Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

658 Az országgyűlés képviselőházának 328 niszter úr miért vállalta ezt a nehéz feladatot, « amelyre vállalkozott! (Rátz Kálmán: Miért ne vállalta volna?) Neki, mint geológusnak, (Rátz Kálmán: Geográfus!) geográfusnak tudnia kell és tudja is, hogy az egymásután következő korszakok egymásra rakódnak le. Ezt láthatta eleget. A kultúrában, a szellemi életben ez ugyanígy van. Felszólalásában a miniszter úr azt mondta, hogy az idők járásával nem áll egészen szemben. Egy kicsikét, egy jó kicsikét azonban szemben áll, mert ínég mindig a trégi, — mondjuk — háborúelőtte és háborúalatti szellemiséget képviseli és geológiai,(vitéz Somogyváry Gyula: Geográfiai!) tapasztalatai ellenére sem akarja látni, hogy jön már egy (másik korszak hulláma, vonala, amely lassankint már betemeti a régi korszakot. Éppen ezért rejtély előttem, hogy a kultuszminiszter úr miért akar elébeállni ennek az új kultúrkorszaknak, ennek az új szellemiségnek? En nem akarom ezt dicsérni, hogy jobb, vagy szebb lesz, de az egyszer bizonyos, hogy olyan új korszak ez, amely eltemeti az előtte lévőt. (Kun Béla: Csak azt akarja a miniszter úr, hogy a jobboldali átalakulás mederben folyjék, ne csapjon ki a mederiből! így értette!) Nem azt akarja, hogy mederben folyjék, hanem elébe akar állni, mert arról a nacionalizmusról, amely ma az egész világon, de különösen az öntudatra ébredő nemzetek lelkében egyre erősebben ég és nálunk is égni fog, nem akar tudomást venni, (vitéz Somogy vary Gyula: Dehogy is nem akar! — Rátz Kálmán: Hogyne akarna!) Egy régi hazafiságot, egy régi, az emberi gondolkodást előtérbehelyező nemzeti gondolkozást hangoztatott felszólalásában. De éppen itt van a különbség a régi és az új korszak között. A régi korszakban egy olyan általános nemzeti gondolkozásban olvadtunk fel, amelynek nem voltak meghatározott kritérumai, amely amolyan »hurrá hazafizmus« volt, a mai nemzeti gondolatnak, a mai nacionalizmusnak azonban sokkal erősebb, sokkal élesebb határvonalai vannak. Ez a nacionalizmus már érvényesül is Európa és a többi világrészek különböző államaiban és érvényesülnie kell nálunk is. A miniszter úr ugyancsak élesen szembeszállt az úgynevezett prakticizmussal, a praktikus oktatással és mereven lekötötte magát a humanista gondolkodás mellé. Ez is az elmúlt és temetődő korszak irányzata. En nem akarom azt mondani, hogy a praktikus gondolkozás, a praktikus oktatás volna talán az egyedül üdvözítő, de éppen úgy nem lehet előtérbe helyezni azt az elméleti, humanitárius oktatást és gondolkozást sem, amelyet, talán egyetemi tanári szempontokból, ma még mindig piedesztálra helyeznek, mert hogy hová vezetett az elmúlt korszaknak ez az irányzata, azt látjuk mind szellemi, mind gazdasági, mind pedig politikai életünkben. Éppen azért, bármilyen nagy tisztelettel és igazán őszinte elismeréssel és megbecsüléssel viseltetem a kultuszminiszter úr személye, tudása és minden társadalmi működése iránt, s bár tudom, hogy ezt a költségvetést, amelyet itt képvisel, nem ő készítette, még sem tudom ezt elfogadni azért, mert ő nem a legalkalmasabb ember azon a helyen, ahol ül: ő nagyon jól be tudna tölteni más szerepet és más helyen társadalmunknak sokkal többet tudna használni, mint mai szomorú és, amint a példa mutatja, érdektelen