Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

693 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. ennek oka abban rejlik, bogy a kormányzat nem veszi elég szigorúan a jövedelemadó kimunkálását, a nagyjövedelmű emberek pedig — senkit sem akarok sérteni, de nyilván így van — megtalálják az utat nagyon sok nyugalmazott pénzügy igazgató sági tisztviselő í'elé, úgyhogy a jól megszerkesztett jövedelemadóbevallások révén kicsúszhatnak az adózás súlyosabb kötelezettsége alól. Máskülönben magyarázatot kellene kérnem a pénzügyminiszter úrtól és a kormányzattól arra vonatkozólag, mi az oka annak, hogy a javuló konjunktúra idején, négy év alatt Vs-ére esett le a nagyjövedelmű adózók száma? (Meizler Károly:

# Az adóügyi jogtanácsosok! — Rakovszky Tibor: Elmentek fakiroknak!) A baj ott van, hogy a kormányzatot politika vezeti, hogy az adózás terén: mindig a legkisebb ellenállás felé haladjon. (Rakovszky Tibor: Ügy van! Ez a lényeges!) Emberi, fizikai és biológiai törvény: mindig a legkisebb ellenálláson át haladni. Magától értetődik, hogy ebben a vonatkozásban a legkisebb ellenállást mindig a kicsiny, «magukra hagyatott adófizetők jelentik, akik egyáltalán nem védekezhetnek és nem is tudhatják, mi módon adóztathatják meg őket és hogyan bajtják azt végre. Ha pedig a pénzügyminiszter úr cáfolni kívánja ezt az elvet, erre azzal válaszolok, mi az akadálya annak, bogy a nagy adóhátralékok összege (Ügy van! Ügy van!) ugyanez alatt az idő alatt, tehát a gazdasági válság rossz évétől kezdve a javuló konjunktúra során semmit sem csökkent? A 38 millió pengős adóhátralék itt ma is változatlanul fennáll, amikor pedig nagyon jól tudjuk, hogy az egyenes adók hátralékos összege jelentős tétellel csökkent, éppen a kicsiny adófizetők jobb fizetési hajlandósága és fokozottabb törlesztése következtében. Ez igazolja azt a feltevésünket és meggyőződésünket, hogy a jelenlegi adórendszerben igenis a kicsiny adófizetőkön, mint legkisebb ellenálláson keresztül akarják az adóbevételeket elérni. Ez az oka annak is, hogy amikor he kívánják hajtani a nagy adófizetők hátralékait, akkor megindul a politikai összeköttetés^ és a pénzügyminiszterek kezét is lekötik és úgy befolyásolják a pénzügyigazgatóságokat, vagy az alsóbb hatóságokat, hogy ezek az adók nem folynak be. A pénzügyminisztérium igen t. képviselője (Meizler Károly: Reménybeli állás!) ellenvetésére én csak azt tudom mondani, hogy itt van a híres Radvánszky-birtok konkrét esete, amelynek 100.000 pengős adóhátralékára vonatkozólag maga a pénzügyigazgató mondta, hogy nem lehet behajtani, mert az utolsó pillanatban leérkezett a f elsőség diszkrét utasítása és az egész ügyet félre kellett tenni. (Zaj.) T. Ház! Ezek azok a súlyos szempontok, amelyeket az adókérdésben és az adóteherviselés kérdésében kötelességünlk felemlíteni. Most röviden rátérek még egy másik nagyon fontos adónemnek, a társulati adónak kérdésére. A jelenlegi költségvetés egy számottevő tétellel nagyobb összeget, azt hiszem, hat millió pengővel nagyobb összeget állított _ be ezen a címen. Ezt nagy örömmel üdvözöljük, de én az adóteherviselés és az adózás kérdésénél mindig csak a hivatalos adóstatisztikáira és a befolyt összegekre támaszkodhatom. A legnagyobb sajnálatomra közölnöm kell, hogy a pénzügyminiszter úrnak 1936. évre kiadott adóstatisztikájában a társulati adó még nem 21 millió pengővel, hanem még mindig csak azzal a 13 és néhány tized millió pengővel szerepel, éppen úgy, mint az előző években a válság mélypontjától kezdve változatlanul; amikor tehát — hangsúlyozom — az ipari konjunktúra az 1929. évi nívóra emelkedett s amikor nagyon jól tudjuk^ hogy a miniszterelnök úr ezermillió pengős beruházási Programm ját éppen ezekre a nagy konjunkturális jövedelmekre alapozta, ugyanakkor ezeknek a társulatoknak megadóztatásánál ezt a teljesen érthetetlen állandóságot ós alacsony szintet tapasztaljuk. De nemcsak ennek a 13 millió pengőnek évről évre való változatlan átvitelét kifogásoljuk, hanem kifogásoljuk azt az aránytalanságot is, amely az egyik és a másik termelési ág adózása között fennáll, mert ha a mezőgazdasági termelés után a földadó a 30 millió pengőt éri el s a nemzeti jövedelemben a számítások szerint a mezőgazdasági és a gyáripari

