Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

694 Az országgyűlés képviselőházának szabályainak módosítása is még június hó fo­lyamán a t. Ház elé kerül, akkor, azt hiszem, nagyon kevéssé lehet bennünket azzal a vád­dal illetni, hogy nem dolgoztunk. (Ügy van! jobbfelől.) Ha még elárulom azt is, hogy csak három-négy órás alvás jut naponta az ember­nek, akkor el méltóztatnak ismerni, hogy a maximumot teljesítjük. (Rakovszky Tibor: Szorgalomból: egyes!) Azt hiszem tehát-, meg­eáfoltnak lehet tekinteni azt a megjegyzést, Uiogy e hat hét alatt nem történt semmi. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Azoktól függetlenül, ami már a i Ház előtt van és ami a t. Ház elé fog kerülni eb­ben az ülésszakban, — mint azt már költség­vetési beszédemben is bejelentettem — elő­készítés alatt áll a társulati adó reformja (Helyeslés.) és előkészítés alatt áll még egy törvényjavaslat, amely hivatva van a kis­emberek terheit csökkenteni. (Alföldy Béla: Helyes! Végre! — Rakovszky Tibor: Ez a fon­tos! — Helyeslés a balközépen. — Müller An­tal: Türelmetlenül várjuk!) Én is türelmetlen vagyok, mert szeretném már idehozni. Alapo­san fel kell dolgozni és meg kell gondolni azt, amit előterjesztünk, mert azért helyt is kell állnunk. (Rakovszky Tibor: Jön egy másik kormány, aztán kezdjük elölről!) Ne jöjjön másik kormány, akkor nem kell elölről kez­deni. (Derültség. — Aiídaházi-Kasnya Béla: A miniszter úr beszédére vagyunk kíváncsiak! — Rakovszky Tibor: Nagyszerű! Éljen az ellen­zék! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezek a javaslatok ősszel a t. Ház elé fog­nak kerülni; azt hiszem, hogy talán a t. Ház őszi ülésszakának megkezdésekor az első ülé­sek egyikén be tudom majd terjeszteni az ezekre vonatkozó törvényjavaslatokat, (Helyes­lés.) Addig is azonban, amíg ezek a törvény­javaslatok elkészülnek, letárgyaltainak és tör­vényerőre emelkednek, nem téveszthetjük szem elől azt, hogy azokat az alapelveket és gondo­latokat, amelyeket ott meg akarunk valósí­tani, már a most meglévő törvényes korlátok között lehetőleg megvalósítsuk. Már most igyekszünk ott, ahol lehetővé teszik ezt a je­lenleg érvényben lévő törvények, az arányos­ságra és arra, hogy különösen a nem fundált jövedelmeket és a mobil tőkét jobban megfog­juk. (Helyeslés.) Természetes, hogy ennek bizo­nyos korlátokat szabnak az érvényben lévő tör­vények. Azt hiszem, ha törvénytelenül próbál­nánk ezt az elvet érvényesíteni, akkor éppen a mélyen t. túloldal tiltakoznék a leghangosab­ban az ellen, hoe-y törvénytelenséget köves­sünk el. (Rassay Károly: Világos!) Erre nem. is vagyok kapható. (Rassay Károly: Természe­tes! Még csak az kellene! — Rakovszky Tibor: Tessék megpróbálni! — Rassay Károly: Azért vagyunk itt, hogy törvényt hozzunk!) Én es­küt tettem a magyar törvényekre és nem va­gyok hajlandó ezeket a törvényeket megszegni. {Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Igaza vau! — Élénk helyeslés és taps. — Matolcsy Mátyás: Senki sem kíván törvényszegést!) Ha ínég méltóztatnak nézni, mélyen t. Ház, hogy a. költség vetésben mennyivel többet irá­nyoztunk elő a jövedelmi adónál és a társulati adónál bevételként, akkor méltóztatnak látni, hogy ebben az irányban már elindultunk és ebben a gondolatmenetben voltunk akkor, amikor a költségvetésit Összeállítottuk. Termé­szetesen, egyszerre nem lehetett magasabb elő­irányzatot benyújtani a mélyen t. Háznak, "merít hiszen, hogy sikerül-e és milyen mér­329. ülése 