Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
Az országgyűlés kêpviselokazânak SÉ9. ülése i9$$ június 13-án, hétfőn. 677 az a 161.000 egyszoba-konyhás lakás, amelyet cselédek laknak és amely a törvények értelmében adómentes, mert ha benne van, akkor csak 140.000 ilyen házad'ómentes lakásról van szó, amit nagyon kevésneik tartok. Nekem az a meggyőződésem, és véleményem, hogy amikor. a falu egészségügyének felkarolásáról beszélünk és amikor a családvédelemről hallunk állandóan gyönyörű szép beszédeket s amikor látunk itt bizonyos intézkedéseket, különösen ezeknek a falusi ápolónőknek, a ikaritász-nővéreknek munkájában, én ezt igen csekély kis eredménynek tartom. Amikor egészségtelen, kicsi lakásokban, egyszobakonyhás lakásokban sokszor 8—10 ember húzódik meg, földes, padlós házaikban, akkor a kormányzatnak az kellene hogy legyen az intenciója, hogy a falunak az adópolitikával is olyan lehetőségeket biztosítson, hogy az emberek mint emberek tudjanak megfejelő lakásokban élni. Hogy milyen szomorú következményekkel jár ez a jószándékú intézkedés, csak egy példával igazolom. Egy szegény napszámos ember írt nekem levelet és ebben azt írja, hogy eddig az apjával lakott egyszoba-konyhás lakáéiban, egy kis kamrájuk is volt; ezt a kamrát, amikor a fiú megnősült, átalakították szobává és a fiú oda vonult be fiatal feleségével Mi lett a helyzet! Eddig az apa fizetett 760 pengő adót a háza után, ebből a háaadó kitett 5 60 pengőt. Amikor a fiatalok elfoglalták a kamrát, a helyzet a következő lett: a házadó 5'60 pengőről felugrott 1914 pengőre, ami az öszszes pótlékokkal együtt 3314 pengőt téSa ki. (Ifi. Balogh István: Milyen címen 1 ?) Azon a címen, hogy a másik szoba is adóköteles, hogy a kamrából szobát csináltak. Tehát az adó 7.60 pengőről felemelkedett 33*14 pengőire akkor, amikor az én vidékemen is nagyon sok helyen 30—40 pengőért már idegen házakban lehet kapni egyszoba-konyhás lakást. Azi állam adópolitikájának tehát az a következménye, hogy íem idegen házaikban, de a saját apja házában kénytelen az államnak házadó címén 33 pengő házbért fizetni. Az állam egyszerűen beül a tulajdonos helyébe, bekasszálja házadó címén a házbért és ott áll egy ilyen nyomorult kis családnál is, mint az élet megdrágítója. Ha ilyen esetek lehetségesek, pedig ezek nem is határesetek, ezek általános esetek, akkor mi ennek a következménye? Azi a következménye, hogy ott, ahol ilyen második szoba van, a család inkább lebontatja azt, bevonni az egyetlen szobába és 8—10 ember zsúfolódik össze abban a szobában. A tüdőbaj pusztít ebben az országban, cukorral táplálkozni az embereit nem tudnak annak magas ára miatt, munka is ritkán akad, és ha akad', nyomorult napszámmal, amelyből nemcsak családjának, ha; nem sajátmagának az életét is csak tengetni lehet. Méltóztassék megmondani: hogyan gondolkodik az a 3 millió ember, akit ea a sors érint, hogyan méltóztatik elképzelni, Ihogy ilyen kormányzati politika mellett az ország bizalommal lehet a kormány iránt, amely az ország sorsát intézi? Pedig ez nagyon kis dolog, nem is kell hozzá sok pénz, hanem inkább szív és erős akarat kell, mert ha van nekünk 2 millió pengőnk Nemzeti Színhára, ám legyen, örömmel áldozunk a magyar kultúra oltárán, legyen a Mftr. részére is vagy 3 millió pengő szubvenció, ha van miből, de az első a magyar elet, a jövendő magyar katona, az a {hárommillió ember, aki az országnak zömét teszi