Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

w 650 Az országgyűlés képviselőházának 328 osíimáiljia a politikában!) ma pedig az autóval foglalkozik. En mind a báróim korosztályt meg­értem a hatások szempontjából, mert mind a három korosztályt ismerem. Megértve tehát a hatásokat, szeretettel fogok foglalkozni velük es szerelettel fogom az ellenszereket is alkal­mazni a szülői szeretet formájában, amely szi­gorúsággá, egyes esetekben kemény, fenyítő szigorúsággá is válhatik, de mindig a szü­lői lélek gondoskodásából indulva ki. (Helyes­lés,) iSokkal súlyosabban esik latba, hogyha az ifjúság vezetői, nevelői, tanítói, tanárai kap­ják meg az ilyen infekciókat, ha ők mutatnak olyan példát, amely az ifjúságot is félrevezeti és amely az ifjúságnak nem ad komoly és he­lyes irányt. Itt sem 'hiányzik belőlem a meg­értés. Egyrészt azért, mert az idők járásával neon állok értetlenül szemben, másrészt azért, mert a saját rendemről: a tanítóság és a ta­nárság rendjéről van szó. Ismerem a bajokat, ismerem a filozopter naivitását is és ismerem a feladatuknak — a mi feladatunknak — nem­csak a szépségeit, hanem a nehézségeit is. Mindazonáltal a pedagógusnál más mértékkel kell mérnem, mint másnál, mint az ifjúságnál ós úgy 'hiszem, nemcsak nekem, — aki az ál­lamot képviselem — hanem az egész államnak is másképpen kell a pedagógusnál mérnie, mint másnál. A miniszterelnök úr bemutatkozó be­szédében ezt mondotta (olvassa): »Nyomatéko­san leszögezem mégegyszer: az a társadalmi rend, amely előttünk eszményként lebeg, a nemzet minden tagjának segítséget nyújt, de csak akkor, ha a kötelességét teljesíti és ez a kötelességteljesítés vonatkozik nagyra-ki­csinyre egyaránt. Az a lelkiismereti kötelesség, aimely a nemzet minden egyes egyedére egy­aránt hárul, a rendnek és fegyelemnek a meg­tartása és azoknak, akiket a sors a nemzet élére állított, első és legfőbb kötelességük, hogy ennek az állampolgári kötelezettségnek minden eszközzel érvényt szerezzenek.« Ezit nem magamra, a miniszterekre vonat­koztatva mondom, hanem a tanárságra. A pe­dagógust a sors a nemzet ifjúságának élére állította, a nemzet ifjúságának, tehát a nem­zet legnagyobb kincsének őréül. Tessék ezt szem előtt tartani. (Helyeslés.) Egy perere sem szabad, hogy valaki magáról megfeled­kezzék. Nemcsak a tanteremben, de a köz- és magánéletben is példát keil adni a pedagó­gusnak, (Helyeslés.) és nem szabad megfeled­kezni arról, hogy a kötelességteljesítésnek és a nevelési munkának legfőbb és legjobb módja — miint különben mindig és minden esetben — a példaadás. (Elénk helyeslés.) A tanárnak tminden cselekedetét tízszeresen jobban kell mérlegelnie', mint másnak, mert ő nemcsak maga ciselieksiziik, hamieim utána cselekszik azok­nak az egész serege, akiknek gondozása rá van bízva és akiknek a még nem mindenben vilá­gos gondolkodását neki kell helyes irányba terelnie. Ha valaki ezek után a figyelmeztető szavaim és egyéb figyelmeztetések után is — mert bizonyos respiriumot kívántam adni — megfeledkeznék magáról és nem térne vissza feladatának komoly felismeréséhez^ és teljesí­téséhez 1 , iákkor az illetőt rossz pedagógusnak fo­gom tartani és viselkedésében nemcsak ^ fe­gyelmi vétséget fogóik látná, hanem későbbi időkre is, mint rossz pedagógust leszek kény­telen tekinteni és kezelni. (Helyeslés.) Ez nem politikai, hanem pedagógiai kérdés. (Ügy