Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

696 Az országgyűlés képviselőházának dunk vállalatokat, amelyek újaib'b

1 munkásokat alkalmaztalk a rendelések folytán. Ami azt a gondolatot illeti, vájjon a házhelyjuttatás is benne van-e a beruházás programmjában, méltóztassék megnézni az 1938. évi XX. tc.-t, abb au külön Programm pontként van felállítva az, hogy a házhelyjuttatás is beletartozik a beruházási programmba. Eredetileg nem volt benne, a bizottsági tárgyalás folyamán került volt be, mert félreértésekre adhatott volna alkalmat, ha kimarad. A telepítési törvény t. i. magában foglalja a házhelyjuttatást is, tehát tulajdonképpen felesleges volt rá hivatkozni, de nehogy félreértés legyen, a bizottsági tárgyalás folyamán bevettük. Mélyen t. Ház! Ezekben voltam bátor röviden reflektálni azokra a felszólalásokra, amelyek eddig elhangzottak. Tettem ezt azért most, mert hivatali kötelességem elszólít, t. i. a Szent Jobb néhány óra múlva kerületembe, Bajára érkezik és én is odautazom. (Helyeslés.) Természetes azonban, hogy azokat a felszólalásokati amelyek ezentúl fognak elhangzani, a naplóból a legélénkebb figyelemmel fogom kísérni és igyekezni fogok mindazt, ami belőlük jó és használható, megvalósítani. Mindezek után tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, hogy méltóztassék a pénzügyi tárca költségvetését elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen. A \ szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő úr következik. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A pénzügyminiszter úr rövid beszéde arra mutatott rá, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzat a magyar közteherviselés rendszerét megváltoztatni semmi módon nem kívánja. (Ügy van! a bálközépen. ~ Meizler Károly: A régi vágányon megy!) Mindig előbbi beszédeinek kitételeire utalt, azonban egy szóval sem körvonalazta és pontosan nem fejezte ki azt, hogy antiszociális adórendszerünknek melyik tételeit mikor és hogyan kívánja módosítani. Ami a miniszterelnök úr programmbeszédében leszögezett családvédelmet és kisembervédelmet illeti, ezzel kapcsolatban arra tudok következtem, hogy a miniszterelnök úr beszéde és a pénzügyminiszter úr jelenlegi beszéde nem fedik a való tényt, nem halad aktív irányban a kormányzat és meggyőződésünk az, hogy a jelenlegi rendszerben semmiféle változás nem következik be. Ezt igazolja a jelenlegi költségvetés összetétele és felépítése Í3. Legyen szabad rámutatnom, hogy ha a miniszterelnök úr is elismeri, hogy ebben az országban a közteherviselés igazságtalan, hogy a kisemberek vállain túlzottan nagy teher nyugszik, mondom, ha a miniszterelnök úr is elismeri ezt és - segítségét ígéri, akkor nem ilyen általánosító beszédekre, hanem egészen precíz és komoly beszédekre és főleg sürgősen beterjesztendő törvényjavaslatokra volna szükség. (Némethy Vilmos: Túlzottan óvatosak!) Legyen szabad nekem éppen ennél a kérdésnél rámutatnom arra, hogy amit a pénzügyminiszter úr csak homályosan körvonalazott, hogy a szegény rétegek, a dolgozó társadalom vállain milyen terlhek nyugszanak. Én ezt számszerűen, pontos vizsgálat eredményekép fogom feltárni. Közölhetem azt. hogy a magyar állam adóbevételeinek, az egész állaimi adóteherből 377 milliónyi öszszege a dolgozó társadalom f hétmilliós tömegére, a munkásság, a földmívesek és az egészen kicsiny birtokú gazdatársadalom vállaira 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. nehezedik, úgy az egyenes adóból, mint a forgalmi, a fogyasztási és az összes többi adókból összegezve. A másik rétegre* a középosztályra, a polgári társadalom másfélmilliód tömegére a közterhekből 416 millió esik. A nagyjövedelműekre, a félszázezernyi nagyvagyonú és nagyjövedelmű emberre pedig mindössze 209 millió adóteher nehezedik. T. Ház! Figyeljük meg ennek az adótehermegosalásnak a jövedelmek szempontjából való súlyosságát és akkor arra a nagyon szomorú eredményre jutunk, hogy amíg a lakosság 81%-át kitevő széles dolgozó társadalom jövedelméből 21%-ot tesz ki az adóteher s a középosztály, a polgári társadalom jövedelmének 29%-át emészti fel a közteher, addig a nagyjövedelműek jövedelmének az csak 26%-át teszi ki. Nem progresszív tehát az adózás, hanem erősen degresszív adózás van érvényben. Az igazságtalanság mértéke rendkívüli, mert míg a széles, dolgozó társadalomnak 21%-os terhétől a középosztály felé 29%-ig majdnem 40%-os progresszió van érvényben, ott megtörik ez a progresszió és nem éri el a 37%-ot, amit a nagy jövedelműeknél minimálisan meg kell követelni, hanem visszaesik és jövedelmeiknek csak 26%-át teszi ki. Amikor adórendszerről, közteherviselésről, annak reformjáról beszélünk, mert ennek a helyzetnek fenntartása nem lehetséges, akkor ezeket a problémákat ismerni kell és ezeknek alapján kell az egész adórendszert átépíteni. Hangsúlyozom, nem volna elegendő, hogy egy; szerű lineáris progresszió érvényesüljön, ami azt jelentené, hogy a jelenlegi rendszerben a széles tömegek jövedelmének 21%-át, a középosztály jövedelmének 29% -át és ennek megfelelően a nagyjövedelműek jövedelmének 37%-át vennék igénybe. Még ez is igazságtalan. Az igazságos és a nyugateurópai országoknak megfelelő adóteherviselés rendszere más képet mutat az adóteher megosztása tekintetében. Azt mutatja, hogy progresszív teherviselés szükséges. Én ezt bemutattam Imrédy miniszterelnök úrnak is. Ő percek alatt átértette és nagyon jól tudja, hogy ebben van az igazságos és a nyugateurópai országokkal hasonló adóteherviselésnek a lényege, amely szerint a dolgozó társadalom jövedelmének legfeljebb 12—15%-át vihetnék közteher be, a polgári társadalomnál jövedelmeik 25%-át emészthetné fel és a hiányt úgy kell pótolni, hogy a nagyjövedelműeknél az adóterheket a jövedelmek 45%-áig kellene felemelni. Visszautasítunk — még gondolatban is — minden olyan támadást, hogy ez felfordulást, sőt talán kommunizmust jelent. Ez az igazságos teherviselés, amelyet a nyugati országokban már nem egy helyen megvalósítottak és érvényben tartanak. T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyeknek érvényesítését az adóteher rendezés során a pénzügyminiszter úrtól vártuk és a helyett kaptuk néhány apró módosítás ígéretét, amely az, adóteherviselés átépítését nem tartalmazza és az a meggyőződésünk, hogy a jelenlegi kormányzat ezzel a néhány heti működésével világosan megmutatta, hogy a jelenlegi rendszeren komolyan változtatni nem hajlandó és nem akar. Nagyon sajnáljuk ezt s ez nagyon szomorú, mert a költségvetés tárgyalása nagy alkalom, egy évre szóló egyetlen olyan alkalom, amikor át lehetne alakítani az ország gazdasági és az adórendszer struktúráját. Ezzel szemben a jelenlegi költségvetés 1939. júniusáig, tehát