Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának' 328. lenti, hogy talán elit társadalmi rétegeket kí­ván továbbképezni, hanem azt jelenti, hogy a különböző társadalmi rétegekből az iskolába beterelődött növendékseregből azt, aki az ő te­hetsége, rátermettsége és szorgalma folytán a többiek felett mint elit, mint krém jelentkezik, kiemelik s a továbbképzés folyamán a legfőbb tanulmányokra előkészítik. Nagy örömömre szolgál és azt hiszem, az egész magyar tanár­ság örömmel fogadta azt a június 1-i hivatalos közlönyt, amely végre meghozta a régen várt tanterveket, s amelyben ígéretet kaptunk most arra, hogy az utasítások is rövidesen napvilá­got látnak. Volt a rendeletek egyikében egy kitétel, amely azt mondotta, hogy ezekkel a rendeletek­kel lezáródik a tanügyi kísérletek korszaka. A legfőbb ideje volt, hogy ez így elhangozzék, hogy lezáródik ez a korszak, mert lehetetlen­ség az, ami az elmúlt esztendőkben történt. Egyetlenegy évbe próbáltak az 1 összes közép­iskolákiban tárgyakat összezsúfolni. Az elmúlt esztendőben az I. osztályban a földrajzot és a tertmészetrajzot heti öt órában tanították- Meg­állapították azt, hogy így ezt a tárgyat taní­tani nom lehet. Némelyik iskolában megtör­tént, hogy amikor a gyerekek Franciaország és Anglia földrajzát tanulták, a sok idegen szó miatt valóságos szótárakat fektettek fel és ki­írták, hogy Marseilles egyenlő Márszej, Southampton egyenlő Szauzemptn és így men­tek végig- Annikor a latin nyelv tanára tudta, hogy naponkint 8—10 idegen szónál többet nem adhat fel, akkor a geográfus tanár fel­adott penzumában 25—30 idegen név megtanu­lására kötelezte a gyerekeket, kötelezte pedig azért, mert 'máskép az anyag elvégzéséről szó sem lehetett volna. Meg vagyok győződve arról, hogy mindezeken a most kibocsátott rendeletek változtatni fognak. A gyakorlati célkitűzés, amely elsősorban, a miniszter úr hangsúlyoziásában, de a köz­kívánat szempontjából is tulajdonképpen csak a modern nyelvek tanításában juthat érvényre, azt jelenti, hogy módját kell ejteni annak, hogy mii szegény, elszigetelt nyelvű magyarok a középiskolában legalább egy ^modern nyelvet és ez természetesen csak a német nyelv lehet, tökéletesen és teljesen megtanulhassunk. Ennek módja azonban nemcsak az, hogy ne legyenek túlzsúfolt osztályok, mert az idegen nyelv ta­nítása a mai rendszer 'mellett még 45-ös osz­tályokban is lehetetlen, ennek egyetlen módja volna a tanulóknak az egy modern nyelv te­kintetében kezdőkre és haladókra való széjjel­választása a gimnázium mind a hat évfolya­mán keresztül. A miniszter úr tud arról, hogy az én volt gimnáziumomban ezelőtt négy év­vel: megpróbáltam ezt a szétválasztást a né­met nyelvnél a két legfelső fokon. Ügy is volt, hogy egyszer meg fogja látogatni a mi­niszter úr- A kényszerhelyzet folytán is vál­toztattam 'meg ezt a fizikai munkaórával kap­csolatban és állíthatom, hogy így széjjel­választva úgy a kezdők, mint a baladók sok­kal többet produkáltak. A haladók, ahelyett, hogy átaludtak volna az unalmas német órá­kat, mert tudták a nyelvet, az irodalom tör te­net terén sokkal többet produkáltak, mint ami­kor az osztályban ez a bifurkáció, ez a ketté­választás még nem történt meg. Megfontolás tárgyává kell tenni, nein a nemzetiségek miatt, a következőket.