Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
668 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1938 június llén, szombaton. rülnek. Emlékszem, magam is egyik ilyen intézetbe jártam Nagy-Magyar or szagon, amikor az ország háromszor akkora volt, mint ma. Abban az intézetben ugyanannyi növendék volt, mint ma, pedig ugyanakkor volt egy csomó szakiskola és az akkori Magyarország jelenleg elszakított területein is voltak iskolák, mint például a kerámiai intézet, amelyek növendékeket adtak ennek a magasabb iskolának. Azóta az ország kétharmadát elvették tőlünk és mégis kisül, hogy a harmadára zsugorodott országban ugyanannyi növendék tesz évente felvételi vizsgát ebben az intézetben. A nívó persze lényegesen csökkent, de szükség van a tandíjra és felveszik őket. Látjuk, hogy az előirányzatban a tandíj olyan jelentékeny összeget tesz ki, hogy ennek kiesése esetén az intézet fenntartása úgyszólván alig volna lehetséges. Arra kérem az igen t. államtitkár urat, méltóztassék ezen változtatni. Ez nem helyes szociális gondolkozás és ezt nem tartom észszerűnek a később bekövetkezhető események szempontjából sem. Ha az a rigorozitás, amelyet az igen t. miniszter úr a középiskoláknál kilátásba helyezett, indokolt, akkor -itt hatványozottan indokolt. Távol kell tartani a képzőművészettől a nem odavalókat, de ugyanez áll a zeneszakra, az építészeti szakra is. Azokat az embereket, akik nem odavalók, nem tehetségesek, nem ütik meg a kellő mértéket, ki kell rostálni. Természetesen más elbírálás alá kell venni az iparművészeti iskolának azokat a gyakorlati szakait, amilyenek például a díszítő festészet, a díszítő szobrászat, a kisplasztika, a grafika és más egyebek, amelyek szerintem ma talán a legszebb hivatást tölthetnék be, ha sokkal helyesebben és intezívebben ápolnák ezt a kérdést. Ma, amikor egy jó gipszöntőt nem lehet találni ebben az országban, nincs, — rossz szobrász rengeteg van, de jó gipszöntő egy sincs — súlyt kellene helyeznünk arra, hogy az iparművészeTi iskolában jó iparosokat is képezzenek ki, mert hiszen bizonyos fokig ez is feladata volna ennek az intézetnek. A gyakorlati szakoktatásban tehát — annak ellenére, hogy ez volna a tulajdonképpeni célj mesteri munkának, — nem a kifejezett művészi munkának — még mindig alárendelt szerep jut az intézetnél, amit nem tartok helyesnek. Tudom ennek az okát. Ez az, hogy az anyag ma nagyon drága. Látom az előirányzott összeget és látom azt is, hogy az intézet nem rendelkezik a szükséges anyagi feltételekkel ahhoz, hogy sokkal larzsabb módon kezelhetné ezt a kérdést. Ez nagyon furcsa dolog, mert van itt egy intézet, amelynek költségvetése f jóllehet ilyen horribilis összegben van felvéve, mégis megtörténik az, hogy két vagy három százalékos többlet hijján illuzóriussá válik a befektetett összeg, mert nem lehet úgy kamatoztatni azt a tanulást és tudást, amint egyébként azzal a kis plusszal el lehetne nyerni. Legyen szabad még egy harmadik kérdéshez is hozzászólnom. Annak ellenére, hogy Festetics Domonkos t. képviselőtársammal sok tekintetben egyetértek, nem^ értettem vele egyet abban a tekintetben, amikor azt hozta fel, hogy az Opera és a Nemzeti Színház fenntartása milyen nagy összegbe került. Én a miniszter úrral értek teljes mértékben egyet ebben a tekintetben, mert tényleg igaz az, hogy ezek csúcsintézmények. Éppen az előbb mondottam, hogy a középszerűségnek harmadrendű, sőt teljesen felesleges szerepe van. Amikor ma már gépesítik a művészetet, amikor például a rádióban csak a príma tehetségek érvényesülnek, a másodrendűség annyira de; klasszifikálódik az élet természetes viszonyai következtében, hogy nem lehet az illetőnek azt a megélhetést biztosítani, amely a múltban megvolt. Ma már többé-kevésbbé mindenütt a rádiót használják, amelyből mégis rendes zenét hallanak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az operai oktatás és maga az opera nemcsak az operát jelenti, hanem egész zenei oktatásunk csúcsteljesítményét. A Nemzeti Színház nemcsak színház, nemcsak magát a színjátszást jelenti, hanem a magyar nyelvkészség átültetését, amelynek olyan nevelő hatása van, hogy azt egyszerűen anyagi körülmények miatt meghatározott keretek közé zárni nem tartom helyesnek és célszerűnek. A kérdésnek ilyen számszerű beállítása alkalmas lenne t arra, hogy párhuzamot vonjak a költségvetés látszólag esetleg igen fontos tételeinek kisebb dotálásával talán egy más szektorban, holott a két tétel összehasonlítása nem volna igazságos és helyes, mert más a rendeltetése az egyiknek és más a másiknak^ A másik szektorban talán egészen más szám jelentkezik, vagy egészen más külső, nem látható körülmények között jelentkezik a lényegesen magasabb összeg, mint ahogyan az Operánál igenis jelentkezik. Ha az Operánál lehet valamit kifogásolni, akkor az a mai bérletrendszer. Helyeslem bi zonyos fokig, ha bérletrendszer van, mert hisen lehetővé kell tenni, hogy mindenki látogathassa az Operát. De ez nem jelenti azt, hogy a hallgatóságból kizárjunk egy réteget — mert ma így van. Be kell vallanom, hogy igen nagy protekciót kell igénybevennem, ha jegyet akarok szerezni. (Br. Berg Miksa: Kap is!) A különböző bérleti napokat előre lefoglalják és kevés hely áll rendelkezésre. Nem tartom egészen helyesnek, hogy csak az a kevés kiváltságos ember jusson < előnyös helyzetbe és kapjon jegyet, akinek idejében módjában volt jelentkezni. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a jelentkezők száma jóval nagyobb, mint amennyi bérletet ki lehet adni. Van egy szerencsés tábor, amely kap jegyet, de van egy másik is, amelyik nem tud bejutni. Ha valamit kifogásolok, akkor ezt kifogásolom. Valamilyen módon lehetőséget kell nyújtani arra, hogy ne csak a bérletjeggyel rendelkezők tudják az Operát látogatni. Egyébként, mint az általános vitánál is mondottam, a miniszter úr iránt érzett bizalmamnál fogva ezt a címet is elfogadom. Az 5. cím meg nem támadtatván, ezt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. cím. Kérem annak feolvasasax. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa a 6. és 7. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 8. címet. r — Andaházi-Kasnya Béla: Pár pillanatra szót kérek.) Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Egészen röviden, csak néhány pillanatra leszek bátor a képvalsieiliőház idejét igénybe venni. A népoktatást a helyes képzőművészeti oktatástól szerintem elkülöníteni nem lehet, ezért felhívom az igen t. államtitkár úr figyelmét arra,