1938 június 13-án, hétfon. íékig sikerül a jelenlegi törvényes korlátok között emelni ezeket) az adónemeket, azit pon­tosan előre látni nem lehet. Annyit irányoz­tunk elő, amennyit biztosra veszünk, hogy be fog folyni ezeken a címeken, ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos adónemeknél ezek­kel az összegekkel mi egyúttal meg is elég­szünk. . Igyekszünk^ az igazságos és arányos adóztatás elve alapján az említett jövedelmi és társulati adókategóriáknál annyi jövedelmet elérni, amennyit a mai törvények fennállása mellett igazságosan és becsületesen ki lehet munkálni. Azt hiszem, hogy az egész vonalon 'méltóztatnak egyetérteni azzal hogy ezt az arányosítást addig is megkíséreljük, ameddig az új törvényes rendezés tekintetében a döntés megtörténik. (Helyeslés.) Azt a gondolatot, hogy a túlzottan megter­helt vagyonkategóriák illetve/ a lakosságnak túlzottan megterhelt rétegei mentosíttesseJick az adók alól, illetőleg ezeknek a rétegeknek az adóterhe könnyíttessék, már a beruházási hoz­zájárulásnál is keresztül vittük. A házbirtok beruházási hozzájárulásánál megvalósítottuk ezt^ az elvet. A régi rendszer szerint, —• a házak adóalapja^ a bruttó bérjövedelem többszörösé­ben állapíttatott meg, az új törvény szerint pe­dig a nettó jövedelmet vesszük alapul és a va­gyon megítélésénél (bizonyos fokig tekintetbe vesszük az ideiglenes házad ómentességberi rejlő előnyt is. Az új rendszerrel elértük azt, hogy éppen a leggyengébb rétegeket mentesí­tettük a beruházási hozzájárulás fizetése alól, amit osak azért említek meg ez alkalommal, hogy rámutassak arra, hogy amint alkalmam volt annak az elvnek a megvalósítására, ame­lyet költségvetési beszédemben lefektettem, azt az elvet azonnal igyekeztem is megvaló­sítani. .Ugyancsak költségvetési beszédemben is­mertem el azt, hogy a házak túlságosan meg vannak terhelve adóval. Ez kétségtelen. Meg is mondottam, hogy íha a bevételi eredmények le­hetővé fogják tenni, foglalkozni fogunk egyes adópótlékok további csökkentésének a kérdésé­vel és itt elsősorban a házakat terhelő külön­adók további mérséklésére gondoltam. (Lakatos Gyula: Nagyon helyes!) Szóvátétetett a falusi házak adóztatása is nevezetesen az, hogy vájjon a statisztikai ki­mutatásokban az egyszoba-konyhás cseléd­házak is beszámíttattak-e? A cselédházak nem voltak számításba véve, amint ez a közzétett statisztikai adatokból ki is- tűnik, úgy hogy az az aggály, amelyet képviselőtársain hangozta­tott, mint méltóztatnak látni, nem áll fenn. Ami a falusi házak adóztatását illeti, erre nézve is voltam bátor már költségvetési beszé­demben állást foglalni, amikor is megmond­tam, hogy a tulajdonos^ által használt kis há­zaknál egyszerűbb adórendszert akarunk be­vezetni, magyarul a házosztályadóhoz hasonló rendszerre akarunk áttérni, amely nem vexa­tórius jellegű, _ amely ^ könnyen kiróható és könnyen behajtható és amelynek minden­esetre az az, előnye, hogy mindenki mindig pontosan tudja, mit kell fizetnie. Ami az adóleiszállítások kérdését illeti, ezzel kétségtelenül foglalkozni kell. Magam is meg­mondtam már, azt hiszem, két alkalommal, hogy meg kell osztani a szívemet az adóleszál­lítások és a tisztviselőtkérdés rendezése között, de azt ne méltóztassanak kívánni, hogy az adó­leszállítások olyan mértéket öltsenek, hogy az­zal a költségvetés nehezen helyreállított egyen­súlya megint felboruljon. Én olyan nagyérté­kűnek tartom azt, hogy a költségvetés egyen-

Next

/
Thumbnails
Contents