Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 681 illetéket lerónia. Az a kérésem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy az illetékkódex megszerkesztésénél helyezze hatályon kivül ezt a rendelkezést és tegye lehetővé, hogy kisemeberek részletekben is törleszthessék a hagyatéki illetéket. Az illetékrendszernek igenis lehet szerepe az egyke elleni harcban és a magánjogi rendezés kapcsán gondoskodni lehet arról, hogy az egykés családokat súlyosabb illetékkel terheljük meg. T. Ház! Negyedik tételem az adóztatás arányosságának biztosítása. Kétségtelen, hogy az előzőkben kívánt^ és kért kedvezmények teljesítése és a szociális szempontok elismerése bizonyos fedezetet is kíván, mert hiszen nagy kiesést is jelent. Nem új adórendszerre, nem adóreformra gondolok, hanem meglévő adórendszerünk tökéletesítésére és mint már említettem — a társulati adó korszerű átépítésére; gondolok a jövedelemadóra, amely alapjában véve jó, csak az adóalap kimunkálására kell nagyobb súlyt helyezni. Addig, míg a részvénytársaságoknál tartalékolások, leírások és értékelések révén tulajdonképpen az egész nyereség eltünhetik, addig nem kívánhatjuk azt, hogy a természeti személyek lelkiismeretesen és becsületesen fizessék meg jövedelmi adójukat. Itt olyan aránytalanság jelentkezik, amely a természeti személyeket lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen megélhetésük forog kockán ha ugyanabban a termelési ágazatban az egyik, a társulati formába bújtatva jóformán semmi adót nem fizet, őket pedig százszáraalékig megadóztatják. Ez az adómorál csökkenéséhez vezetett, mert minden természeti személy felmentve érezte magát a becsületes adóztatás alól. Ugyanis minden természeti személy, hacsak nem alakította^ át üzemét részvénytársasággá, vagy a most újabban divatos korlátolt felelősségű társasággá, ahol ugyancsak nagyon könnyű a jövedelmeket kölcsönnel, vagy áruhitellel valamilyen formában eltüntetni, ki voit téve annak a veszélynek, hogy becsületes vallomása alapján tönkremegy, tudniillik a versenyviszonyok terén igen egyenlőtlen helyzetbe jutott a részvénytársasággal szemben. Az, hogy ilyen módon védekeztek azok is, akiknél ez a helyzet nem állott fenn, olyan visszaélés, amelyik ugyancsak az adórendszer hibájából fakadt. Ha azt akarjuk, hogy az adórendszerben helyreálljon a morál, ha azt akarjuk, hogy a természeti személyekkel szemben is a törvény teljes ereje nyerjen alkalmazást, akkor mindenekelőtt a nagyhatalmaknál, a gazdaságierősöknél, a részvénytársaságoknál kell a reformot először életbeléptetni és a társulati adó újabb alapokra helyezésével, a keresetnek az adóztatás elől elvezető csatornák lezárásával kell az arányos adóztatásra irányuló rendezést kezdeni. Lehetetlenné kell tenni azt, hogy különböző címeken az adóköteles jövedelmek eltűnjenek. T. Ház! Az adóreform gondolatához, mint követelmény kapcsolódik amint már jeleztem, az alsófokú pénzügyi igazgatás reformjának problémája. Az első községi törvény, az 1836. évi IX. te. húszféle vonatkozásban állapította meg a községek feladatát. Az 1886 : XXII. te. már 185 csoportot állapít meg és' Koncz János, aki ennek a kérdésnek hivatott ismerője és ismertetője, már 523 munkakört sorol fel a jegyzőkkel kapcsolatban. Ebben a szinte kibírhatatlanságig fokozódó nagy munkakörben jelentékeny szerepet játszik a jegyzőik hatásköre az