Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

680 Az országgyűlés képviselőházának exisztenciákat s így nagy megnyugvást fog teremteni. Második tételem a túltengő fogyasztási adók leépítése. Mai adórendszerünk mellett a bevételek 68%-a közvetett adókból származik. Az új költségvetésben ezek a tételek még 8%-al emelkednek is. Az emelkedésben azonban van egy vigasztaló momentum is, mert ugyanakkor az egyenesadók hozama is fokozódik, Itt körülbelül egy 10%-os .emelkedést látok, ami azt jelenti, hogy az egyenesadók is fokozott mértékben veszik ki részüket a teherviselésből. Ez az emelkedés elsősorban a társulati adónál jelentkezik és itt körülbelül 50%-ot, a jövedelmi adónál pedig: 15%-ot jelenti. Ez a két szám egyúttal rámutat arra, hogy az arányos teherviselés szempontjából tulajdonképpen hol van nálunk a bai. A miniszterelnök úr a túlzottan magas fogyasztási adók terhének

t csökkentését maga is bejelentette. A fogyasztási adók közül azok a legsúlyosabbak, amelyek az élet fenntartásához szükséges elsőrendű szükségleti cikkeket terhelik; ezek közé sorolom én a lisztet, a cukrot és a sót. Ezeknek az adóterhe ma túlzott és miinél nagyobb a család, természetszerűleg annál nagyobb rész szükséges a kis keresetből ezeknek fedezésére, ha pedig a keresetből nem jut ezekre, akkor ez lemondást és a család fizikai életnívójának lezüllését jelenti. • ! * . • •' \\ "%!Wí Ha tehát tenni akarunk valamit, akkor ezeknél a tételeknél kell megkezdeni az adómérséklés politikáját, amire nézve különböző rendszerek is állanak rendelkezésünkre, mert hiszen ezzel a problémával a nyugati államok is sokat foglalkoztak. Van olyan felfogás is, amely az áru értékének és minőségének figyelembevételével különböző kulcsokat akar alkalmazni és ilyen módon akar I némileg simulni a kereseti viszonyokhoz. A német rendszer a kis keresettel bírók és sokgyermekes családok fogyasztási adójának megállapításánál alkalmaz kisebb adótételt. A fogyasztási adó problémájának elbírálásánál mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk azt. hogy egyetlen államgazdaság sem tudta ezeket nélkülözni, annak ellenére, hogy súlyosságukat mindenki elismeri Ennek előidézője és okozója az a fokozott igény, amely az állammal szemben az egész vonalon jelentkezik és amelyet az egyenesadó maga nem képes elviselni. A másik szempont, amelyet szem előtt kell tartanunk, az, hogy milyen a viszony az egyenesadórendszer és a fogyasztási adók rendszere között, illetőleg mennyiben kíméli az egyenesadórendszer a kis kereseteket. Ez vezet engem a szociális szempontoknak az adópolitikában való érvényesítésére és erről akarok most még egypár szót szólani. A nyugati államokban a szociális ' szempont érvényesítése a létminimum kérdését öleli fel és a szociálpolitika tengelyévé & családtagok figyelembevételét teszi. A létminimumra ható tényezők a pénzügyi jogtudomány szerint a pénzvásárló ereje, a létfenntartási költségek mértéke és az emberies létről alkotott fogalom. Eőleg az ellátatlan családtagok elismerésében jelentkezik maga^ a létminimum figyelembevétele. Tulajdonkeppen akkor hat, ha a kedvezmény elég magas Ezen a téren többféle rendszer van alkalmazásban nálunk m az adópolitikában, hatályosságához azonban sok szó fér. Különösen meg kell említenünk a létminimumot a jövedelmi adónál, amely 1000 pengős 