Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

694 Az országgyűlés képviselőházának szabályainak módosítása is még június hó folyamán a t. Ház elé kerül, akkor, azt hiszem, nagyon kevéssé lehet bennünket azzal a váddal illetni, hogy nem dolgoztunk. (Ügy van! jobbfelől.) Ha még elárulom azt is, hogy csak három-négy órás alvás jut naponta az embernek, akkor el méltóztatnak ismerni, hogy a maximumot teljesítjük. (Rakovszky Tibor: Szorgalomból: egyes!) Azt hiszem tehát-, megeáfoltnak lehet tekinteni azt a megjegyzést, Uiogy e hat hét alatt nem történt semmi. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Azoktól függetlenül, ami már a i Ház előtt van és ami a t. Ház elé fog kerülni ebben az ülésszakban, — mint azt már költségvetési beszédemben is bejelentettem — előkészítés alatt áll a társulati adó reformja (Helyeslés.) és előkészítés alatt áll még egy törvényjavaslat, amely hivatva van a kisemberek terheit csökkenteni. (Alföldy Béla: Helyes! Végre! — Rakovszky Tibor: Ez a fontos! — Helyeslés a balközépen. — Müller Antal: Türelmetlenül várjuk!) Én is türelmetlen vagyok, mert szeretném már idehozni. Alaposan fel kell dolgozni és meg kell gondolni azt, amit előterjesztünk, mert azért helyt is kell állnunk. (Rakovszky Tibor: Jön egy másik kormány, aztán kezdjük elölről!) Ne jöjjön másik kormány, akkor nem kell elölről kezdeni. (Derültség. — Aiídaházi-Kasnya Béla: A miniszter úr beszédére vagyunk kíváncsiak! — Rakovszky Tibor: Nagyszerű! Éljen az ellenzék! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezek a javaslatok ősszel a t. Ház elé fognak kerülni; azt hiszem, hogy talán a t. Ház őszi ülésszakának megkezdésekor az első ülések egyikén be tudom majd terjeszteni az ezekre vonatkozó törvényjavaslatokat, (Helyeslés.) Addig is azonban, amíg ezek a törvényjavaslatok elkészülnek, letárgyaltainak és törvényerőre emelkednek, nem téveszthetjük szem elől azt, hogy azokat az alapelveket és gondolatokat, amelyeket ott meg akarunk valósítani, már a most meglévő törvényes korlátok között lehetőleg megvalósítsuk. Már most igyekszünk ott, ahol lehetővé teszik ezt a jelenleg érvényben lévő törvények, az arányosságra és arra, hogy különösen a nem fundált jövedelmeket és a mobil tőkét jobban megfogjuk. (Helyeslés.) Természetes, hogy ennek bizonyos korlátokat szabnak az érvényben lévő törvények. Azt hiszem, ha törvénytelenül próbálnánk ezt az elvet érvényesíteni, akkor éppen a mélyen t. túloldal tiltakoznék a leghangosabban az ellen, hoe-y törvénytelenséget kövessünk el. (Rassay Károly: Világos!) Erre nem. is vagyok kapható. (Rassay Károly: Természetes! Még csak az kellene! — Rakovszky Tibor: Tessék megpróbálni! — Rassay Károly: Azért vagyunk itt, hogy törvényt hozzunk!) Én esküt tettem a magyar törvényekre és nem vagyok hajlandó ezeket a törvényeket megszegni. {Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Igaza vau! — Élénk helyeslés és taps. — Matolcsy Mátyás: Senki sem kíván törvényszegést!) Ha ínég méltóztatnak nézni, mélyen t. Ház, hogy a. költség vetésben mennyivel többet irányoztunk elő a jövedelmi adónál és a társulati adónál bevételként, akkor méltóztatnak látni, hogy ebben az irányban már elindultunk és ebben a gondolatmenetben voltunk akkor, amikor a költségvetésit Összeállítottuk. Természetesen, egyszerre nem lehetett magasabb előirányzatot benyújtani a mélyen t. Háznak, "merít hiszen, hogy sikerül-e és milyen