való^ alátámasztása és bizonyítása volt, hogy az állam és a társadalom törvényes rendjét, a nyugodt polgári munka összes feltételeit a t legteljesebb elhatározással kész e nemzet számára újabb garanciális intézményekkel és büntetőjogi rendelkezésekkel alátámasztajni és ezáltal kiterjeszteni, a nyugodt és békés polgári fejlődésnek azokat a biztosítékait, amelyekre mai viszonyaink között, a nemzet előtt álló nagy belső honvédelmi és szociális erőfeszítések előtt — különös tekintettel a fennálló külpolitikai helyzetre — szinte múlhatatlanul szükség van. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) De egyben célja a javaslatnak az is, t Képviselőház, amire egyébként Tauffer Gábor képviselőtársam is rendkívül pregnáns szavakkal reámutatott, hogy megfontolásra és magukbaszállásra késztesse a társadalmi és a politikai életnek azokat az elemeit, amelyek a maguk politikai törekvései elérésének fegyvertárába az állami és társadalmi rend megrendítésének és aláásásának lehetőségét is beleszámították. (Csoór Lajos: De nem akarják elhinni, hogy magunkba szálltunk! Hiába! — Derültség. — Dulin Jenő: Lajos ma alig látszik, úgy magába szállt! — Csoór Lajos: Nem akarják elhinni! Sulyok azt mondta, hogy trükkökkel élünk! — Rátz Kálmán: Ne zavard a Treuge Dei-t! — Mozgás balfelől.) Ezen a téren a cél elérése szempontjából különös jelentősége van mind maguknak a büntetőjogi szabályoknak, mind a büntető igazságszolgáltatás hatályos, erőteljes működésének, különösen abban a tekintetben, hogy a büntető bíróságok határozatai és intézkedései milyen hatást, milyen visszahatást váltanak ki a magyar közvéleményben. Nemcsak a felek jogviszonyainak az egyes felmerült esetekre szóló bírói rendezéséből kialakuló általános véleményre gondolok itt, hanem gondolok elsősorban arra, hogy a bíróságok erélyes, hatékony, céltudatos, az anyagi igazságot minden körülmények között felderítő, de a legnagyobb nemzeti és a legmagasabb állami szempontokat hatályosan megvédeni tudó ítéletei vájjon megerősítik-e a társadalom biztonságérzését és azt a társadalmi nyugalmat, azt a polgári ellenállást, amelyre ma a különböző oldalról jelentkező felforgató tö-