Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. Elnök: Györki Imre képviselő űr követ­kezik. Györki Imre: T. Képviselőház! Tauffer Gábor t. képviselőtársam mostani felszólalásá­ban oda nyilatkozott, hogy nagy visszavonu­lást jelentett már maga az a tény, hogy az új kormány bemutatkozása napján két törvény­javaslattal fordult a képviselőház elé. Aki kö­zelebbről ismeri azt a jobboldali mozgalmat, amelyet általában nyilas-mozgalomnak szok­tak nevezni, az tudja, hogy ha be is követke­zett pillanatnyilag ez a visszavonulás, az szó­szerint csak pillanatnyilag következett be, tak­tikai átcsoportosításnak minősítik a maguk helyzeti állapotát, egyébként ők maguk hangoz­tatják, hogy a kormány egész megjelenése az ő mozgalmuk szempontjából csak moratóriu­rnot jelent annyiban, hogy néhány hét eltelte után zavartalanul fogják folytatni politikáju­ké és felforgató törekvéseiket, amelyeket eddig is folytattak. (Csoór Lajos: Szóval adjá­tok az écákat!) Dulin t. képviselőtársam azzal indokolta a törvényjavaslat elfogadását, hogy -szükség van rá azért, mert az előbbi kormány részéről hó­napok óta hallottunk figyelmeztetést a nyilas mozgalmakkal szemben, így tehát helyes, hogy most a büntetési tételeket megszigorít­ják. Ha egy kissé visszagondolunk a lemondott kormány nyilatkozataira és ténykedéseire, illetve mulasztásaira, épp az ellenkezőjét ál­lapíthatjuk meg annak, amit Dulin képviselő­társunk megállapított. Nemcsak a sajtóban, hanem itt a parlamentben, sőt a parlamenten kívül is, ha alkalmunk volt az előző kormány tagjaival tárgyalni és rámutatni azokra a fel­forgató törekvésekre, amelyek a legutóbbi időkben mind erősebben és erősebben nyilat­koztak meg, a kormány részéről meghallga­tást találtunk, intézkedést azonban nem kap­tunk. Az országban végbement jelenségek is éppen az ellenkezőjét mutatják annak, mintha az előző kormány bármiféle intézkedést is tett volna ezeknek az anarchisztikus törekvések­nek a megrendszabályozására. Hányszor hangoztatta itt az ellenzék a kormánnyal szemben, hogy tűrhetetlen az az állapot, hogy köztisztviselők exponált pártpoli­tikai tevékenységet fejtsenek ki és pártjelvény­nyel jelennek meg hivatalukban, ami nyilván­valóvá teszi a pártatlanság hiányát hivatalos működésük közepette! Hányszor tettük szóvá, hogy aktív katonák is résztvesznek politikai ténykedésekben! Hányszor hangoztattuk, hogy aktív szolgálatot teljesítő bírák is be vannak szervezve különféle olyan egyesületekbe, ame­lyekben pedig a szolgálati szabályzat szerint nem lenne szabad helyet foglalniok, sőt titkos társaságoknak is tagjai és titkos esküket tet­tek le! Hányszor hangoztattuk erről az oldal­ról, hogy a nyilas agitáció már odáig megy, hogy behatoltak az iskolákba és a tanárok szeme előtt, sőt azok részvételével középisko­lás, sőt elemi iskolás gyermekeket, tehát nem­csak egyetemi hallgatókat, szerveznek be kü­lönféle jobboldali mozgalmakba. Röpiratok megvásárlására kényszerítik ezeket az apró kis, — ahogy a belügyminiszter úr mondotta — rövidnadrágos gyermekeket. Ezeknek a felszó­lalásoknak azonban semmi foganatuk nem volt, mert a kormány mindaddig nyugodtan tűrte azokat az állapotokat, amelyek itt úrrá lettek, amíg helyéről el nem söpörték. ülése 1938 május 20-án, pénteken. 