Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának 3Ê0. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 693 hatja visszkereset útján az, általa kifizetett összegeket. Szükséges, hogy a döntőbírósági tagok az ügyek szerint érdekelt csoportokból vétessenek. Azt hiszem, vidékenként elég könnyű lesz megállapítani, hogy milyen természetű ügyek alkotják a többséget. Kérném az ügyeket is természetük szerint úgy csoportosítani, hogy a megfelelő döntő bírák: elé kerüljenek, azok elé, akik mint az érdekképviseletek által megválasztott, vagy a miniszter által kinevezett döntőbírák értenek azokhoz az ügyekhez. A beruházási hozzájárulásnak fellebbezés hiányában való emelését záros határidőhöz kérném kötni, hogy biztosítva legyünk az öszszeg tekintetében. Eszembe jut, hogy minduntalan hivatkozás történik az 1938. évi jövedelem- és vagyonadóra. De hogy ezt tekintetbe lehessen venni, annak előfeltétele, igen t. miniszter úr, az, hogy az 1938. évi jövedelemadó és különösen vagyonadó elsőfokú kivetése^ júliusra meg is legyen és ki legyen kézbesítve, mert ha ez nincs meg, akkor nem lehet ennek alapján elindulni. Méltóztassék azután a ranghelyfeljegyzést is tekintetbe venni. A jelzálogilag nem biztosított tartozást pedig minden további igazolás nélkül le lehessen vonni az ingó vagyonrészből. Az üzemterv szerint kezelt erdőkre vonatkozóan, azt hiszem, intézkedés fog történni, az üzemterv nélkül kezelt erdőkre azonban — pedig, sajnos, az erdőterületnek majdnem fele ilyen — azt hiszem, még nincs intézkedés. Ezek hozamának kiszámítása viszont természetesen nem olyan könnyű, mint azoké, ahol az üzemterv már megvan. Újból hangsúlyozom, mint a múlt ülésen is tettem, a 'haszonélvezet kérdését. Értem ez alatt az özvegyi haszonélvezetet és a világi és az egyházi kötött vagyon haszonélvezetét is, ahol nem szabad elfelejteni, hogy van birtokos, javadalmas, vagyonfelügyelőhatóság', amelyet utasítanék, hogy soronkivül intézze el az e tárgyban hozzáérkező ügyeket, nehogy ott heverjenek és az illető birtokos ne tudjon mozdulni. Vannak azután a világi kötött birtoknál várományosok és ne méltóztassanak elfelejteni azt sem, hogy a hitbizományi törvény szerint tulajdonképpen háromféle vagyonról van szó: a hitbizományiról, a felszabaduló kétharmadrészről és a szabad rendelkezés alatt álló vagyonról. Ezeket tehát ne méltóztassanak Összekeverni sem a kivetés, sem pedig az egyetemleges szavatosság révén, mert különben végnélküli perek és olyan kiadások keletkeznek, amelyekre az adófizetőknek igazán nincsen semmi szükségük. Ami már most felszólalásomnak utolsó pontját illeti, az ennek a kölcsönnek gazdaságos felhasználása. Igaz, hogy a Számszék külön jelentést fog tenni az összegekről, de ez csak a számszerűségre vonatkozik. Azt hiszem, nem ártana, — és ezt az igen t. kormány megfontolására bízom — ha legalább a kiadások ama részénél, amelyek nem szorosan katonaiak, talán évenkint, vagy félévenkint a munkálat elkészültével párhuzamosan e munkálatok gazdaságos voltáról is meg méltóztatnának győződni akár külön bizottság felállításával, akár szakközegek jelentése útján, mert — hogy mást ne mondjak — éppen az útépítés terén látjuk, hogy bizony, meglehetősen nagy összegeket fordítunk az egyes utakra s azok elég rossz karban vannak s nem tudom, hogy a vállalkozók szavatosságát kikötötték-e, j meddig szavatolnak és milyen körülmények között szavatolnak a munkálatokért. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha már ilyen nagy áldozatot kérünk az országtól, amely az ország mai vagyoni helyzetében igen nagy és amikor nagyon nagy figyelemmel kell lennünk arra, hogy minden simán, sikeresen történjék, akkor azt is elvárhatja az ország és az ország adófizető közönsége, hogy ez a pénz az utolsó fillérig a lehető leggazdaságosabban használtassék fel. Midőn még megjegyzem, hogy 1924 : VII. te. következtében a költségvetés pénzügyi egyensúlyának helyreállítása nemcsak pénzügyi, hanem közjogi — és mondhatnám, nemzetközi j— jelentőségű is, miután megszűnt az ellenőrzés, a magam részéről a pénzügyi költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt álló költségvetéssel kapcsolatban miár kétszer vettem igénybe a t. Ház idejét, először, amikor a költségvetést benyújtottam, expozéim, alkalmával, másodszor pedig amikor az általános vita befejezésekor az elhangzott felszólalásokra reflektáltam. E két felszólalásom folyamán módomban volt már kifejteni azokat a gondolatokat és alapelveket, amelyeket a pénzügyi és az adóztatási politika tekintetében a jövőben követni kívánunk. Nem kívánok tehát most ismétlésekbe bocsátkozni és az elmondottakat újra előadva, a mélyen t. Ház türelmével visszaélni, csak néhány fontosabb kérdésre akarok rátérni, amely a vita során eddig felmerült. A legfontosabb kérdés volt — és majdnem összes felszólalt igen t. képviselőtársam erről beszélt — az adóztatás, illetve az adóztatás arányosításának kérdése. E tekintetben költségvetési beszédemben már határozott álláspontot foglaltam el és itt csak meg tudom ismételni azt, hogy az adóztatást arányosa'bbá óhajtjuk tenni (Müller Antal: Szükség van rá!) és olyan mélyenszántó reformokkal kívánunk jönni a t. Ház elé, — merthiszen ezt csak törvényhozási úton leihet megvalósítani (Ügy van! Ügy van!) — amely törvényjavaslatok alkalmasak lesznek erre... (Matolcsy Mátyás: Precízebben!) Méltóztassék elolvasni költségvetési beszédeimet, ott precízebben megvan. Mondtam, hogy nem akarom ezeket ismételni. Ezek a törvényjavaslatok alkalmasak lesznek arra, — amint hivatali elődöm is mondta és mint anynyiszoir meg méltóztattak ezt ismételni — hogy a gyöngébb vállakról tényleg leemeljük a terhei (Müller Antal: Ezt kellene megcsinálni! — Ügy varü! Űi<jy van! bal felől.) Azt méltóztatnak mondani, hogy hat hete ül a kormány ezen a helyen és még semmit sem tett ezen a téren. Méltóztassanak csak azt tekinteni, hány törvényjavaslat készült el például a pénzügyminisztériumban,^ mennyire igénybe van véve az egész minisztérium azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyek, már al Ház elé terültek és amelyek a jövőben, még ebben a parlamenti ülésszakban idekerülnek. (Matolcsy Mátyás: Lássuk!) A költségvetési törvény előkészítése — azt hiszem, el méltóztatnak ismerni — egyike a pénzügyminisztérium legfontosabb tevékenységeinek. A beruházási törvényjavaslatot sem volt éppen könnyű dolog a költségvetéssel egyidőben beterjeszteni. Ha most ehhez hozzá méltóztatnak még venni, hogy a közeljövőben, ígéretemet beváltva, be fogom nyújtani a szesztörvényjavaslatot, valamint — ahogy a miniszterelnök úr már bejelentette — a Nemzeti Banlk alap98*