Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

700 Az országgyűlés képviselőházának zat részéről, — rossz kifejezést használtam, nem a pénzügyi kormányzat, hanem az adókivető hatóságok részéről — hogy az adózókban általában nincsen elegendő adómorál. Ez alatt nyilvánvalólag az értetődik, hogy adómorál ott van, ahol a kereseti, jövedelmi és vagyonadót mindenki száz pereentnyi pontossággal vallja be. Nekem az a véleményem — és ezt a gyakorlatból szűrtem le — 'hogy mivel az adókivető hatóságok általában azt ihiszik, hogy ilyen adómorál már-már alig van, ha valaki a maga polgári tisztességéből teljesen az adómorállal vértezné fel magát és úgy vallana, mint ahogyan az adómorál értelmében vallania kell, akkor sem hinnék el azt neki és éppen úgy becsléssel, vagy más úton-módon vetnék ki rá az adót, mint ahogyan ez amúgyis megtörténik. Hallottam azt is — Matolcsy Mátyás előttem felszólalt t- képviselőtársam is említette — hogy az egész magyar adórendszer hiányos és rossz. Amennyire én az említett 9 esztendőn keresztül adótörvényekkel, főleg az egyenes adóra vonatkozó törvényekkel foglalkozva, laikus eszemim el meg tudtam ítélni, nem olyan rossz ez a magyar adózási rendszer. Kétségtelen, hogy nem olyan demokratikus és szociális, mint a francia és az angol adózási rendszer, ahol forgalmi adó és fogyasztási adó vagy nincs, vagy sokkal alacsonyabb kulcsú, de egészen bizonyos, hogy a német és az olasz adózási rendszernél nem rosszabb. En a magyaron kívül, sajnos, csak ezt a két nyelvet beszélem és utazásaim alkalmával érintkezésbe léptem az ottani adózókkal. Abból, amit ők meg tudtak mondani, én egészen bízvást merem állítani azt, hogy a magyar adózási rendszer semmiesetre sem rossz. Nem arra van sürgősen szükség, hogy az egész adózási rendszert átalakítsuk, hanem arra, hogy az adókivetés és az adóbehajtás terén a polgárokat sokszor egészen ok nélkül zaklató és — téín magam is megengedem — az illetők részéről egészen jóhiszemű eljárás következtében zaklató módon fellépő szimptomák valamiképpen orvos oltassanak. Hogy nem reform, hanem jobb kimunkálás, nagyobb lelkiismeretesség, több hozzáértés kell, arra lehet 'következtetni azokból a kijelentésekből is, amelyeket a pénzügyminiszitier úr iménti beszédiéiben tett, amikor jelezte 'azt, hogy a társulati adóból 6 millió pengővel van több beállítva a költségvetésbe és az egyenes adók közül a jövedelmi adóban is lényeges emelkedés várható. Ebből látszik, hogy megint csak a kimunkálásnál volt a baj és anélkül, hogy külön társulati adóreformokkal kellett volna jönni, az eredmény már is jobb, csak azért, mert hozzáértőbben nyúltak hozzá a kérdésihez. Azok az adatok, amelyéket én itt ilyen zalklatásszerű felépésekről akarok mondani — talán nem használtam túlerős kifejezést, mert megismétlem, hogy én a jóhiszeműséget sohasem vonom kétségbe — mondom, azok az adaltíok, amelyek ilyen : zaklatásszerű fellépésre vonatkoznak:, természetesen nem mind abból a kerületiből származnak, amelyet nekem volt szerencsém mint elnöknek hosszú éveken keresztül képviselni, hanem a következőképpen szereztem ezeket az adatokat. Talán 5, vagy 6 évvel ezelőtt Vargha akkori pénzügyi államtitkár úr rendelkezésére az adófelszólamlási bizottsági elnökökből, budapestiekből és vidékiekből is, egy olyan »tizek bizottsága«féle alakíttatott és abba négy budapesti adófelszólairnlási bizottsági elnök i& belekerült, köz329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. tük