mér329. ülése 1938 június 13-án, hétfon. íékig sikerül a jelenlegi törvényes korlátok között emelni ezeket) az adónemeket, azit pontosan előre látni nem lehet. Annyit irányoztunk elő, amennyit biztosra veszünk, hogy be fog folyni ezeken a címeken, ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos adónemeknél ezekkel az összegekkel mi egyúttal meg is elégszünk. . Igyekszünk^ az igazságos és arányos adóztatás elve alapján az említett jövedelmi és társulati adókategóriáknál annyi jövedelmet elérni, amennyit a mai törvények fennállása mellett igazságosan és becsületesen ki lehet munkálni. Azt hiszem, hogy az egész vonalon 'méltóztatnak egyetérteni azzal hogy ezt az arányosítást addig is megkíséreljük, ameddig az új törvényes rendezés tekintetében a döntés megtörténik. (Helyeslés.) Azt a gondolatot, hogy a túlzottan megterhelt vagyonkategóriák illetve/ a lakosságnak túlzottan megterhelt rétegei mentosíttesseJick az adók alól, illetőleg ezeknek a rétegeknek az adóterhe könnyíttessék, már a beruházási hozzájárulásnál is keresztül vittük. A házbirtok beruházási hozzájárulásánál megvalósítottuk ezt^ az elvet. A régi rendszer szerint, —• a házak adóalapja^ a bruttó bérjövedelem többszörösében állapíttatott meg, az új törvény szerint pedig a nettó jövedelmet vesszük alapul és a vagyon megítélésénél (bizonyos fokig tekintetbe vesszük az ideiglenes házad ómentességberi rejlő előnyt is. Az új rendszerrel elértük azt, hogy éppen a leggyengébb rétegeket mentesítettük a beruházási hozzájárulás fizetése alól, amit osak azért említek meg ez alkalommal, hogy rámutassak arra, hogy amint alkalmam volt annak az elvnek a megvalósítására, amelyet költségvetési beszédemben lefektettem, azt az elvet azonnal igyekeztem is megvalósítani. .Ugyancsak költségvetési beszédemben ismertem el azt, hogy a házak túlságosan meg vannak terhelve adóval. Ez kétségtelen. Meg is mondottam, hogy íha a bevételi eredmények lehetővé fogják tenni, foglalkozni fogunk egyes adópótlékok további csökkentésének a kérdésével és itt elsősorban a házakat terhelő különadók további mérséklésére gondoltam. (Lakatos Gyula: Nagyon helyes!) Szóvátétetett a falusi házak adóztatása is nevezetesen az, hogy vájjon a statisztikai kimutatásokban az egyszoba-konyhás cselédházak is beszámíttattak-e? A cselédházak nem voltak számításba véve, amint ez a közzétett statisztikai adatokból ki is- tűnik, úgy hogy az az aggály, amelyet képviselőtársain hangoztatott, mint méltóztatnak látni, nem áll fenn. Ami a falusi házak adóztatását illeti, erre nézve is voltam bátor már költségvetési beszédemben állást foglalni, amikor is megmondtam, hogy a tulajdonos^ által használt kis házaknál egyszerűbb adórendszert akarunk bevezetni, magyarul a házosztályadóhoz hasonló rendszerre akarunk áttérni, amely nem vexatórius jellegű, _ amely ^ könnyen kiróható és könnyen behajtható és amelynek mindenesetre az az, előnye, hogy mindenki mindig pontosan tudja, mit kell fizetnie. Ami az adóleiszállítások kérdését illeti, ezzel kétségtelenül foglalkozni kell. Magam is megmondtam már, azt hiszem, két alkalommal, hogy meg kell osztani a szívemet az adóleszállítások és a tisztviselőtkérdés rendezése között, de azt ne méltóztassanak kívánni, hogy az adóleszállítások olyan mértéket öltsenek, hogy azzal a költségvetés nehezen helyreállított egyensúlya megint felboruljon. Én olyan nagyértékűnek tartom azt, hogy a költségvetés egyen-