Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának' 328. lenti, hogy talán elit társadalmi rétegeket kíván továbbképezni, hanem azt jelenti, hogy a különböző társadalmi rétegekből az iskolába beterelődött növendékseregből azt, aki az ő tehetsége, rátermettsége és szorgalma folytán a többiek felett mint elit, mint krém jelentkezik, kiemelik s a továbbképzés folyamán a legfőbb tanulmányokra előkészítik. Nagy örömömre szolgál és azt hiszem, az egész magyar tanárság örömmel fogadta azt a június 1-i hivatalos közlönyt, amely végre meghozta a régen várt tanterveket, s amelyben ígéretet kaptunk most arra, hogy az utasítások is rövidesen napvilágot látnak. Volt a rendeletek egyikében egy kitétel, amely azt mondotta, hogy ezekkel a rendeletekkel lezáródik a tanügyi kísérletek korszaka. A legfőbb ideje volt, hogy ez így elhangozzék, hogy lezáródik ez a korszak, mert lehetetlenség az, ami az elmúlt esztendőkben történt. Egyetlenegy évbe próbáltak az

1 összes középiskolákiban tárgyakat összezsúfolni. Az elmúlt esztendőben az I. osztályban a földrajzot és a tertmészetrajzot heti öt órában tanították- Megállapították azt, hogy így ezt a tárgyat tanítani nom lehet. Némelyik iskolában megtörtént, hogy amikor a gyerekek Franciaország és Anglia földrajzát tanulták, a sok idegen szó miatt valóságos szótárakat fektettek fel és kiírták, hogy Marseilles egyenlő Márszej, Southampton egyenlő Szauzemptn és így mentek végig- Annikor a latin nyelv tanára tudta, hogy naponkint 8—10 idegen szónál többet nem adhat fel, akkor a geográfus tanár feladott penzumában 25—30 idegen név megtanulására kötelezte a gyerekeket, kötelezte pedig azért, mert 'máskép az anyag elvégzéséről szó sem lehetett volna. Meg vagyok győződve arról, hogy mindezeken a most kibocsátott rendeletek változtatni fognak. A gyakorlati célkitűzés, amely elsősorban, a miniszter úr hangsúlyoziásában, de a közkívánat szempontjából is tulajdonképpen csak a modern nyelvek tanításában juthat érvényre, azt jelenti, hogy módját kell ejteni annak, hogy mii szegény, elszigetelt nyelvű magyarok a középiskolában legalább egy ^modern nyelvet és ez természetesen csak a német nyelv lehet, tökéletesen és teljesen megtanulhassunk. Ennek módja azonban nemcsak az, hogy ne legyenek túlzsúfolt osztályok, mert az idegen nyelv tanítása a mai rendszer 'mellett még 45-ös osztályokban is lehetetlen, ennek egyetlen módja volna a tanulóknak az egy modern nyelv tekintetében kezdőkre és haladókra való széjjelválasztása a gimnázium mind a hat évfolyamán keresztül. A miniszter úr tud arról, hogy az én volt gimnáziumomban ezelőtt négy évvel: megpróbáltam ezt a szétválasztást a német nyelvnél a két legfelső fokon. Ügy is volt, hogy egyszer meg fogja látogatni a miniszter úr- A kényszerhelyzet folytán is változtattam 'meg ezt a fizikai munkaórával kapcsolatban és állíthatom, hogy így széjjelválasztva úgy a kezdők, mint a baladók sokkal többet produkáltak. A haladók, ahelyett, hogy átaludtak volna az unalmas német órákat, mert tudták a nyelvet, az irodalom tör tenet terén sokkal többet produkáltak, mint amikor az osztályban ez a bifurkáció, ez a kettéválasztás még nem történt meg. Megfontolás tárgyává kell tenni, nein a nemzetiségek miatt, a következőket.^ A régi Nagy-Magyarországon is a határszélen lévő ülése 1938 június 11-én, szombaton. 657 gimnáziumokban a magyar fiúk igen szívesen és keresve akarták és tanulták meg a hozzájuk közel lévő nemzetiségűek nyelvét- Tanári pályámat Újvidéken kezdtem meg, és a mi magyar gimnáziumunkban isi volt szerb nyelvű, nem kötelező tanfolyam. Megfontolás tárgyává kell tenni, hogy Csonka-Magyarország határszéli városaiban a magyar ifjúság számára — ismétlem, nehogy félreértsenek — nem kellene-e ilyen tót, lengyel és szerb nyelvű nem kötelező tanfolyamokat bevezetni. Meg vagyok győződve arról, hogy most, aimükor a történelem hangja egyre jobban zúgja a revíziós és irredenta lehetőségeket, Csonk a-Magyarorsziág ifjúságának nyelvileg is fel kell készülnie arra, ha még egyszer visszakerül őseink földjére, hogy azoknak nyelvét beszélni tudja, akik felett ha nem is impériumot gyakorolni, de velük együtt élni kíván. A történelemtanítás célkitűzését még Hóman kultuszminiszter úr megváltoztatta. Ez az egész tanterven keresztül vitt célkitűzés nemcsak hogy meg fogja könnyíteni ennek a tananyagnak egyes osztályokban, például a negyedikben és az Ötödikben meglehetősen unalmas és nehéz megtanulását, de nemzeti történelmünknek, mint centrumnak a világtörténelem, egész' vonalába való beállítása érdekessé, magyar szempontból pedig egyenesen nélkülözhetetlenné fogja tenni az ifjúság számára a történelemnek ilyen tanításiát azért, mert minden egyes esemény alkalmával tudni fogja, hogy a magyar állapotok ebből a szempontból milyenek voltakVégtelenül sajnálom, hogy rövidre szabott időm megakadályoz abban, hogy a középiskola többi tárgyain is végigmenve elmondhattam volna mindazt, amit az új reformokkal kapcsolatban mondani szándékoztam. Külön meg akartam emlékezni még a testnevelés kérdéséről és a testnevelő tanároknak Reibel Mihály t. képviselőtársam által is felhozott egyenjogusítási problémáiról, azonban, sajnos, az idő ebben megakadályoz. Talán a részleteknél, vagy más alkalommal lesz módom ezt elmondani. Tekintettel arra, hogy nemcsak a miniszter úr személyével, de egész közoktatási programmjával szemben a legnagyobb bizalommal viseltetem, a költségvetést a ^részletes tárgyalás alapjául elfogadom- (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Ház! Krompaszky igen t. képviselőtársam engedje meg, hogy az ő kiváló és szakmájába vágó nagyszerű felszólalásával ne foglalkozzam, hanem inkább a miniszter úr imént elhangzott szavaihoz kapcsolódjam. Amikor ezt az új kormányt megláttam itt a piros székekben, mindent megértettem, csak az az egy volt előttem rejtély, hogyan került a miniszteri székbe a kultuszminiszter úr? Nem, mintha nem ismertem volna már régebbről is kiváló szaktudását, nagy hazafiasságát és általában nagyszerű értékelt, de rejtély maradt előttem, hogyan került ő bele a mai politikai életbe. (Rátz Kálmán: Felkérték! — Kun Béla: Halljuk a megfejtést! — Tóth Pál: Megfejtetted?) Mai felszólalásától vártam volna ennek a rejtélynek a megfejtését és meg kell vallanom, hogy beszéde után az a rejtély -még nagyobb lett. Még kevésbbé tudom megérteni, hogy a mélyen t. és igazán nagyrabeosült mi-