adókezelés tekintetében. (Drobni Lajos: És a magánmunkálatok!) Arról majd külön beszélek. Ez a .kérdés érinti a pénzügyi igazgatás reformját. Nézzük meg, mi itt a helyzet? A község jelenleg előkészíti a kereseti, jövedelem- és vagyonadó kivetését. ö veti ki a ház- és földadót, reá tartozik a közadók beszedése és a hátralékok behajtása. A kereseti és jövedelem- valamint a vagyonadó kivetésének előkészítése meghaladja tulajdonképpen a jegyzői hatáskört. Ez a feladat megkívánja azt, hogy szélesebb, nem egy, hanem több községre kiterjedő látókörrel bíró személyek végezzék és éppen ezért arra gondolok, hogy a hatáskört tulajdonképpen olyaténképpen kellene újból szabályozni, hogy a községre ruházott feladatokat elsősorban az adóhivatal végezze el. Ugyanez a véleményem a közadók ibeszedésére vonatkozólag, amely visszaélésekre nyújt lehetőséget és alkalmat és bizony később üldözéseket és kellemetlen helyzeteket von maga után. Ne nyújtsunk bűnre vezető alkalmat és akkor nem fogják elkövetni a bűnöket sem. Ami a hátralékok behajtását illeti, ez a bíró és a jegyző feladlata. A bírónak nincs hozzá képzettsége, a jegyzőnek nincs hozzá ideje. Azonkívül a jegyzőnek sok mindenféle egyéb szempontot is figyelembe kell vennie. Ha elérkezik november 15-ike és 60—70% nincs még behajtva, kimondják a íbíróra, jegyzőre a felelősséget, jön egy állami közeg, egy adóhivatali tisztviselő és megindul a hajrá, a dobolás, a zálogoMis, az árverés. Tudóik olyan esetről, amikor — miután mindez a költség a bíró és a jegyző terhére megy — a, bíró ebben a büntetési akcióhan tönkre is ment. De adópolitikai hatása is rendkívül kedvezőtlen ennek, az eljárásnak. Nyilvánvaló, hogy a hatáskörök helytelenül vannak megosztva. A magam részéről azt javasolom, méltóztassék a fixiételű adók kivetését a községeknél hagyni — sőt a pénzügyminiszter úr által kilátásba helyezett újabb fixtételű adózással még szaporodhatnék is ez a kör — ezt a község minden továjbbi nélkül el tudja látni. Viszont a kereseti, jövedelem-, vagyonadó kivetésének előkészítésével, az adókezeléssel és a befizetéssel járó teendőket vigyük át az adóhivatalhoz, hiszen régen, amikor még állampénztárak voltak, azok ugyancsak ezt a hatáskört látták el. Ide kell vinni a köztartozások behajtásának feladatát is. Ennek rendikívül sok praktikus előnye Volna. Ezek a községi élettől független tisztviselők tisztán ennek élve, jobban meg is tudják figyelni az adózók helyzetét, így esetleg a helyszínen is tudnak fizetési halasztásokat ensredni és kezelhetik az adlczót úgy, hogy a kellő pillanatban szedik be tőle az adót. Magam is, amikor pénzügyi tisztviselő voltam, szereztem ezen a téren bizonyos tapasztalatokat, amelyekből megállapíthatom, hogy ha az adóhátralékok 'behajtására egy külön ilyen, a községi életviszonyok felett álló szervet létesítünk, akkor feltétlenül meg fog szűnni az a szörnyű állapot, hogy ma állandóan 200 milliós egyenesadóhátralékkal küzdünk. El fog tűnni az az állapot, hogy a hátralékok az ügyeskedő tehetőseknél szaporodnak fel. Sok zaklatástól kíméljük meg a kisembert. Egy úttal a községi jegyző is visszaadiatik eredeti hivatásának, hogy igazán atyja és vezére legyen községének és hogy úgy hivatali, mint társadalmi, valamint szociális és kulturális téren be tudja tölteni a maga sokoldalú, nagyszerű hivatását. A pénzügyigazgatóságnak adnám vissza a