1 termelés értéke közel azonos szinten van, akkor az ipari vállalatok társulati adójának legalább ugyanannyinak kellene lennie, mint a földadónak. Kérdem, mi az oka annak, bogy^ ez az aránytalanság már évtizedek óta fennáll s hogy a társulatok a teherviselésben a-földdel szerűben egyharmad rész vagy talán 40% erejéig vesznek részt? (Meizler Karolj: A liberális kapitalista rendszer! — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Nagy örömmel vennénk már a társulati adó reformjára vonatkozó javaslatot és aljnak a szempontnak érvényesítését, hogy a vállalatok társulati • adója arányba állíttassák a mezőgazdaság, illetőleg a töfbbi termelési. ág adózásával. (Zaj. Elnök csenget.) Ha olyan irányú számításokat végzünk, hogy arányosan vegyék ki részüket az ipari és bányavállalatok a társulati adóban a föld adózásához képest, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a vállalatoknak legalább 28 millió pengő adóterhet kellene viselniük. Ezt nem lehet azzal cáfolni, hogy a vállalatok a másik oldalon jövedelemadót fizetnek. Ez nem kifogás, mert hiszen a f'öddvagyon is fizet jövedelem- és vagyonadót. Ezek azok az óriási igazságtalanságok, amelyeket nem lehet védeni és megmagyarázni. Az egyedüli lehetőség csak az, hogy az egész adórendszert átépítsük a közteherviselés szempontjából azért, mert az a sok anomália, amelyet felsoroltam — és még tovább sorolhatnék fel — eredményezte azt a szörnyen igazságtalan . közteherviselést, amelyről beszéltem. (Meizler Károly: Itt vannak a szélsőségek. — Zaj.) Ezek az anomáliák, amelyek az egyenesadórendszerben tapasztalhatók, még erősebben vetítődnek ki akkor, ha a közvetett adókat, a forgalmi és fogyasztási adókat is nézzük. T, Ház! Ha ezen a téren vizsgálatokat yégzün'k, akkor arra a szomorú eredményre jutunk, hogy a fogyasztási és forgalmi adóknak legnagyobb ré%ze magától értetődően a legnagyobb fogyasztórétegre, a széles néprétegekre esik. Hogy milyen szörnyű ellentétekre és milyen egészen megmagyarázhatatlan hibákra vezet ez az; adórendszer, azt legyen szabad éppen a rövidesen tárgyalás alá kerülő szesztörvényjavaslattal kapcsolatban megvilágítanom. T. Ház! Ügy tudjak, hogy az ipari szeszgyárak kontingensét erősen megnyirbálják és a mezőgazdasági szesztermelést fogják alimentálni. Ezt üdvözöljük és ezt követeltük is. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy ez egy-