Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának , a házbirtok túlterhetségének minden illetékes tényező általi elismerés mellett érthetetlen és nyugtalanságot keltő. A mostani előirányzatban, a 68'8 millióban a 10%-os csökkentés levonása mellett a megmaradt 10%-os rendkívüli pótlék 4'4 milliót tesz ki. Ha a pénzügyminiszter úr csak azt az utait követi, amelyen a múlt évben kezdtünk el járni és az adómérséklés terén a még fennmaradt 10% rendkívüli pótlékot törölné, akkor 44 millóval csökkenne a házadó, tehát 64-4 millióra esne le. T. Ház! Ha a költségvetésnek az egyenes adókra vonatkozó részét teszem vizsgálat tárgyává, azt látom, hogy a társulati adónál a múlt évvel szemben az emelkedés 61 millió, a jövedelemadónál 6'2 millió, a vagyonadónál 18 millió, a nyilvános beteg; ápolási adónál 3'5 millió, a rokkantellátási adónál 1-9 millió. Ha a többi adóknál, különösen a társulati adónál, a jövedelem- és vagyonadónál a pénzügyminiszter úr által hangoztatott principiumok, az adó teljesebb és tökéletes kitermelése, (Éber Antal: Modern kitermelése!) nemkülönben az adómorálnak kinevelése folytán érthető emelkedés is mutatkozik, nem lehet megértetni a súlyos, nehéz gondokkal küzdő városi polgársággal, a háztulajdonosokkal azt, hogy amikor a házadó mennyiségileg úgyis emelkedik a rendkívüli pótlék leépítése a következő költségvetési évben nem szerepel. Pedig a házbirtok csak a rendkívüli pótlék fejében 7 év alatt előre körülbelül 175 millió vagyon dézsmát fizetett. Arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, aki a házbirtokosolk bajait, gondjait, küzdelmes életét ismeri, hogy a rendkívüli pótlék teljes leépítése, de legalább is a múlt évihez hasonlóan, a múlté vi leépítés folytatásaként a 10%-os rendkívüli pótlék törlésével már most legyen a iházbirtok segítségére. A miniszterelnök úr azt mondta programmbeszédében, hogy az új eszme megkívánja, hogy az egyén áldozatot hozzon a köznek, áldozatot hozzon nemcsak anyagiakban, hanem önrendelkezési jogának józan korlátozásában is. Merem állítani, hogy ha az egyén áldozatot ho zott ebben az országban, akkor a városi polgárság, a városi házbirtokosok hozták meg ezt az • áldozatot, amelyet a miniszterelnök • úr Programm beszédében az egyéntől megkívánt. De ugyancsak ebben a programmbes-zédében azt is mondta a miniszterelnök úr, ho*gy érvényesülnie kell a tisztesség H követelményének az adózás terén is. Meggyőződésem az, hogy a tisztesség követelménye a házbirtokkal és r a városi polgársággal szemben az adók mérséklése és a városi polgárság megmentése attól, hogy a súlyos közterhek alatt összeroppanjon. Ugy a miniszterelnök, mint a pénzügyminiszter úr kifejezetten leszögezték azt, hogy a házvagyon terhének, a súlyos^ rendkívüli adópótlékoknak visszafejlesztése általában a kisember adóterheinek csökkentése kormányzati programm. Ennek a programúinak nemcsak hirdetését, de sürgős gyakorlati megvalósítását kérem a mélyen t. pénzügyminiszter úrtól. A városokban a forgalom teljesen visszaesik, az iparosok óriási tömege munkaalkalom és kereset nélkül áll s természetes, hogy ez még jobban érezteti hátrányos hatását a munkásságra. Győr városában, egy körülbelül 60.000 lakosú városban például az az adókedvezmény, amelyet a pénzügyminiszter úr a város fejlesztése érdekében egyes útvonalakra megadott, amely bőkezű adókedvezményért a város hálás lehet a pénzügyminiszter úrnak, gyakorlatilag nem jelent semÈÙ. ülése 1938 június i$-án, hétfőn. 