Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

666 Az Országgyűlés képviselőházának $28. Költségvetésileg nem olyan tétel, hogy enu«k a már régen sérelmezett kérdésnek megoldásúra oly sokáig kel/Jen várni. Nem egy közülők már 35—40 esztendős és 10 vagy nem tudom hány esize.idö óta teljesít wzolgtiaiot. S/.Ï: olyan lehetetlen helyzet is előfordul, — amit csak per tangentem említek — hogy a közelmúltban az egyik ilyen már őszülő diplomás aki megnősült, családot alapított, az anyakönyvbe nem tudott mit Íratni, mert nem tudta, hogy tulajdoképpen mi is neki a foglalkozása. Az igen t. miniszter urat arra kérem, méltóztassék ezeket az ideiglenes alkalmazottakat kinevezni, vagy legalábbis véglegesíteni és segédfogalmazói vagy ehhez hasonló címet méltóztassék nekik adni. Jelenlegi illetményüket pedig, amelyet annak idején a volt kultuszminiszter úr éppen az én szerény kérésemre volt szíves felemelni, méltóztassék további magasabb mértékben megállapítani. Legyen szabad most egy szubjektív hangot is megütnöm. El vagyok ugyanis telve attól a reménytől, hogy ez a kérdés rendeződni fog, nemcsak a kultuszminiszter úr, lianem az államtitkár úr személye miatt is, akivel szerencsém volt hosszú esztendőkön át az Adobban együtt működni és láttuk a mi pártunk részéről, valamint a kisgazdapárt részéről, amelyet az Ádob-ban Eckhardt t. barátom képviselt, hogy a legnagyobb jóindulattal méltóztatott ennek az érdemes fiatalságnak az ügyét felkarolni. Tudom, hogy a képviselőségből egy hatalmas pozícióba beülni nem mindig azt jelenti, hogy azt, amit a képviselő elgondolt, a miniszteri vagy az államtitkári székből meg lehet csinálni. Nagyon sok olyan dolog van azonban, amit elhatározunk és amit a másik, a hatalmi pozícióban meg is lehet csinálni és akkor azt csináljuk is meg. Tudom, hogy terv van errenézve, mégis kérnem kell a kultuszminiszter urat, hogy ezt a kérdést véglegesen szíveskedjék rendezni. A másik dolog, amit csak röviden kívánok a Ház elé hozni, az Opera alkaknazottainak kérése. Nem akarok és nem is szükséges a Házban az Opera missziójáról beszélni, ez teljesen felesleges, hiszen ezt mindenki átérzi, de ahhoz, hogy az Opera a maga hivatásának magaslatán állhasson, mint ahogy allais, megfelelő művészi gárdára és megfelelő alkalmazotti, tisztviselői karra van szükség. Nagyon sajnálom, hogy a volt kormány — ennek a kormánynak idevonatkozó álláspontját még nincs szerencsém ismerni — nem mért egyenlő mértékkel a közszolgálati alkalmazottak és más intézmények alkalmazottai, valamint az operaházi alkalmazottak tekintetében. A helyzet az, hogy az Operaház alkalmazottait éppúgy kell tekinteni, mint az állami alkalmazottakat, tehát, ha voltak bizonyos szanálási, illetménycsökkentési rendelkezések, akkor, szerintem — mondom, ha már kényszerűségből csökkenteni kellett az illetményeket — egyenlő mértékben kellett volna csökkenteni ezeket az illetményeket úgy az államnál, mint az Operaháznál. Ezzel szemben az történt, hogy az Operaháznál az első redukció alkalmával, 1931-ben 15 százalékot vettek el az illetményből, 15 százalékot vettek el a lakbérből és 25—40 százalékig eltörölték a családi pótlékot. A második redukció alkalmával a 12.040. számú rendelet 3. §-ában nyert felhatalmazás alapján az Operaház vezetősége 2—