én is. Mi azután is, amikor már az államtitkár úr elhagyta azt a helyet, Összejártunk és megbeszéltünk az adózás és a behajtás térién tapasztalható bizonyos jelenségeket, azért, hogy magunkban próbáljuk megkeresni a segítés módját és ha megfelelő tanácskozások után bizonyos dolgokban megegyeztünk, akkor tapaszltlaliatainkat a pénzügyi kormányzat rendelkezésére bocsáthassuk. Ezekből a többi társaimtól és vidéki elnöktársaimtól kapott adatokból legyen szabad egynéhányat sine ira et studio felsorolni azért,, (Halljuk! Halljuk!), hogy ezek tudomásul vétetvén, amennyiben generalizáltatinának — mert vannak rá szimpitómák — a jövőben megszűnjenek. Egy tiszaháti, tiszántúli nagy földbirtokos Magyarország egyik legnagyobb adófizetője, szabályszerű ikettőis könyvvitellel ellátott adóvallomást adott be, csatolt hozzá rendes . keres kedelimji mérleget és még (külön adómérleget is, rendes leltárt, nyitó leltárt, évvégi záró leltárt az összes élő és holt anyaggal. Becsatolta az adósok neveit, lakással, ösís'ziegsiaerűleg omlindent és így a .hivatalos összeállítás

1 szerint azt el kellett voilna fogadni rendes adó vallomás ként és az adót iki kellett volna annak alapján vetni. De nem ez történt, hanem az, hogy az illető referens úr a mérleget visszaadta. Visszaadta azzal, hogy tessék azt a szabályszerű blankottán beadni, mert ebiből nem ismeri ki magát. Aki egy (kettős könyvviteli adóbevallásban nem ismeri iki magát, az vegyen kurzust, ve gyen pedig kurzust elsősorban a mérlegolvasásban és minthogy eat megtanulni csak úgy lehet, ha maga is mérleget tud készíteni, tanulja meg azt is. (Mozgás.) Fizikai képtelenség azokon a sablonos blankettákon egy ekkora uradalomnak adóbevallást tennie, egy ilyen belégelkkel, vagy nem tudóim magyarul^ hogy mondják: mellékletekkel 'ellátott vallomás esetéiben. Képtelenség: azt visszaadni azzal a kijelentéssel, hogy abban az illetőnek nehéz kiismernie magát. (Lázár Imre: Mert bizalmatlan az illető közeg!) Nemcsak az én véleményem az, hogy bizaknatlainok, csakhogy ezeket az adatokat csak nagyszerű mellékletekkel és adómérlegeikkel lehet alátámasztani. Ez nem nemzeti kaszinóbeli bizalmon alapszik, nekem ezt perrendszerűleg bo kell igazolnom az én adóvallomásomban, adatszerűleg és összegszerűleg is. Ezt ebben az- esetben megtették, mégsem fogadták el az adóvallomást. Hogy ezeknek a jóhiszemű és a magyar ál lam érdekeit is híven szolgáló tisztviselőknek a túlbuzgósága cmilyen állapotot teremt, arravonatkozólag megemlítem, azt ás, hogy többszáz holdon hatalmas nagy, iszázpercentes rovarkár 'ért egy uradalmat. Ezt az uradalom iszalbályszerűen ibejelentette, kiérte az illetékes gazdasági felügyelőik azonnali vizsgálatát, akik ki is jötteik és ezt megállapították. Az^ illető uradalom adócsökkentést akart, adóját természetesen megfellebbezte és az ügy elindult a maga bürokratilkus útján. Két esztendő mulya visszakerült az akta azzal, hogy az adóügyi jegyző állapítsa meg, mi történt. Két esztendő múlva az adóügyi jegyző mint bogárszakértő megállapította, hogy nem volt rovarkár és a kérelmet elutasítani javasolta. Természetesen ez nem si került, mert az illető felsőfokon megtalálta a megértő és belátó megoldás lehetőségét és megtalálta az- igazát. T. Ház. Azért mondom én azt, hogy Ht nem rosszhiszeműséget látok, csak azt a próbálkozást, hogy minden úton-módon nagyobb adót próbálnak kivetni, mint amennyi a megelőző