59 Felvetődik az a gondolat, vájjon helyes-e és szükséges-e ez az új büntetőtörvénykönyv és a büntetési tételek megszigorítása? Előttem felszólalt képviselőtársaim nyíltan hangoztat­ták már, hogy minden attól függ, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén megtörténik-e a végrehajtása? Én to­vábbmegyek és határozottan állítom, hogy ha a kormány érvényt szerzett volna az eddig fennállott törvényes reodelkezésekaiek, eddig •is rendet tudott volna teremteni a nyilas fronton. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ahogy rendet tudott tartani és kézben tudta tartani az egész bolsevista diktatúrás frontot, éppen úgy ezeket is rendben tudta volna tartani és meg tudta volna figyelni. (Farkas István: Ha akarta volna!) Az egyesülési jog korlátozásá­ról szóló javaslat bizottsági tárgyalása során is hangoztattam, hogy nem kell a kormány­nak egyebet tennie, mint alkalmazni a meglévő törvényeket s a bíróságoknak sem kell egye­bet tenniök, csak egyenlő mértékkel mérni az ítélethozatalnál. Hányszor hangoztattuk, hányszor mondtuk és reklamáltuk, hogy tessék megnézni a t. kor­mánynak a bíróság intézkedéseit, amikor egy jobboldali és amikor egy baloldali világfel­fogású vádlott áll a bíróság előtt. (Farkas Ist­ván: Szálasit úgy kezelték, mint hímestojást!) Amikor az egyik oldalon azt látjuk, hogy izgatásért súlyos börtönbüntetéseket szab ki a bíróság, a másik oldalon a magyar judikatú­rának valóságos megcsúfolásával eljutottunk most a legutóbbi időben odáig, hogy a bíró­ság a honvédelmi minisztériumot megkeresi egy nyugalmazott katonatiszt minősítési táb­lázatának beszerzése iránt. Magunk olvastunk bírósági ítéleteket, amelyek hangsúlyozzák az enyhe büntetést azzal, hogy az illető hazafias meggyőződésből cselekedett és hazafias motí­vtimok szolgáltak indokul arra, hogy azt a bűncselekményt elkövesse. (Csoór Lajos: Az nem is súlyosbító körülmény!) De nem keli továbbmennünk, tessék megnézni a tegnap ho­zott bírói ítéletet, hogy gróf Pálffy Fidélt a bíróság olyan indokolással mentette fel, amely teljesen ellenkezik az eddigi bírói gyakorlat­tal. Pedig ezidőszerint érvényben van bűnvádi perrendtartásunk 141. §-a, amelynek 5. pontja ölőírja, hogy abban az esetben, ha valaki újabb bűncselekményt követ el, akkor letar­tóztatása elrendelhető. Kérdem a t. igazság­ügyi kormányzatot és a t. Képviselőházat: tör­tént-e újabban az úgynevezett nyilas büntettek elkövetőivel szemben alkalmazása a bűnvádi perrendtartás 141. §-a 5. pontjának? Mindenki nyugodtan megállapíthatja, hogy nem történt, nem tettek eleget bíróságaink sem, sőt nyo­mozó hatóságaink sem annak a törvényes ren­delkezésnek, amely ezidőszerint fennáll (Csoór Lajos: Nem kötelező rendelkezés!) és amelynek alapján megtehette volna a kormány azt, amit meg kellett volna tenni. (Propper Sándor: Pál­ffy Fidél azt mondta, hogy a kormány birka­nyáj, és erre felmentik! — Farkas István: Vágóhídra hajtott birkanyáj! — Elnök csen­get) Az előző kormány részéről tagadták azt, hogy köztisztviselők résztvesznek a nyilas moz­galomban, tagadták, hogy tömegesen tétetnek esküt köztisztviselőkkel, tagadták, hogy aktív katonatisztek vesznek részt a mozgalomban, tagadták azt, hogy bírák vesznek részt benne és iskolás gyermekeket esketnek fel, és amikor

Next

/
Thumbnails
Contents