Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az- országgyűlés képviselőházának 329. ülése Ï938 június T3-án, hétfőn. 699 magában nem oldja, meg- a szeszkérdést és a szeszadó kérdését, (Úgy van! Úgy van! a balközépen.) mert ha a szesztörvényjavaslat nem szolgál a kistermelő évről-évre pusztulásba és veszendőbe menő nyersanyagának megmentésére, akkor az egész törvényjavaslat nem ér semmit. (Meizler Károly: El kell törölni a borfogyasztási adót!) Méltóztassék megfigyelni, hogy amikor a jelenlegi rendszerben egy liter abszolút szesz termelése után 2 pengő szeszadót kell fizetni a kisüstnek (Zaj) és a szeszgyárak csak az után a szesz után fizetnek adót, amelyet élvezeti célra adtak el, akkor a szeszgyárak az invesztált tőkéhez ; viszonyítva milyen aránytalansággal adóznak. Az országban 260 mezőgazdasági szeszgyár és 9 ipari szeszgyár van. Ezeknek tőke- { értéke — akármennyire pesszimisztikus becs- i lést alkalmazunk! is — 60 millió pengő, az ! 1600 ikiisüst; értéke pedig 12 millió pengő s a j kisüst 7 millió pengő adót fizet, az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak pedig összesen : ugyancsak 7 millió pengőt fizetnek. (Felklál- : tások: Borzasztó!) Amikor az egyik oldalon 300.000 hektolitert, a másik oldalon pedig csak 30.000 hektolitert termelnek, akkor nem mindegy az, hogy minden tizedik liter után vagy pedig minden liter után kell ilyen óriási terheket viselni. T. Ház! Beszédidőm lejárt, de különben is ezzel a problémával kapcsolatban annyi részletkérdésre kellene kitérnem, hogy a dolgot jobban megvilágítsam, hogy azt ilyen rövid időalatt lehetetlen megtennem, mindenesetre bebizonyítottam, hogy ez a költségvetés, illetve annak fedezeti oldalán az adóteherviselés teljes mértékben antiszociális. Ezért, továbbá azért, mivel ez a költségvetés nem tartalmaz semmiféle intézkedést arranezye, hogy a mai helyzeten változtatás törteipók. azt nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az ülést negyedórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik Krompaszky Miksa i képviselő úr. Krompaszky Miksa: T. Képviselőház! A ! vitában előttem félszólalt Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam beszédének tengelyévé azt a gondolatot helyezte, hogy a kormány, illetőleg a pénzügyminiszter ' úr gondoskodjék arról,' hogy az egyenlőtlen adóztatás a dolgozók és a nagykapitalisták adója között valamiképpen megszüntettessék. Nem tudom, hogy a képviselő úr a miniszter úr beszédének elején itt volt-e, hiszen a pénzügyminiszter úr maga is ezt a problémát fejtegette beszédének elején akkor, amikor rámutatott arra, hogy úgy a jövedelmi, mint pedig a társulati adóban emelkedés van beállítva éppen _ azért, mert a több és jobb kimunkálás alapján ennél a két adónemnél várható is ez az adóemelkedés és e közben használt a képviselő úr egy tőle egészen szokatlan kifejezést a pénzügyminiszter úrról, akiről azt mondotta, hogy elmenekült innen a válaszadás elől. A pénzügyminiszter urat egészen másnemű elfoglaltság tartja távol a Ház ülésétől, nevezetesen, ő, mint bajai képviselő elment Bajára a Szent Jobb fogadására. Azt hiszem, hogy egy katolikus miKÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. nisztertől egy ilyen képviselői kötelességteljesítés van olyan fontos, hogy sem a. Ház, som t. képviselőtársam nem veheti rossznéven tőle, ha a Ház ülését elhagyta. (Úgy van! johb^ felől.) Egyébként, hogy én tegnapi felszólalásom atán miként merem igénybevenni a t. Ház türelmét egy olyan témánál; amely multammal látszólag nehezen egyeztethető össze, annak az a magyarázata, hogy én a pénzügyi kormányzat jóvoltából több cikluson, hosszú éveken át Magyarország egyik legnagyobb adófizető kerülete adófelszólamlási bizottságának elnöke voltam, és így nekem az adóztatás és az adó mikénti behajtása szempontjából olyan megfigyeléseim vannak, amelyekről azt gondolom, hogyha én azokat minden kritikától mentesen a legnagyobb jóindulattal, tisztán csak a pénzügyi kormány szempontjából informatív jelleggel hozom a Ház tudomására, segítek azokon a közállapotokon, amelyeken nekünk, képviselőknek segítenünk kell és megnyugtatom és megnyugtatjuk az úgynevezett névtelen adózónak azt a háborgó lelkiállapotát, amely mindinkább és leginkább akkor háborog nagyon, ha neki az adót tényleg meg kell fizetnie. (Derültség.) Minthogy megtanultam logikából, hogy mi a hamis általánosítás, ficta univerzalitás, hogy abba nem szabad belelesni annak, aki logikusan gondolkozik és hogy a jó indukciónak az az alapfeltétele, hogy minél számosabb és több eset megfigyelése alapján próbálja levonni az általános igazságot. Én magam előterjesztendő javaslataimat, helyesebben megfigyeléseimet a hosszú évek folyamán megfigyelt körülbelül 7000—8000 témára és esetre tudom visszavezetni, inert körülbelül ennyi eset fordult meg előttem, mint adófelszólamlási bizottsági elnök előtt. (Halljuk! Halljuk!) Magára a költségvetésre vonatkozólag természetesen nem tehetek más kijelentést, mint azt, hogy elfogadom, nemcsak pártállásomnál fogva, hanem azért is, mert hosszú idők óta ez az első költségvetés, amely deficitmentcs. Erre mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy ő ennek a defieitmentes költségvetésnek a fenntartásáért sok minden dologról kénytelen lemondani, amit különben megtartana, ha ehhez a deficitmentes költségvetéshez nem ragaszkodnék. Tudom azt. hogy ez a költségvetés is, mint minden jó költségvetés elasztikus,, rugékony és erre bazirozom azt a reményemet, hogy ha valamiképpen valahol többletbevétel, vagy megtakarítás mutatkozik majd, azoknak a tiszteletteljes kéréseknek tekintetében, amelyeket beszédem

r további folyamán előterjesztek, az igen t. pénzügyminiszter úrnak esetleg mégis módjában lesz elődjéhez hasonlóan intézkedhetni. T. Ház! Azok a imlegjiegyzések és megfigyelések, amelyeket én az előbb említett szempontból itt előterjeszteni kívánok, olyan dolgok, amelyeket sem a miniszter úr maga, sem az ő magasrangú kiváló munkatársai, de még az adózókkal' közvetlenül ' foglalkozó pénzügyigazgatók sem igen ismerhetnek. Ezt . a zajló életet, az

( adózók ' háborgó lelkületét azok a képviselők és azok a férfiak ismerik, akik folyton az adózók között forognak, akik meghallgatják az adózók panaszait és akikhez az adózók éppen azért fordulnak, hogy panaszaikra valamely panaceát, valamelyes módon írt nyerjenek. . : Sokszor halljuk, főleg a pénzügyi kormáhy99