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. határtól és a gyermekszám szerint 100, illetőleg 200—300 pengővel emelkedik. A különböző rendszereket nem kívánom ismertetni, csak jelzem azt, hogy az összes családi kedvezmények együttvéve az adó tekintetében, 1936-ban, kereken^ 600.000 pengőt tettek ki. Ez az összeg 70.000 tétel között oszlik meg, ami egy-egy adózóra eső 8 pengő kedvezményt jelent. Ez nem olyan összeg^ amely komoly segítséget jelenthet, éppen azért ezzel a problémával foglalkozni kell s örvendve vehetjük tudomásul azt, hogy a pénzügyminiszter programmjában a többgyermekes családoknak az adópolitika útján való támogatása benne is van. A legfigyelemreméltóbb ezen a téren az olasz példa, amely a létminimumot 6000 lírában állapítja meg és ez családtagonként egyhuszadrésszel emekedik. Ugyancsak, mint kiegészítő expedienst alkalmazták először az olaszok az agglegényadót, amely 25—65. évig különböző gradiációkkal sújtja a nőtlen keresőket s nemcsak erkölcsi, hanem fiskális szempontból is jelentékeny hasznot biztosított az államnak. Nálunk, ha ezzel a kérdéssel foglalkozni akarnánk, a gyermektelen családokra is ki kellene terjeszteni ezt az adót. Jellemző Mussolini kijelentése, amellyel ezt az adót életbeléptette, amely kijelentése a következőképpen hangzik. (Olvassa): »A nemzet generációról generációra ismétli önmagát. Mi lesz, ha elmarad? Következik a szolgaság vagy a vég.« Ehhez még hozzáfűzte Hegelnek egy mondását: »Nem ember az, aki nem apa.« Ezzel a kijelentéssel egyúttal életbe is léptette az agglegényadót. A németek messzemenő tandíjkedvezményt biztosítanak a többgyermekes családoknak és különös figyelemmel vannak arra, (Rakovszky Tibor: A németek nem dumálnak, hanem cselekszenek!), hogy a közlekedési kiadások lényegesen mérsékeltessenek az iskolába járó gyerekek részére. A francia és angol rendszer azonkívül . figyelembe veszi a családi viszonyokat a jövedelemadó kivetésénél, ahol a esaládtalan keresőnél 25, illetve 10 százalékkal magasabb kulcsot alkalmaz. T. Ház! Mindezek a körülmények s a külföldi példák is figyelmeztetnek bennünket arra, hogy ezen a téren tényleg bekövetkezett a cselekvés órája. Várjuk tehát a pénzügyminiszter úr intézkedéseit. Ezzel kapcsolatban még esak a családvédelmi szempontoknak az illetékeknél való figyelembevételét kívánom megemlíteni. Ez is rendkívül időszerű. Az örökösödési illetéknél a létminimum 232 pengőben van megállapítva, ez is brutto értékben, ez tehát azt jelenti hogy a kisember, a kis hagyaték tulajdonképpen semmiféle védelemben nem rés7esül. Ha azt akarjuk, hogy itt hatályos védelem jelentkezzék, akkor az ine-óknál netto értékben legalább 500 pengőben kell ezt az értékhatárt megállarrítani. Az olaszok ezen a té^en is messze mentek, a családi havak forgalmát teljesen mentesítették az illeték alól. Nálunk anomália taps^ta^bató az illetékek lerovásánál is. Az illetéket 60 p^nsrőior bélyegben kell ugyanis leróni, ami azt jelenti, bogy éppen a szegénv ember, a kiesi embpr, aki ea^TT elhalálozás folvtán egyébként is súIvos helyzetbe kerül, kénvtelen eery összeerben rögtön, hélvesrben leróni ezt az illetéket. A közieo'vzői költségek, orvosi költsé^k, a PRtikaköltsésr nála mind súlyosabban jelentkezik, s míg a nae-ynbb hagyatéknál igen helyesen, rpe^letfizetési kedvezményekkel operálhatunk, addig a kisembernek egy összegben kell ezt az