Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. hogy a népoktatásban a művészi oktatás nemcsak a főiskolákon kezdődik, hanem szerin­tem az elemi iskolában kezdődik. Amikor a gyermek magába szívja részben a körülötte látszó objektumok formáiban, a képekben és szobrokban megnyilvánuló artisztikumot, ak­kor az ő ízlése is művészi lesz, ha azonban ízléstelenségek között nő fel, azokat, sajnos, egész életén át, mint útipoggyászt, magával viszi. Nekünk van egy igen kitűnően prosperáló és szép összeggel fentartott művészeti ügy­osztályunk és képzőművészeti tanácsunk. Az igen t. államtitkár úrnak átadok néhány fü­zetet. Ezek egyszerű írófüzetek az elemi is­kolai tanulók számára, amelyeket az iskola, mint egységes típust, kötelezőeknek ismer el. E füzeteknek a hátán bizonyos rajzok, ábrák vannak, például a falunak és a kútnak a meg­határozása stb. Be kell vallanom, hogy mé­lyen elszomorodom, amikor látom ezeket a rajzokat. Elhiszem, hogy az irodában jószán­dék vezeti az alkotókat, de én nem az aggas­tyánok primitívségeire vagyok kíváncsi, én egy ilyen rajzban a gyermekek szellemes nai­vitását szeretném látni és nem az öregek pri­mitívségét. . Ha megméltóztatik nézni, látni méltóztatik, hogy ezeket a rajzokat nemcsak, hogy nem művészember nem csinálta, de még egy egyszerű falusi gyermek sem, mert ilyen ízléstelenséget a falusi gyermekek nem tud­.nak csinálni. A falusi gyermekeknek van lo­gikájuk, de ezek a rajzok ezt a logikát is nél­külözik. (Krompaszky Miksa: Hatmillió pél­dányban jelenik meg.) Nyolcmillió példány­ban adják ki évenkint, ínyolcmillió példány­ban juttatják el az ^összes intézetekhez és ' a gyermekeket ilyen ízléstelenségekkel próbál­ják elárasztani, amikor van művészeti ügy­osztály és ez a művészeti ügyosztály foglalko­zik is a kérdéssel. A művészeti ügyosztály nem helyesli a rajzokat, ellenben az osztály azt mondja, hogy ez népoktatás és a maga szájaíze és a kedve szerint csináltatja ezekéit a füzeteket. Én felelőssé kell, hogy tegyem e tekintetben a művészeti ügyosztályt, mert nem tartom helyesnek, ha a jobbkéz nem tudja, hogy a bal mit csinál. Ha ilyen nagy összeggel tartjuk fenn a képzőművészeti ok­tatást szolgáló intézeteket s ha ilyen komoly Összegeket fordítunk arra, joggal elvárhatjuk a művészeti ügyosztálytól, hogy vigyázzon az alsófokú iskolák képzésére is és ne engedje meg ezeket az ízléstelenségeket. Ezeket voltam bátor előadni és arra ké­rem aa igen t. miniszter urat, hogy méltóztas­sék ezeket a füzeteket megnézni és tiltakozni az ellen, hogy ezeket a rajzokat, amelyek egy­előre még nincsenek kinyomva s amelyek csak most várják a kinyomatást, forgalomba hoz­zák. (Krompaszky Miksa: Az egyik tanfel­ügyelő- úr csinálta!) Elnök: A 8. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki­Következik a 9. cím. Kérem annak felolva­sását. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa a 9—12. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás •nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a vallás- és közokta­tásügyi tárca költségvetését mellékleteivel együtt részleteiben is letárgyalta. Napirend szerint következik a pénzügyi tárca s vele kapcsolatban a költségvetés IV., ülése 1938 június 11-én, szombaton. 669 V., X., XXVI. és XXVII. fejezeteinek tárgya­Molnár Imre előadó urat illeti a szó. Molnár Imre előadó: T. Képviselőház! A most befejezett kultusztárca vitájában letár­gyalta a t. Ház az állami költségvetés egyes tárcáit. A tárgyalások során kaleidoszkóp­' szerűen bontakoztak ki az államélet széles me­zejének változatos képei és ezekkel párhuza­.mosan jöttek elő azon kívánalmak tömegei, | amelyek összességének vagy részleteinek tel­jesítése az államra, az állam bevételeire há­rulna, tehát most mintegy ezekre is válaszul, a sorrendben utoljára tárgyalandó pénzügyi j tárcának kell adatokat nyújtani arról, hogy ! meddig terjednek a követelményekkel szem­I ben az állam teljesítőképességének határai. T. Ház! A pénzügyi tárca jelenti az ál­! lamháztartás mérlegét, mert ez adja meg a ! hű tükörképét az állami bevételeknek és ki­| adásoknak. Ez a kép számokban lévén kife­j jezve,' tehát teljesen hű s ez nyújtja a kritikai alapot az állampolgárok teherbíróképességé­' nek igénybevétele mérvére nézve is. Ennél a bírálatnál természetesen nem , pusztán a bevételekkel szemben álló összegek ' nagysága, hanem főként az a döntő kritikai , szempont, hogy elodázhatatlan szükségletéket : elégít-e ki a kormányzat és hogy ezekét jelen­í tőségük sorrendjében állította-e szembe a be­; vételekkel és hogy nincs-e olyan fontos ál­j lami szükséglét, amelynek kielégítését indo­I kolatlanul elodázta volna. Részint a saját, a költségvetést bevezető beszédeimnek, részint a táreaelőadó képviselő­I társaim beszédeinek egy részét ismételném meg, 'ha az ez évben kielégítésire kerülői állami, szükségleteket ebből a szempontból részle­tezném. Ha azokat a kívánalmakat sorra ven­nők, amelyek az egyes tárcák vitájánál részint a pénzügyi bizottságban, részint itt a Házban elhangzottak, akkor látnánk csak, hogy milyen nehéz helyzetben volt a kormány, illetve a pénzügyminiszter úr, mikor az előtérbe nyo­muló, egyaránt fontos problémák közül ki kel­lett választania azokat, amelyeket a rendelke­zésire álló fedezetből megoldáshoz segíthette s mellőznie kellett sok olyan közsizükségletet, amelyeklre már nem jutott fedezet. Hogy milyen módon teljesítette ezt a nehéz szelekciót, arra nézve a miniszter upalk vála­szai, de a vita elismerő hangja világít rá a legjobban, amelyben benne foglaltatott az el­ismerés az állambiztonsági, rendészeti, gazda­sági szociális 1 , kulturális és^ egyéb terekre vonatkozó szükségletek kielégítésére nézve. Igen t. Képviselőház! Már ebben az évben is, s a következő négy évben, azt mondhatnám, hogy kettős költségvetéssel dolgozunk & _ a ki­adások: egy részét az ötéves beruházási Pro­giramm bevételeiből fedezzük. Ez utóbbiak azonban rendkívüli kiadások, olyanok, ame­lyek rendkívüli idők és viszonyok sürgető követelményeiként fellépő halaszthatatlan fel­adatok megoldására szolgálnák. Hangsúlyozni kívánom ezt itt is, a pénzügyi tárca költség­vetésénél, annak a körülménynek tisztázására, hogy a beruházási terv nem arra szolgál, hogy az állami költségvetést, közelebbről a pénz­ügyi tárcát tehermentesítse a normális szük­ségletefer»,! való gondoskodás kötelezettségétől, amelynek egészséges fejlődési feltételek mel­lett eme'lkedő tendenciát kell mutatnia. Ha figyelembe vesszük mostani költség­95*

Next

/
Thumbnails
Contents