Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. . 697 meginltl hosszú időre így merevíti meg- adórendszerünket és közteherviselésünket. (Rakovszky Tibor: így akarnak titkosan választani? Úgy megbuknak, mint a pinty!) Elnök: Rakovszky Tibor képviselő úrnak volt ma alkalma nézeteit kifejteni, méltóztassék csendben maradni. (Derültség. — Mozgás a balközépen.) Matolcsy Mátyás: T. Ház! Legyen szabad rám/utatnom azokra a helytelen és igazságtalan adókivetésekre, amelyek ezt az adóteherviselést eredményezik. Magától értetődik, hogy ez az egész adórendszer felépítésének minden mozzanatában, minden egyes tételénél érvényesül. Ami minket leginkább érdekel, elsősorban a földadó kérdése. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a földadó a kisgazdaságokat sokkal jolbban terheli, mint a nagybirtokot. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Mi e,zjti itt hiába hirdetjük. Kérdem a pénzügyminiszter úrtól, aki ilyenkor elmenekül és semmi érzéke nincs ebihez a kérdéshez, hogy milyen alapon merik a kisbirtokot jobban megterhelni, amikor mindig azt vágják a szemébe, hogy kevesebbet termel Ha kevesebbet, termel, akkor adózizaék is kevesebbet. Igaz, hogy a múlt század utolsó negyedében a kataszteri tiszta jövedelmek megállapítása során 'bebizonyították, hogy a kisbirtok sokkal többet termel, mint a nagybirtok és ezt a kataszteri tiszta jövedelmekben juttatták kifejezésre. T. Ház! A földadó kérdésénél legyen szabad egy nagyon érdekes dologra rámutatnom, ami a részvénytársaságok r társulati adójára vonatkozik, a földbérlő • részvénytársaságokra. 74 ilyen részvétoytártsiaság van. Ezeknek a kezén óriási mennyiségű, több mint százezer holdnyi terület van. Ezek közül csupán 19-nek a mérlege záródott nyereséggel, a többi veszteséges mérleg után az invesztált tőkének csak két ezrelékét fizeti adóban, s ily módon minimális mértékben járult hozzá a közterhek viselêséhezi. Világosan megmutatkozik, hogy a nagybérletek, amelyek ellen annyiszor küzdöttünk és amelyeknek revízióját követeljük a kormányzattól, a közteherviselésből is kivonják magukat. Kérdezem, hogy a bérletnél, ahol a minim álisra becsült tőke az instrumentum, amivel dolgoznak és veszteséges mérleg után az instrukciók mérlegértékének két ezrelékéval adóznak, ezt a helyzetet fenn lehet-e tartani? Ez az az ok, ami miatt a részvénytársaságok a földbérletek terén olyan mértékben terjednek és innen van az, hogy csak az első 30 nagy részvénytársaság kezén 155.000 hold told van. Nyilvánvaló, hogy az adókérdésiben. a közteherviselés kérdéséhen ezek felett elegánsan, fölényesen elsiklani, ez nem szolgálja az igazi népi politikát, ez igazságot és megnyugvást nem hozhat. (Meizler Károly: Nem szolgálja a társadalmi rendet! Erről kell tör vényt alkotni!) A másik adónak, a házadónak a kérdésében a pénzügyminiszter úr nagyon hangsúlyozta, 'hogy az 1000 millió pengős beruházási összeg előteremtésére vonatkozólag foly tátott tárgyalások során milyen nagy gondot fordítottak arra, hogy a kisebb házak adójánál a vagyonadóalap kiigazítása az igazságot johhan megközelítse. De kérdezem: miért nem beszél a pénzügyminiszter úr arról, mi az oka annak, hogy az állandóan, évről-évre behajtott házadó után a vagyonadó kivetésénél 5000 pengő nyers házbérjövedelem esetében annak 15-szörösét, 15.000 pengő nyersházbérjövedelemnél