van! ülése 1Ô38 június 11-én, szombaton. Ügy van!) és mint pedagógus, ezt a legnagyobb szigorúsággal kívánom kezelni. Ezenkívül azonban a sízülők is gondolják meg azt, hogy a gyermekeik előtt mit beszél­nek. En miniszterségem negyedik napján ösz­szehívtam a tankerületi főigazgatókat és tan­felügyelőket és tőlük információt kértem arra, hogy ezek a dolgok az országban hogyan álla­nak. A legkülönbözőbb információkat kaptam. Az ország különböző részeiben különböző okok vannak- Néha egy helyi ok, egy-egy válásatás,' néha külső elemeknek a beszivárgása, — mint például a zsidóság beszivárgása Hajdú megyé­ben és egyáltalában a keleti részeken, — néha láthatárokon túli hatások, mint Nyugaton, a fővárosban persze a nagyvárosok külön ha­tásai, szóval más és más hatások aeiok, 'ame­lyek ezeket előidézik. Isimét nem, lehet tehát generalizált kezelést adni. De a többek kö­zött voilt egészen különös információm is. Azt mondta tudniillik az egyik tankerületi főigaz­gató, hogy egyideig tudta a szülőkkel való érintkezés útján a tanítványok gondolkozását helyes irányban tartani, azonban a szülők po­litikai állásfoglalása, politikai magatartása és gondolkodása befolyással van az ifjúságra s az téríti eh azt az iskola munkájától és józan gondolkozásától. Ezzel én bizonyos mértékig elébenyultam a kérdésnek. Nem beszéltem az egyetemeknél az ösztön­díjakról. Szó volt az ösztöndíjakról a vita alatt is, szó volt a .bizottságbain is, ahol például Bu­chiniger képviselő úr azt is .előhozta, hogy a te­hetséges munkásoknak _, akiknek művészi tehet­ségűik van* isziinitén adjunk ösztöndíjakat. Min­denkinek, 'aki tehetséges és arra való, szeret­nék ösztöndíjat adni, de odaérkeztünk, hogy például a külföldi ösztöndíjak közül, amely ékből 1929/30-ban 148 volt, 1938-lban van 37 és egyhar­mad. Ezt az egyharmadot hangsúlyozóim, mert már ígyhairmadokkal mérjük az ösztöndíjakat éá ha hozzászámítom az úgynevezett csereösz­töndíjakat, aimiilyenek 'most vannak Olasizor­szággal és más országokkal, — Németországgal, a svéd északi államiokkal — akkor 50 ós egyhar­mad az ösztöndíjak száma. Mint ösztöndíj ta­nácsi elnöknek, volt olyan esetem, hogy 25 em­ber közül a végén Öt miaradt angolországi ösz­töndíjra, mind az öt olyan, hogy — triviális kifejezéssel élve — az ország még megnyalhatta volna az ujjiait, hogy öt ilyen fia akad erre az egy, illetve másfél ösztöndíjra. Az ösztöndíja­kat természetesen, amint a gazdasági helyzet és az állaim, anyagi lehetőségei - javulnak,, ismét szaporítanunk kell, mert különben elveszítjük a kapcsolatot a külföldi tudcimiánnyal, nem tudjuk fiaink látókörét kiszélesíteni és csak egy szűk területre szorítkoznunk, ahová a kül­földről csak; a címfeliratok kerülnek be, — de nem a dolgok lényege, tartalma és nagyobb, széleseibibköírű ismerete — már pedig head­line-ekből nem lehat megélni és nem lehet or­szágot építeni. Nagyon kérem a tmélyen^t. Há­zat (méltóztassék támogatni aiz ösztöndíjak ki­építésére irányuló törekvésemben. (Helyeslés.) Ez nemcsak a külföldi ösztöndíjakra, vonatko­zik, mert nem akarok abba a hibába esni, imtimt annakidején a törvény imdofcolasa, amely a kül­földi ösztönd íjaik fontosságát hangsúlyozta ki a belföldi ösztöndíjakkal szemben, szükség van belföldi ösztöndíjakra is. Ma már azonban ott tiartunk, hogy ezekkel egy másaik baj gyógyke-

Next

/
Thumbnails
Contents