^ A régi Nagy-Magyarországon is a határszélen lévő ülése 1938 június 11-én, szombaton. 657 gimnáziumokban a magyar fiúk igen szívesen és keresve akarták és tanulták meg a hozzá­juk közel lévő nemzetiségűek nyelvét- Tanári pályámat Újvidéken kezdtem meg, és a mi magyar gimnáziumunkban isi volt szerb nyelvű, nem kötelező tanfolyam. Megfontolás tárgyává kell tenni, hogy Csonka-Magyaror­szág határszéli városaiban a magyar ifjúság számára — ismétlem, nehogy félreértsenek — nem kellene-e ilyen tót, lengyel és szerb nyelvű nem kötelező tanfolyamokat bevezetni. Meg vagyok győződve arról, hogy most, aimükor a történelem hangja egyre jobban zúgja a reví­ziós és irredenta lehetőségeket, Csonk a-Magyar­orsziág ifjúságának nyelvileg is fel kell ké­szülnie arra, ha még egyszer visszakerül őseink földjére, hogy azoknak nyelvét beszélni tudja, akik felett ha nem is impériumot gyakorolni, de velük együtt élni kíván. A történelemtanítás célkitűzését még Hó­man kultuszminiszter úr megváltoztatta. Ez az egész tanterven keresztül vitt célkitűzés nem­csak hogy meg fogja könnyíteni ennek a tan­anyagnak egyes osztályokban, például a ne­gyedikben és az Ötödikben meglehetősen unal­mas és nehéz megtanulását, de nemzeti törté­nelmünknek, mint centrumnak a világtörté­nelem, egész' vonalába való beállítása érde­kessé, magyar szempontból pedig egyenesen nélkülözhetetlenné fogja tenni az ifjúság szá­mára a történelemnek ilyen tanításiát azért, mert minden egyes esemény alkalmával tudni fogja, hogy a magyar állapotok ebből a szem­pontból milyenek voltak­Végtelenül sajnálom, hogy rövidre szabott időm megakadályoz abban, hogy a középiskola többi tárgyain is végigmenve elmondhattam volna mindazt, amit az új reformokkal kap­csolatban mondani szándékoztam. Külön meg akartam emlékezni még a testnevelés kérdésé­ről és a testnevelő tanároknak Reibel Mihály t. képviselőtársam által is felhozott egyenjo­gusítási problémáiról, azonban, sajnos, az idő ebben megakadályoz. Talán a részleteknél, vagy más alkalommal lesz módom ezt elmon­dani. Tekintettel arra, hogy nemcsak a mi­niszter úr személyével, de egész közoktatási programmjával szemben a legnagyobb biza­lommal viseltetem, a költségvetést a ^részletes tárgyalás alapjául elfogadom- (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Ház! Krompaszky igen t. képviselőtársam engedje meg, hogy az ő ki­váló és szakmájába vágó nagyszerű felszóla­lásával ne foglalkozzam, hanem inkább a mi­niszter úr imént elhangzott szavaihoz kapcso­lódjam. Amikor ezt az új kormányt megláttam itt a piros székekben, mindent megértettem, csak az az egy volt előttem rejtély, hogyan került a miniszteri székbe a kultuszminiszter úr? Nem, mintha nem ismertem volna már régebbről is kiváló szaktudását, nagy hazafiasságát és ál­talában nagyszerű értékelt, de rejtély maradt előttem, hogyan került ő bele a mai politikai életbe. (Rátz Kálmán: Felkérték! — Kun Béla: Halljuk a megfejtést! — Tóth Pál: Megfejtet­ted?) Mai felszólalásától vártam volna ennek a rejtélynek a megfejtését és meg kell valla­nom, hogy beszéde után az a rejtély -még na­gyobb lett. Még kevésbbé tudom megérteni, hogy a mélyen t. és igazán nagyrabeosült mi-

Next

/
Thumbnails
Contents