ki s amely rétegből katonákat nevelhetünk az országnak. S amikor olvasom a hivatalos jelentésekből, hogy az új toborzásoknál milyen gyönge, szinte elaszott emberpéldányokat talál a katonai toborzó bizottság, akkor arra gondolok, hogy ezek azok az okok, amelyek előidézik, hogy ilyen szerencsétlen magyarsággal kell nekünk szemibenállnunk. Az volna a tiszteletteljes kérésem — s ezt rnár az előző pénzügyminiszter úrhoz is intéztem. —, méltóztassék a jelenlegi házadórendiszerrŐi a házhaszonérték rendszerről ismét Visszatérni a régi hiázosztályadórendszerre, különösen a kis vidéki és városi házaknál. Ezt az előző t. pénzügyminiszter úr meg is ígérte, sőt oly messzire ment, hogy azt mondta: »ezt meg kell csinálni, ezt elő is készíttettem« — a volt pénzügyminiszter úr ezt mondta — »és azt hiszem, a körvetkező költségvetéssel egyidejűleg konkrété jönni is fogok vele.« Itt a költségvetés és hol jött a pénzügyminiszter úr ezzel? Már pedig ezt a költségvetést még Fabinyi pénzügyminiszter úr csinálta. Méltóztatik látni, így lehet a miniszteri ígéretekben bízni, pedig a Ház színe előtt, itt a parlamentben 1937 december 15-én jelentette ki ezt a pénzügyminiszter úr. Lássunk már Valamit! Ezek olyan intézkedések, amelyek milliókat és milliókat érintenek. Mi itt elveken nyargalunk, nagy világnézeti vitákat folytatunk, hogy egymást meggyőzzük: »Én állok keresztény alapon, nem te, hanem én«. Erről folyik a vita hónapok óta és amikor azt a keresztény politikát gyakorlatban kellene csinálni, akkor így állunk. Mi a keresztény politika? A gyakorlatban a kisemberek megsegítése, a gyöngének, az elesettnek felemelése. Itt vannak a lehetőségek. És mindig avval állnak elő, hogy fedezet kell mindenre, a pénzügyminiszter úrnak ez a legnagyobb gondja. Ezt természetesen belátom és beszédem végén rá is fogok mutatni a fedezetekre. Most azonban, méltóztassék megengedni, hogy a házadlóval kapcsolatosan egy másik kérdéssel, a Faksz. kérdésével foglalkozzam. Nagyon sokan kifogásolták a magas Faksz. törlesztést, és végül mit látunk? Az emberek nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy egy kis fedelük legyen, hogy szép házat tudjanak családjuknak otthonul adni. Jellemző erre a törekvésre, hogy az év első négy hónapjában 2400 új kérvény futott be a Faksz.-hoz, holott a Faksz.-nak elméletben évi egymillió pengője térül vissza a befolyó annuitásokból egy esztendő alatt és ebből csak 700 embert tud kielégíteni. Azok az emberek, akik annakidején nem kaptak házhelyet, azért nem kaptak, mert amikor a háborúból visszatértek, nem Volt családjuk. Tessék megcsinálni ma a telepítési törvénnyel kapcsolatosan a házhelyek kiosztását, azok részére, akik a {háború alatt kint voltak és akkor ugyan még nem tudtak családot alapítani, de most már megnősültek. Tessék a beruházási pénzekből odaadni valamit a Faksz.-nak. Ez az igazi nemzetpolitika. Ha itt ezer meg ezer új ház tud keletkezni falun, ahol annyira pang a kisipar, amikor nines munkájuk az embereknek, amikor holmi hisztériás ijedtség miatt leálltak a munkák a mi megyénkben is, micsoda eredíménye volna annak, Iha egy megyében 200—-300 Faksz. ház felépülne egy év alatt! A kisipar mozogna, élne, adót tudna fizetni, a bizalom visszaszállna a lelkekbe ilyen kicsiny kis intézkedésektől. Nem nagy dolgok ezek. Tessék néhány millióval dotálni ezt a Faksz. alapot és meg méltóztatik látni, hogy odakinn a vérkeringés 96*
