Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

662 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1938 június 11-én, szombaton. Csikvándi Ernő jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Következik? Csikvándi Ernő jegyző: Kertész Miklós! Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Tttiklós: T. Képviselőház! A vitának ebben az előrehaladott stádiumában csupán arra akarok szorítkozni, hogy néhány reflexiót fűzzek a miniszter úr itt elmondott nagyszabású beszédéhez és néhány gondolatot, néhány szempontot ajánljak figyelmébe a magyar oktatási és nevelési kérdések új intézőjének. Az a nagy iharc, amely gazdasági és politikai téren zajlik le, természetesen megnyilatkozik a nevelés, az oktatás, a szellem területéu is és nyilvánvalóan szembenáll egymással az új humanizmus, a gyakorlati humanizmus neveléspolitikai iránya és a neoimperializmus neveléspolitikai iránya. Misztikus legendákból, az elhivatottságnak, hitének terjesztéséből és gőgös túlértékeléséből fakad az egyik, az emberi sorsközösség felismeréséből, a társadalom átszervezésének szükségességéből, az ember embertársai iránti kötelességének új magasabbrendű értékeléséből fakad a másik és mondanom sem kell, hogy ,mi nem mától kezdve, fenntartás nélkül ennék az új humanista iránynak szolgálatában állunk. Űj humanizmusnak nevezzük azért, mert a mai élet, a fejlett, a változó, az átalakuló élet szükségleteihez alkalmazkodó humanizmust kívánunk ezen érteni. Közhely, bogy iaz iskola és laizi élet között szakadék tátong. Az élet vágtat, az iskola cam-! mog és köztük az ellentét, a távolság egyre nagyobbá válik. Nem nékem kellene hangoztatnom, — de mégis megteszem, — bogy a fennálló társadalom és a fennálló társadalmi rend védelmezőinek érdeike, hogy aa élet és az iskola között levő ezt a szakadékot áthidalni igyekezzenek, mert ebben a tekintetben azok a társadalmi rétegek vannak előnyben, amelyek Iközeletbb állanalk az élethez. Aa élethez legközelebb álló proletárosztály, az élethez legközelebb álló fizikai és szellemi munikásosz.tály művelődés tekintetében: az új világ, am új társadalomszemlélet megértéséneik ési megértetésének tekinteti ben rendkívül nagy előnyben van a jelenlegi társadalmi rend! egyedül üdvözítő voltának hirdetőivel szemben. És ba itt a délelőtti vita folyamán különböző kritikai megállapítások hangzottak el a túloldalról —• megállapítom, európai formáik között, különösen. Pintér kép viselőtársunk részéről — a marxi szellemű tudomány ellen, akkor legyen szabad itt megállapítanom hogy amikor mi a munkásságot a marxizmusra tanítjuk, azért könnyű a helyzetünk, mert az általunk hirdetett tudományos igazság és a munlkás által tapasztalt tények között à legteljesebb összhang nyilatkozik nn (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor mi az értéktöbbletet magyarázzuk a dolgozó fiatal munkásnak, akkor ő ezt a bonyolultnak, de csak a polgári vagy szellemi ember előtt bonyolultnak tűnő tételt rögtön, megérti, ha szembeállítja a maga bérének kicsiségét a vállalati vezetőiknek és magának a vállalatnak hatalmas tőkéjével, egyre növekvő vagyonával és tőkeakkumulációjával. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Amikor mi történelmi materializmust tanítunk, akkor ez a munkásság értékelése szerint nem az, amit a túlsó oldalról neki tulajdonítani igyekeznek; ez nem olyan recept, amelyet mi nyomunk a munkás kezébe, hogy te proletár, te munkás, ezentúl légy anyagias, önző, materialista. Nem, ez egy fényszóró, amellyel rávilágítunk arra, hogy az a társadalmi rend, materialista, amelyben ő él és amelynek ő a legelnyomottabb tagja, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), ez a társadalmi rend áll egyedül és kizárólag a gazdasági okok és gazdasági rugók egyedül f döntő hatásainak alapján, és amikor a munkásság mindezt megérti, akkor egyúttal az ő legmagasabbrendű erkölcsi ösztöneire, a szabadság, igazságosság és egyenlőség iránti vágyára is apellálunk és nem fog ártani, ha ezeket a szempontokat egyszer itt a kultusztárca vitájának során, mint a nevelési és kulturális kérdésekben nem éppen szakember, bátorkodom megjegyezni. (Buchinger Manó: Helyes! Nem fog rajtuk semmit, de azért el kell mondani!) Igen, t. Ház! A nevelés és oktatás tekintetében úgy a középfokú iskolákban, mint pedi*? a felsőbbfokú oktatásban szükséges és helyénvaló volna néhány olyan új gondolatnak és szempontnak az érvényesítése, amelyet az élet termelt ki és melyre kellő időben ránevelni és rászoktatni az ifjúságot alapvetően fontos. A közgazdaságtant és szociológiát bővebben, kiadósabban kellene tanítani iskoláinkban, és nem valamelyes megmerevedett szellemben, hanem a társadalmi evolúció vonalába bállítottan. Szükséges az, hogy az iskolákban a legkülönbözőbb tantárgyak előadása során a tanítók és nevelők a szegénységet ne úgy állítsák be, mint valami természetes, a sorstól rendelt, isteni rendeltetésből fakadó valamit, hanem mint egy társadalmi bajt és hibát, mint bűnt és mint olyan fogyatékosságot, amelyet a társadalomnak eddig még nem sikerült leküzdenie, de amelynek leküzdésére minden erőt és képességet latba. kell, hogy vessen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szükség van arra, hogy a világot és a világról alkotott képet valamiképpen olymódon hozzuk az ifjú generáció elé, hogy ezt a világot, ezt a mi egyre kisebbé váló földgömbünket, ezt a világegyetemben olyan parányi kis bolygót egyetlen nagy földrajzi egységnek tekintse és magasabbrendű ambícióját arra irányítsa, hogyan és miképpen lehet a tudomány révén a természet erőit úgy megfékezni és a terméy szét méhében rejlő lehetőségeket úgy kihozni és átformálni, hogy ez az egyetemes emberi érdeknek és az egyetemes jólétnek javára, előnyére és fellendítésére használtassák fel. Szükséges, hogy iskolai nevelésünk és oktatásunk bevigye a fiatalemberek lelkébe, hogy hazug és hamis minden olyan válaszfal, amelyet fizikai és szellemi munka között állítanak fel. Nincs százszázalékos fizikai munka és nincs százszázalékos szellemi munka. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A különböző munkanemek és munkafajták terén a technikai, műszaki és adminisztratív racionalizálás folytán olyannyira egymásba fonódnak a munkában a szellemi és fizikai elemek, hogy azt a régi és avult előítéletet, amely magasrendű és úri dolognak tartja a szellemi munkát és másodrendű munkának és megvetendőnek a fizikai munkát, ki kell küszöbölni. Én, aki úgynevezett szellemi munkásrétegeket képviselek, nem szűnök meg otthon, a saját pátriámban magyarázni, hogy semmivel sem magasabbrendű a gépíró munkája, mint a linotypeszedőgép munkája, sőt azt hiszem, ha a ket-