pedig a jövedelem 8-szorosát veszik a vagyonadó alapjául"? Ez nem progresszív, hanem nagyon erősen degresszív adózás. Igaz ugyan, hogy a vagyonadó kulcsában megállapítják a progresszivitást, de már előzőleg gondoskódnak arról, hogy a szorzószám 15-ről 8-ra essék le a nagy bérházaknál, (Rakovszky Tibor: Hogy kiegyenlítsék!) úgy, hogy a vége nem kiegyenlítés, hanem degresszív adózás. Amikor ezeket precízen kidolgozzuk és világosan látjuk, hogy ilyen adórendszert fenntairtani nem lehet, akkor a kormányzat kötelessége lett volna nem ilyen könnyedén egy hosszú évre elodázni ezeket a kérdéseket, hanem adóreformjavaslatoklkai jönni. A kis házak adójának kérdését Rakovszky képviselőtársam ismertette, én tehát nem fűzök mást hozzá, csak azt, amire a pénzügyminiszter úr is utalt ma, hogy a nagybirtok cselédházainak adómentessége, igenis helytelen. Nem igazság, hogy a 100.000 vagy 200.000 holdas nagybirtokon lévő sok ezer cselédház adómentes, ugyanakkor pedig, ha az a nyomorult cseléd hosszú idők után összespórol anynyit, hogy a falu végén megvehessen egy kis viskót és zsellérsorra önállósítja magát, rögtön ott van a házadó és a szegény ember mindjárt részesül a köterhek viselésében. (Némethy Vilmos: Adómentes és mégis három család lakik egy lakásban!) Tessék az igazságot egyformán mérni és ha a nagybirtok cselédházai után nem kell adót fizetni, akkor tessék törölni a zsellérházak, a nincstelen, éppen csak háztulajdonnal bíró mezőgazdasági lakosság házadóját és pótadóit is. (Meizler Károly: Furcsa kis családvédelem!) Vagy az egyik, vagy a másik: de nem lehet kétféleképpen mérni és kétféle igazságot szolgáltatni. Ezek azok a kifogások, amelyek az egyenes adó c két fontos ágánál felemlítendők. A legfontosabb azonban, amivel foglalkozni kívánok — az idő rövidsége miatt csak szórványosan emelhetem ki a problémákat — a jövedelemadó kérdése. Köztudomású, hogv a modern államháztartás gerincét a jövedelemadónak kell alkotnia. (Rakovszky Tibor: És nem a fogyasztási adónak!) Magyarországon az államháztartás bevételeinek alig 3'2%-át teszi ki a jövedelemadó, amikor Angliában és Németországban ezek a százalékszámok 30 és 40 között mozognak. Az. a felfogásunk, hogy Magyarországon a jövedelemadó kimunkálása helytelen, nem igazságos és főleg nem elég szigorúan kezelt. Legyen szabad utalnom arra a rendkívüli anomáliára, amely e kérdés terén a pénzügyminiszter úr hivatalos statisztikáiból kiviláglik. Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan az a tény, hogy az 50.000 pengőnél nagyobb jövedelmek után fizetett jövedelemadó összege 1932^ben , még 7'8 millió pengő volt, 35-hen pedig már csak 3 millió pengő. Ugyanakkor az 50.000 pengőnél nagyobb jövedelem után adót fizetők száma 19324>en 1449, kereken tehát 1500 volt, 1935-re pedig már 285-re zsugorodott ez a szám. Amikor az 1932. év a válság mélypontja és az 1933-as év végén már a konjunktúra bontogatta szárnyait, 1935 végén pedig már jelentős ipari konjunktúrával számoltunk, ugyanakkor a nagy jövedelmek után fizetők száma ^s-ére zsugorodott. Kérdezem én: hova lettek ezek a nagy adózók? Egészen bizonyosan nem jogos, hogy amikor a konjunktúra javulása során jelentkeztek a nagy jövedelmek, ezeknek az adózóknak a száma az eredetinek 1

/5-ére essék le. Egészen bizonyos — és ezt nagyon szomorúan kell megállapítanunk —