Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az- országgyűlés képviselőházának 329. ülése Ï938 június T3-án, hétfőn. 699 magában nem oldja, meg- a szeszkérdést és a szeszadó kérdését, (Úgy van! Úgy van! a bal­középen.) mert ha a szesztörvényjavaslat nem szolgál a kistermelő évről-évre pusztulásba és veszendőbe menő nyersanyagának megmenté­sére, akkor az egész törvényjavaslat nem ér semmit. (Meizler Károly: El kell törölni a borfogyasztási adót!) Méltóztassék megfi­gyelni, hogy amikor a jelenlegi rendszerben egy liter abszolút szesz termelése után 2 pengő szeszadót kell fizetni a kisüstnek (Zaj) és a szeszgyárak csak az után a szesz után fizetnek adót, amelyet élvezeti célra adtak el, akkor a szeszgyárak az invesztált tőkéhez ; viszonyítva milyen aránytalansággal adóz­nak. Az országban 260 mezőgazdasági szesz­gyár és 9 ipari szeszgyár van. Ezeknek tőke- { értéke — akármennyire pesszimisztikus becs- i lést alkalmazunk! is — 60 millió pengő, az ! 1600 ikiisüst; értéke pedig 12 millió pengő s a j kisüst 7 millió pengő adót fizet, az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak pedig összesen : ugyancsak 7 millió pengőt fizetnek. (Felklál- : tások: Borzasztó!) Amikor az egyik oldalon 300.000 hektolitert, a másik oldalon pedig csak 30.000 hektolitert termelnek, akkor nem mindegy az, hogy minden tizedik liter után vagy pedig minden liter után kell ilyen óriási terheket viselni. T. Ház! Beszédidőm lejárt, de különben is ezzel a problémával kapcsolatban annyi részletkérdésre kellene kitérnem, hogy a dol­got jobban megvilágítsam, hogy azt ilyen rövid időalatt lehetetlen megtennem, minden­esetre bebizonyítottam, hogy ez a költség­vetés, illetve annak fedezeti oldalán az adó­teherviselés teljes mértékben antiszociális. Ezért, továbbá azért, mivel ez a költségvetés nem tartalmaz semmiféle intézkedést arra­nezye, hogy a mai helyzeten változtatás tör­teipók. azt nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az ülést negyedórára felfüggesz­tem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik Krompaszky Miksa i képviselő úr. Krompaszky Miksa: T. Képviselőház! A ! vitában előttem félszólalt Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam beszédének tengelyévé azt a gondolatot helyezte, hogy a kormány, illető­leg a pénzügyminiszter ' úr gondoskodjék ar­ról,' hogy az egyenlőtlen adóztatás a dolgozók és a nagykapitalisták adója között valamikép­pen megszüntettessék. Nem tudom, hogy a képviselő úr a miniszter úr beszédének elején itt volt-e, hiszen a pénzügyminiszter úr maga is ezt a problémát fejtegette beszédének ele­jén akkor, amikor rámutatott arra, hogy úgy a jövedelmi, mint pedig a társulati adóban emelkedés van beállítva éppen _ azért, mert a több és jobb kimunkálás alapján ennél a két adónemnél várható is ez az adóemelkedés és e közben használt a képviselő úr egy tőle egé­szen szokatlan kifejezést a pénzügyminiszter úrról, akiről azt mondotta, hogy elmenekült innen a válaszadás elől. A pénzügyminiszter urat egészen másnemű elfoglaltság tartja tá­vol a Ház ülésétől, nevezetesen, ő, mint bajai képviselő elment Bajára a Szent Jobb foga­dására. Azt hiszem, hogy egy katolikus mi­KÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. nisztertől egy ilyen képviselői kötelességtelje­sítés van olyan fontos, hogy sem a. Ház, som t. képviselőtársam nem veheti rossznéven tőle, ha a Ház ülését elhagyta. (Úgy van! johb^ felől.) Egyébként, hogy én tegnapi felszólalásom atán miként merem igénybevenni a t. Ház türelmét egy olyan témánál; amely multam­mal látszólag nehezen egyeztethető össze, an­nak az a magyarázata, hogy én a pénzügyi kormányzat jóvoltából több cikluson, hosszú éveken át Magyarország egyik legnagyobb adófizető kerülete adófelszólamlási bizottsá­gának elnöke voltam, és így nekem az adóz­tatás és az adó mikénti behajtása szempontjá­ból olyan megfigyeléseim vannak, amelyek­ről azt gondolom, hogyha én azokat minden kritikától mentesen a legnagyobb jóindulattal, tisztán csak a pénzügyi kormány szempontjá­ból informatív jelleggel hozom a Ház tudomá­sára, segítek azokon a közállapotokon, ame­lyeken nekünk, képviselőknek segítenünk kell és megnyugtatom és megnyugtatjuk az úgy­nevezett névtelen adózónak azt a háborgó lelkiállapotát, amely mindinkább és leginkább akkor háborog nagyon, ha neki az adót tény­leg meg kell fizetnie. (Derültség.) Minthogy megtanultam logikából, hogy mi a hamis álta­lánosítás, ficta univerzalitás, hogy abba nem szabad belelesni annak, aki logikusan gondol­kozik és hogy a jó indukciónak az az alapfel­tétele, hogy minél számosabb és több eset megfigyelése alapján próbálja levonni az ál­talános igazságot. Én magam előterjesztendő javaslataimat, helyesebben megfigyeléseimet a hosszú évek folyamán megfigyelt körülbelül 7000—8000 témára és esetre tudom vissza­vezetni, inert körülbelül ennyi eset fordult meg előttem, mint adófelszólamlási bizottsági elnök előtt. (Halljuk! Halljuk!) Magára a költségvetésre vonatkozólag ter­mészetesen nem tehetek más kijelentést, mint azt, hogy elfogadom, nemcsak pártállásomnál fogva, hanem azért is, mert hosszú idők óta ez az első költségvetés, amely deficitmentcs. Erre mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy ő ennek a defieitmentes költségvetésnek a fenn­tartásáért sok minden dologról kénytelen le­mondani, amit különben megtartana, ha ehhez a deficitmentes költségvetéshez nem ragasz­kodnék. Tudom azt. hogy ez a költségvetés is, mint minden jó költségvetés elasztikus,, rugé­kony és erre bazirozom azt a reményemet, hogy ha valamiképpen valahol többletbevétel, vagy megtakarítás mutatkozik majd, azoknak a tiszteletteljes kéréseknek tekintetében, ame­lyeket beszédem r további folyamán előterjesz­tek, az igen t. pénzügyminiszter úrnak esetleg mégis módjában lesz elődjéhez hasonlóan in­tézkedhetni. T. Ház! Azok a imlegjiegyzések és megfigye­lések, amelyeket én az előbb említett szempont­ból itt előterjeszteni kívánok, olyan dolgok, amelyeket sem a miniszter úr maga, sem az ő magasrangú kiváló munkatársai, de még az adózókkal' közvetlenül ' foglalkozó pénzügy­igazgatók sem igen ismerhetnek. Ezt . a zajló életet, az ( adózók ' háborgó lelkületét azok a képviselők és azok a férfiak ismerik, akik folyton az adózók között forognak, akik meghallgatják az adózók panaszait és akikhez az adózók éppen azért fordulnak, hogy pana­szaikra valamely panaceát, valamelyes módon írt nyerjenek. . : Sokszor halljuk, főleg a pénzügyi kormáhy­99

Next

/
Thumbnails
Contents