637 mit. Ennek az adókedvezménynek az alapján a kijelölt útvonalakon egyetlenegy ház sem épült, de még csak egyetlenegy ház építésére sem kértek engedélyt, mert ahol a házbirtok annyira a porba sújtatott és ahol annyira lecsúszott a házvagyon rentabilitása, ott a tőke nem keresi a házbirtokban való elhelyezkedést, sőt menekül attól. Aki kimegy a vidékre, annak látnia kell, hogy a háború s az azt követő időszak teljesen dezolált állapotokat teremtett a házbirtok terén, ami arra vezethető vissza, hogy a háztulajdonosoknak nem áll módjukban a házak tatarozása. Ha a rendkívüli pótlékot eltörölnék, ennek óriási hatása lenne, mert ha a háztulajdonos házát tataroztatja, javíttatja, körülbelül 30—40 iparágat tud foglalkoztatni, munkához juttatni. Hogy ez a mai szociális feszültség mellett mit jelent, azt nem kell bővebben fejtegetnem. Amikor az utóbbi időben annyira divattá vált folyton szélsőséges eszme áramlatokról, és amikor ezzel kapcsolatosan különösen rossznéven vették, hogy az intelligencia és a középosztály hajlamos ezek iránt a szélsőségesebb eszmeáramlatok iránt, ezt méltóztassék egészen érthetőnek és természetesnek találni. Ha a városi polgár, akinek háza az otthona és a vára, ebben nem takarékossága megnyugtató eredményét, örömét a biztonságának alapját látja, hanem csak gondot, ha azt átoknak érzi, akkor méltóztassék elhinni nekem, ez politikailag is olyan súlyos következményeket vonhat maga után, ha ismét a nemzet meghallgatására kerül a sor, amit ma még lemérni nem is lehet. Tisztán és kizárólag a városoknak — a tízezren felül lakosú, nagyközségekről sem beszélek — három millió lakosuk van, tehát az összlakosságnak több mint egyharmada lakik városban. Ha a háztulajdonosokat és mellettük csak egy családtagot veszek számításba, ezek a választópolgárságnak legalább is 60—-70%-át teszik ki. A városi polgárság tehát oly jelentékeny politikai tényező is, ennek a nagy rétegnek éreznie kell azt, hogy az egyforma elbánás elve érvényesül az adóztatásiban. Éreznie kell, tudnia kell, hogy a városi polgárság nincs magára hagyva, ezért kérek a kormányzattól határozott m nyilt tetteket. Azlti a kispolgárt, aki házában otthont s öregségéire nyugdíjatpóitló megélhetést akart teremteni takarékosságával, nem szabad veszni hagyni. Nemcsak itt a Házban, hanem a Házon kívül is megnyilatkozott a házbirtok és a városi lakosság mellett, a nemzeti közfelfogás egysége. A Győrötti tartott országos nagygyűlésen a kormánypárt tagjai mellett ott volt a független kisgazdapárt vezérével és tagjaival, ott volt az Egyesült Kereszténypárt, ottl voltak a pártonkívüliek, sőt a város szociáldemokrata képviselője is csatlakozott hozzánk. Ez a nagygyűlés, pontokba foglalta a házbirtok és a városi lakosság kívánságait. Ugyanezt Itette az érdekképviseleti szerv, az országos I intézőbizottság vidéki tagozata is. A határozati javaslatok s

r felterjesztések a mélyen t. pénzügyminiszter úr előtt feküsznek,^ azok megértésre, megfontolásra és megvalósításra várnak. A kötött idő csak egyes főbb kérdések kiragadására adnak teret. Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor a miniszterelnök úr a jövő kiépítését, a jövő ki alakulásának keretét a kamarai rendszerre helyezte, hogy a házbirtokosi kamara is mielőbb megvalósuljon. Nemcsak iá Iházb irt okosok ér