Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. dig is mindenkor megmutatta az ö intézkedéseivel, hogy fittyet hány (Csoőr Lajos: Ugyan már! Nem lehet így beszélni, rendes ember!) a kormány intézkedéseire, mert ő sokkal nagyobb úr az országban, mint a belügyi kormány, OÜgy van! TJgy van! a szélsőbaíojdalon. ~ Propper Sándor: Nem is csinál titkot belőle!) akkor vájjon mi történik 1 ? Tehát nem arra van szükség, hogy új törvényt hozzunk és új büntetési tételeket állapítsunk meg, mert egy új rendtörvény és a büntetési tételek megszigorítása nélkül is minden intézkedés megvan a kormány kezében ai'ra, hogy akár a közigazgatást szabályozó rendeletekkel, akár a most is fennálló törvényes intézkedések keretén belül itt rendet teremtsen. Egy eklatáns példát hozok fel. Közvetlen szomszédunkban, Romániában hasonló mozgalom volt, s ennek vezére néhány hónappal ezelőtt, még nem is féléve, kormányt alakított. Minden törvényes intézkedés nélkül, egy kormányfordulattal, a legszigorúbban tudnak eljárni azokkal a vasgárdistákkal szemben, akik még néhány hónappal ezelőtt ott is az egész állam felfordítását vették programmjukba. Ahogyan ott rendet tudtak teremteni, rneg vagyok róla győződve, hogy ugyanúgy itt is rendet tudnának teremteni, mert ehhez nem kell egyéb, csak őszinte megismerése a mai eseményeknek és az, hogy legyen meg hozzá a kormány őszinte rendcsinálási szándéka. Ha ez a rendcsinálási szándék megvan, akkor megint csak arra kell jutnom, hogy semmiféle szükség nincsen e törvényjavaslat intézkedéseire. A gyorsított tanács működése, az ötös tanács felállítása szükségtelen, hiszen a törvényszékek tanácsai ezeknek az úgynevezett államellenes bűncselekményeknek elbírálására elegendő hatáskörrel bírnak. A szükségesség sem indokolja azt, hogy ilyen gyorsasággal járjanak el, mint amilyent a törvényjavaslat magában foglal; hogy kikapcsolják a vizsgálat lehetőségét, kikapcsolják a vádtanács rendelkezését, megkurtítják az eljárást és csak egyfokú fellebbezést engednek meg a helyett, hogy a törvényes rendelkezések alapján kétfokú fellebbezés lenne. (Dulin Jenő: Ez a gyorsaság kedvéért történik! — Mózes Sándor: Ezt dicsérni kellene!) Bocsánatot kérek, ' mi, akik gyakorlati jogászok vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy olyan esetben, amikor a kormány ebben a vonatkozásban is rendet akar teremteni, akkor rögtön a bűncselekmény elkövetése után alkalmazza a törvény rendelkezését, az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot, és mindaddig fogva tartja a bűncselekmény-elkövetőket, amíg főtárgyalásra nem kerül a dolog, és a főtárgyalási bíróság dönt azután a szabadlábrahelyezés vagy a további fogvatartás tekintetében. Miért nem lehetne ezt az eljárást alkalmazni? Ennek semmi akadálya nincs az eddigi törvényes rendelkezések mellett sem; hiszen csak utalok arra, hogy nem alkalmazzák a bűnvádi perrendtartás 141. §-ának ötödik bekezdését sem. A törvényjavaslat mint nóvumot veszi fel azt, hogy az ügyészségnek megadja J& nyomozati lehetőséget. Ez nem novum! Az eddigi törvényes 'rendelkezések alapján is megvolt a lehetősége a kirjílyi ügyésznek arra, hogy a rendőrség hatásköréből kivonja az egész ügyet és a nyomozati eljárást maga folytassa le. Semmiféle új intézkedésre nincsen tehát szükKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XIX. ülése 1938 május 20-án, pénteken. 61 ség. Ha ezt valóban meg akarják csinálni, akkor tessék az eddigi törvényes rendelkezések alapján megcsinálni. Igenis veszélyes az, i. Képviselőház, hogy kikapcsolnak és megszürtetuek olyan garanciákat, amelyek pedig a szabadságjogok tekin tétében feltétlenül szükségesek: kikapcsolják a vizsgálóbíró intézkedését, kikapcsolják a vádtanács intézkedését, amelyet más bűncselekményekre vonatkozólag már egy korábbi törvénnyel ugyancsak megszigorítottak, korlátoztak, s most ezen a téren még továbbmegy az igen t. igazságügyi kormányzat és most már ezekre az államellenes bűncselekményekre vonatkozólag is meg akarja szigorítani az eljárást. Kikapcsolja a fellebbezést, illetőleg — amint mondottam — csak egy fokra korlátozza, holott ezekben az ügyekben, az államellenes bűncselekmények tekintetében én nem a pillanatnyi helyzet felismerése alapján indulok ki, amikor egy új törvény megalkotásához szavazatommal hozzájárulok, vagy nem járulok hozzá, hanem egy sokkal távolabbi célt is szemem előtt tartok; mert lehetnek olyan politikai irányzatok, amelyeket ma még talán elnyomnak, de amelyek néhány év múlva már úrrá lesznek. Amikor tehát politikai kérdésekről van szó, akkor ezeket a szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni. T. Képviselőház! Minthogy ez a törvényjavaslat egyrészt nem nyújt garanciát arra, hogy rendet fog teremteni, mert ahhoz, hogy rend legyen, nem kell új törvényjavaslat, csak a kormánynak olyan intézkedése kell, amelyet az eddigi jogszabályok alapján is megtehetett volna, másrészt pedig mert a szabadságjogok újabb korlátozását jelenti, amikor kihagyja a vizsgálóbírói intézményt, kihagyja a vádtanácsi intézményt és megszigorítja a fellebbezési lehetőséget, ezért én nem vagyok abban a helyezetbem hogy ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki általánosságban a javaslathoz hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyi államtitkár úr óbajt szólni. Antal István igazságügyi államtitkár: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a m. kir. igazságügyminiszter úr nevében elnézést kérjek azért, hogy a vitában elhangzott _ rendkívül értékes felszólalásokra nem ő adja meg az igazságügyi kormány válaszát, de az igazságügyminiszter úr e pillanatban a felsőház bizottságában van elfoglalva, ahol a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják (Zaj a baloldalon.) és minthogy az a fizikai szabály, hogy egy test egy időben több helyen nem lehet, a politikában és a törvényhozásban is érvényesül, {Rassay Károly: A politikában nem áll! — Derültség. — Mózes Sándor: Több igazgatóságban egyszerre lehet jelen!) én reám hárul az a feladat, hogy az igazságügyminiszter úr helyettesének minőségében az igazságügy miniszter úr nevében megadjam az elhangzott felszólalásokra az igazságügyi kormány válaszát. Mindenekelőtt hálás köszönetemet fejezem ki az előadó úrnak azért a rendkívül kimerítő és mélyenjáró előadásáért, amellyel ezt a törvényjavaslatot mind a bizottságban, mind pedig itt 11