politikai életünkben. ülése 1938 június 11-én, szombaton. Ennek ellenére abban a reményben, hogy valaki feljegyzi észrevételeimet, röviden néhány kérdésről beszélek, (Kun Béla; Itt vannak a miniszteriális urak, mindent hírüladnak! — Tóth Pál: Benne lesz a Ház naplójában!) amely a^ falusi népet érdekli s amely a miniszter úr beszédébe belekapcsolódik. (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. miniszter úr ingyen tankönyvek bevezetését helyezte kilátásba. Ezt a törekvését igazán a legőszintébb Örömmel üdvözlöm, s arra kérem, hogy ezt az akcióját elsősorban a falusi elemi oktatásnál kezdje el. Annyi szó hangzott el itt már arról, hogy a mi szegény paraszt népünknek arra sincsen pénze, hogy gyermekének cipőt, ruhát vegyen és iskolába járathassa. Maga a miniszter úr mondotta, hogy ahol tejszövetkezetet alapítanak, ott a parasztember a nyomorúság következtében kénytelen gyermekétől elvonni a tejet és azt a tejszövetkezetbe beszállítani, azért, hogy néhány fillérhez jusson s adóját és egyéb terheit fizethesse. Természetes tehát, hogy ilyen körülmények között nincs pénzük tankönyvre. Ezért a falusi nép gyermekeit kell elsősorban ellátni ingyenes tankönyvekkel. Az elemi iskolákkal kapcsolatban azt is mondotta a miniszter úr, hogy bár a költségvetésben csak 500.000 pengő van előirányozva elemi iskolai építkezésekre, a nagy beruházási kölcsönből 2 millió pengőt fognak erre a célra fordítani. Kétrésem az, hogy vizsgálna meg a miniszter úr azokat az iskolákat, amelyek félig készen vannak, de amelyeket nem tudtak befejezni, mert nem volt rá pénz g emiatt a tanítás meg van akadva. Elsősorban tehát ezeket az iskolákat (méltóztassék építési segélyben részesíteni, amelyek már féligmeddig készen vannak, amelyek már tető alatt vannak, csak még nincsenek egészen rendbehőzva- Az új igényeket pedig csak akkor méltóztassék kielégíteni, amikor ezek az igények már ki vannak elégítve. {Helyeslés a baloldalon.) Ugyancsak az elemi iskolákkal kapcsolatban említette a miniszter úr azt, hogy a tanterv tekintetében bizonyos könnyítéseket kíván tenni. Kénytelen vagyok itt megemlíteni, hogy a falusi tanítók ma úgyszólván képtelenek tanítani, mégpedig azért, mert annyi írásbeli munkával vannak elhalmozva, napról-napra, óráról-órára kimutatásokat, statisztikákat és előadási programmot kell nekik készíteniök, úgy, hogy azt nem bírják el. Teljes képtelenség, hogy ott, ahol esetleg egy osztályban 50— 60, sőt 90 gyermekkel kell foglalkozniuk, először elvégezzék az oktatást, még pedig jól végezzék el, másodszor pedig még ezeket az írásbeli munkákat is el tudják látni. Méltótassék megszüntetni, t. miniszter úr, ezeket a terhes és semmiféle célt nem szolgáló különféle írásbeli munkákat, amelyek a tanítók idejét felerészben igénybe veszik. Egy vagy két évvel ezelőtt elfogadtunnk egy középiskolai törvényt, amely a körzeti iskolalátogatásokat az elemi iskolákban is megvalósította. Ezzel kapcsolatban egészen tragikomikus dolgokat tapasztaltam. A körzeti iskotalátogató tanító úr megérkezik a faluba, megfog egy parasztgyermeket az utcán, elkezdi vallatni, kérdéseket tesz fel neki és azután elmegy. Annak a parasztgyermeknek jó, vagy rossz felelete szerint tesz jelentést az illető tanító munkájáról a tanfelügyelőségnek. Ez teljesen komolytalanná teszi a körzeti