Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

692 Az országgyűlés képviselőházának legszerencsésebben és aránylag: legkisebb áldozataklkal. Ami már most az egyes adótételeket illeti, már a beszédem legelején jelzett körülménynél fogva is csak egészen röviden említem meg és ajánlom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe először & hegyi szőlők kataszteri jövedelmét, amelyeknek termelési eredményei és értékesítési körülményei a mai viszonyok közt teljesen megváltoztak azokhoz az időkhöz képesít, amikor a kataszteri tiszta jövedelmeket megállapították, másodszor pedig .azt a pénzügyi szakközegek részéről is visszaélésnek minősített eljárást kérném a lehető legszigorúbban, talán preventive is megakadályozni, hogy a borfogyasztási adót sok helyütt, kivált hegyvidékeken, két helyen vetik ki: egyszer a termelési helyen, másodszor pedig az illető birtokos vagy tulajdonos lakóhelyén. Ezt a pénzügyi közegek is visszaélésnek ismerik el és azt hiszem, hogy a községek bizonyos ellenőrzése, révén, ez a visszaélés megszüntethető. A fafázisadóról, egyáltalában az erdőről, nagy sajnálatomra, kevés szó volt az egész költségvetési vita alatt. A fafázisadó tekintetében az új rendelet kétségtelenül egyszerűbb és könnyebben áttekinthető, mint a régi 'rendelet, az volna azonban a tiszteletteljes kérésem, hogy ha már pénzügyigazgatóságonként intern számadási szempontból el kell különíteni a fázisadók összegeit, ezt az illető finánchatóságok végezzék el egymás között, az adókötelezettek lelhető kímélése mellett, mert az, h°gy a saját vallomásomat vagy adataimat ellenőrizzem, azt hiszem, honpolgári kötelesség, de az már, azt hiszem, egy kissé messze menne, hogy az egyes pénzügyigazgatóságok egymásközti elszámolásának helyessége tekintetében az adófizető bizonyos ellenőrzési szerepet játsszék eltekintve attól, hogy ez a művelet idő- és energiapazarlással jár. Végül pedig felvilágosítást kérnék az indokolás 45. oldalán foglalt arra a megállapításra, hogy a dologi kiadások, annak ellenére, hogy a Wekerle-telep és az állami nyomda kiadási tételei emelkedtek, ennek ellenére a dologi kiadások a tárcánál körülbelül egymillióval csökkentek, ami amennyiben nem hátrányos, magában véve igen örvendetes takarékosságnak a jele. Áttérek most már egészen röviden az 1938. évi XX. te, vagyis a beruházási törvény : végrehajtásának kérdésére, mert hiszen ez a beruházási törvény igen súlyos erőpróbát jelent nemcsak az adózókra, hanem szerintem a pénzügyi adminisztrációra is és mintegy mobilizációját jelenti részben az ország közgazdaságának és Vagyonának. Azt hisaem, senkinek sem. lelhet más célja, mint saját hatáskörében odahatni, hogy ez a mobilizáció minél gyorsabban és minél simábban bonyolíttassék le. A siker feltételei közül amelyeket múltkor is bátor voltam megemlíteni — a részletekre most már nem térek ki — első az árnívó fenntartása, mert nemcsak agrárolló van, hanem hitelolló is. ami alatt én a kamatoknak és az adósságnak terményekben, vagy árukban kifejezett mennyiségét és értékét értem. Ez az egyik dolog. A másik pedig a finanszírozás kérdése, mert a termelés fokozása a vagyonbiztonság és a vállalkozási kedv feltételezése mellett érhető csak el, vagyis úgy, hogy munkával és áruval fedezett bankjegyünk legyen, ne pedig inflációval kapja 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. meg ez a beruházás a szükséges pénzügyi eszközöket. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ha már nemzetközi okokból kötött gazdálkodást vagyunk kénytelenek folytatni, akkor annak a tiszteletteljes nézetemnek adok kifejezést, hogy ennek a helyzetnek egyik legfontosabb konzekvenciáját le kell vonnunk. Szerintem, ugyanis kötött gazdálkodás szervezettség nélkül, vagy, hogy másképpen fejezzem ki magamat, irányított gazdálkodás irányítás nélkül éppoly veszedelmes, mint szabadforgalom esetén az árumonopólium, vagy árdiktálás. Ezt a párhuzamot az előbb elmondottaknál fogva nem akarom bővebben kifejteni, de ismétlem, ha már kénytelenek vagyunk kötött gazdaság mellett élni és irányított gazdálkodást folytatni, akkor másrészről az irányítást is elvárhatja a közgazdaság, mert különben megfelelő eredményekhez nem jutunk. Harmadik előfeltétele a sikernek a szorosan) vett hitelkérdés. Erről sem beszélek most hosszasabban. Szükséges, hogy amennyiben pénzforrások és hitelek rendelkezésre állnak, ezt kellő időben megtudhassuk és a hitel egyenlő feltételek mellett aránylagosan álljon rendelkezésre, nehogy azután egyesek száz vagy nyolcvan százalékig részesülhessenek hitelben, mások pedig egyáltalán egy krajcár hitelt se kaphassanak. A siker további előfeltétele, hogy az, állam minél előbb és minél simábban jusson pénzhez, mert hiszen az államnak nem ingó és ingatlan javakra és tárgyakra, hanem pénzre van szükségei, hogy beruházásokat folytathasson és a beruházási tervet lebonyolíthassa. Eírre vonatkozóan azt hiszem, a legfontosabb az, hogy az eljárási szabályok lehetőleg az élethez idomuljanak, ne pedig a gazdasági élet legyen kénytelen az eljárási szabályokhoz alkalmazkodni, mert az utóbbi eset természetszerűen a gazdasági élet menetében és a közgazdaság vérkeringésében akadályozásokra vezet. Teljesen távirati stílusban, csak egypár szempontot vagyok bátor most itt röviden felemlíteni. Elsősorban itt van a telekkönyvi biztosítás kérdése. Nem tudom, hogyan akarja az igen t. kormány ezt a kérdést megoldani: hogy minden egyes ingatlanra, házra, vagy birtoktestre az egész összeget bekebelezik-e, vagy nem. Ez az első kérdésem. A másik pedig az, hogyha valaki, mondjuk egy házat ad el azért, hogy azt a erdő-, vagy mezőgazdasági birtokát terhelő beruházási hozzájárulási összeg kifizetésére fordítsa, módjában lesz-e így résztörléssel tehermentesíteni az eladó, vagy eladni szándékolt ingatlant a hozzájárulás alól, mert különben megakad az egész ingatlanforgalom, ha az egész összeggel valamennyi ingatlant megterheljük. Az egyetemlegesség kérdésében azt kérem, hogy ez az egyetemlegesség csak akkor érvényesíttessék, ha a közvetlen kötelezettel szemben az összes törvényes eszközök már igénybevétettek, mert különben a pénzügyi hatóság kénye-kedvére lesznek kiszolgáltatva azok, akik egyetemlegesen szavatolnak és esetleg éppen azt veszik élői, aki vagyonilag jobban áll, de akire véletlenül kisebb beruházási öszszeg van kivetve és csak évek multán kaphatja vissza, ha ugyan egyáltalán visszakap-