S százalékkal csökkentette az illetményeket. A harmadik redukülésé Î9S8 június îï-ên, szombaton. ciónál elvették ezektől az alkalmazottaktól a régi fizetési rendszert, valamint a családi pótlék egy részét és egészen új fizetési rendszert állapítottak meg reájuk nézve, mást, mint ami az államnál szokásos volt. A negyedik redukciónál pedig a más alkalmazottakkal szemben további 6 százalékkal csökkentették az Operaház alkalmazottainak az illetményeit, úgyhogy az elvett illetmények körülbelül 40 százalékot tesznek ki és amellett elvették még a családi pótlékot isMi — nemcsak a túloldal, hanem az én pártom is, amelyhez szerencsém van tartozni — igen sokszor emlegetjük a családvédelmet. En azt hiszem, hogy túlontúl sokszor is emlegetjük. A kormány programmjában is méltó helyet foglal el a családvédelem és reméljük, hogy a kormány eredményesen is fogja megoldani ezt a kérdést, de én nem tudom megérteni, milyen családvédelem az, ha a családi pótlék intézményét egyes állami felügyelet alatt álló olyan kiváló intézményeknél, mint az Operaház, egyszerűen megszüntetjük. Teljes lehetetlenség az, hogy legyen egy olyan hivatalos álláspont, hogy az Opera alkalmazottainak családi pótlék nem jár, a tagok ne nősüljenek, ne alapítsanak családot. Ez rendkívül súlyos álláspont és talán nem is volna helyes, ha itt ezen a helyen ezzel a rendszerrel szemben erősebb kifejezést használnék. Nem teszem ezt két okból. Nem teszem először azért, mert nem szokásom, másodszor pedig nem teszem azért, mert a kultuszkormány gesztiója iránt teljes bizalommal viseltetem. Mélyen t. Ház! Az illetékes körök azzal indokolják ezeket az intézkedéseket, hogy azért volt szükség erre a többszöri és az állami alkalmazottaknál történt redukciónál lényegesebb redukcióra, mert az Operaház annakidején hetenkint csak 4 előadást tartott. Azóta ebben a rendszerben változás történt, mert hiszen most már az előadások száma lényegesen emelkedett, vasárnap és ünnepi délutánokon is rendszeresítettek előadásokat, sőt a Városi Színházban is tartanak előadásokat, ami természetszerűleg egyrészt emeli, az Operaház jövedelmét, másrészt pedig az operaházi alkalmazottak 'munkakészségét és munkabírását fokozottabb mértékben veszi igénybe. Hála Istennek, mindenki tudja azt, hog*y az Operaház nagyszerűen működik és látogatottsága olyannyira emelkedik, hogy bizony sokszor ember legyen a talpán az, — ha még olyan nagy kultúrigényekkel van is megáldva — aki egy-egy nemis annyira nagy és kiváló művészi programúinál, hanem már egy közepes kiválóság szerepeltetésénél is helyet kap «z Operaházban. Ha tehát az Oper ;i h az bevétele emelkedik, akkor a legelső, amit nekünk kérnünk kell az igen t. kultuszkormánytól, az, hogy ezt az érdemes, kiváló művészi kart, személyzetet, tisztviselői kart és az alkalmazotti kart méltóztassék jobb ellátásban részesíteni. Az egész családi pótlék visszaállítása, amire nem győzöm eléggé kérni a mélyen t. kultuszminiszter urat, az én értesülésem szerint 25.000 pengő megterhelést jelentene. Arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezt a 25.000 pengőt méltóztassék a magyar kultúra szolgálatára előteremteni. Ha a költségvetésbe nem tudná beállítani, meg lehet találni a módot arra, hogy más úton-módon bocsáttassák ez az öszszcg az Operaház tagjainak rendelkezésére. .A zl kérem a t. kulkiszkormányzattól, hogy a családi pótlékot állítsa vissza az Operánál, állítsa vissza a régi fizetési rendszert, adja