Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

644 Az országgyűlés képviselőházának 32> mekek részére kiosztandó pótreggeliről. A zöldkeresztes ápolónő figyelte meg egy tiszán­túli községben, hogy felállítottak egy tejszö­yetkezetet, ami nyilván helyes, okos és szük­séges dolog, — mi szívesen állítunk fel tej szö­vetkezeteket és büszkék vagyunk arra, hogy tejszövetkezeteink olyan szép fejlődésnek in­dultak — mióta azonban a tejszövetkezetet felállították, a gyermekek nem kapnak tejet. (Csoór Lajos: Sajnos, így van a legtöbb he lyen!) Arra kell tehát vigyázni, hogy na az ember egyik kezével ad, ne vegyen el a má­sikkal. Ezért van szükség az együttmunkál­kodásra és minden dolognak minden szem­pontból való meggondolására. (Csoór Lajos: Mert szegény a nép nagyon!) Tudom, de vi szont addig kaptak, most meg nem kapnak. Tehát erre kell ügyelni és ezt kell valami mó­don pótolni. Én nem mondom, hogy nem sza­bad tejszövetkezetet felállítani, sőt ellenkező­leg; gondolni kell azonban erre a következ­ményre is és erre is figyelemmel kell lenni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a kö­zépen.) A polgári 'iskolák eéljaina 300.000 pengős hitelt vettünk fel, aimi most egyelőre hét pol­gári iskolára fog fordíttatni. Ne méltóztassa­nak azt gondolná, hogy a többi nem fog sorra kerülni, de egyszerre nyilvánvalóan csak bizo­nyos számút lehet kielégíteni, mert az összege­ket nem lehet elaprózni. Talán nem szükséges, hogy felolvassam, melyek ezek. ( Csoór Lajos: Halljuk!) Szombathely, Kiskunhalas, Domb­óvár, Sátoraljaújhely, Jánoshalma, Diósgyőr és Hajidúhaidlház s ezenkívül néhány neon ál­lalmi polgári iskola részesül most segélyben. (Rassay Károly: A kerület képviselője úgyis tudja, minek felolvasni. — Derültség.) Ami a tanítóságot illeti, — gyorsan kell haladnom, mert látom, hogy m> idő is halad (Halljuk! Halljuk!) — nemrég alkottulk meg a tanítóképzésről szóló törvényt, ezt kell most kiépítenünk. En e mellett a törvény mellett a felsőházban is állást foglaltam s ezt igen sze­rencsés törvénynek mondottam, mert emelni fogja a tanítóság pedagógiai készségét a két­éves tanulmányi időnek a középiskolai négy évre való felépítésével, úgyhogy, azt 'hiszem, igen egészséges és életképes iskolafajtának fog 'bizonyulni. A részleteik, a tanterv kidol­goizása, stb. még a kezünkben van, mert eze­ket — igen szerencsésen — nem állapította meg a törvény- Amikor annak idején a tör­vényhozás állapította nreg a középiskolai tan­tervben a tantárgyakat is, amelynél nagyon solk előrelátás, de sok incidentális gondolat is érvényesült, ez a közoktatásügyi tanácsiban igen nagy nehézségeket okozott nekünk a he­lyes tanterv elkészítésénél, mert kötve voltunk a törvényhez. Most azonban nem vagyunk kötve ia törvény által s így, remélem, sízerencsés tan­tervet fogunk kidolgozni, amelynek a szük­ségletheizi képest való esetleges kisebb módosí­tása nem fog nagyobb nehézségekkel iájsni. A tanítóság így, azt hiszem!, az eddiginél is ala­posabb és főleg jobban (konstruált képzésben, tehát végeredményiben mindenképpen jobb képzésiben fog részesülni. 1938 szeptember 1ère már minden tanítóképző első osztálya líceum lesizi, szóval már ettől az esztendőtől kezdve, osztályról osztályra áttérünk a tanítóképző új formájára. Beszéltek a felszólalók a tanítóság rang­emeléséről is. Nehogy úgy tűnjék fel a dolog, «mintha ez most jutna eszembe, felolvasóim, mit í. ülése 1938 június 11-én, szombaton. mondottam erről ia (kérdésről a felsőházban. (olvassa): »Nem szeretnék én is, mint szokás, a tanítóság rangemeléséről beszélni. En, mint egyetemi professzor, kollégánmaik tartam a népiskolai tanítót, mert az csak véletlen, hogy 6 és 12 év közötti gyermekeikkel foglalkozik, amihez én nem érteik, én pedig 18—20—25 éves fiatalemberekkel, akik már bizonyos nagyobb tudásanyaggal jönnek az egyetemre, amihez ő neon ért speciálisan, de azért egyikünknek munkája sem 1 kevesebb, fontosabb, vagy, ami fő, nem rangosabb ;a -másiknál.« (Helyeslés, éljenzés és taps.) Szó volt a tanítóság anyagi helyzetének ja­vításáról. En magam is a tanítók rendjéhez tartozom, — amint előbbi szavaim is igazolják — azt ihíiiszeimi tehát, nem szükséges hangsúlyoz­nom, hogy ez a szívemen fekszik. ígéreteket tenni nem tudok, de — amint bevezető szavaim­ban mondottam — megtanultam, hogy az em­berek a fontosak, (Helyeslés.) s azért jöttem ide, hogy emberekkel foglalkozzam. Mindenki megértheti tehát, hogy a tanítók sorsa a szí­veimen fekszik. Foglalkoztam m már ezzel kap­csolatosan két kérdéssel, amely a vita során felmerült: az egyik a nem állami tanítóságnak az Otbá.-ba való bekapcsolása, a másik a kán­tortanítóság kérdése.^ Amint mondottam, mind­két kérdés tulajdonképpen pénzkérdés, mi azon­ban költségvetésiről költségvetésre előrehala­dunk ezen a téren is és hol az egyik, hol a másik kérdésre fogjuk a pénizt fordítani, hogy ezeket a kéirdéseket minél előbb' megoldjuk. Ami a kisebbségi politikát illeti, a minisz­terelnök úr erről a következőket mondotta be­mutatkozó beszédében (olvassa): »Azokat az intézkedéseket, amelyeket törvényeink és jog­szabályaink foglalnak magukban, kötelezettsé­geknek tekintem, amelyeknek az évezredes ma­gyar hagyományok szellemében lojálisán, be­csületesen és jó szívvel eleget kell tennünk, mert elismerjük kisebbségeink jogát kulturális életük és népi sajátosságaik megfelelő ápolá­| sara. Ott azonban, ahol a kisebbség védelmé­; nek ürügye alatt államellenes vagy nemzetelle­nes törekvésekkel találkozunk, a leghatározot­tabb eréllyel fogunk fellépni.« Magam is ezt vallom természetesen, hiszen különben nem iil­! ™ék a kormányban. Vallom, hogy mindenkinek j vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, a maga I m\ szokásait és tradicióit ápolni és a magyar j államnak — minden államnak — kötelessége más anyanyelvű polgárait ebben á törekvésük­ben támogatni, az ismerteknek anyanyelvükön ' való tanítását lehetővé tenni, sőt azt istápolni. A nemzeti kisebbségek kulturális egyenjogúsí­tásániaik biztosítása szintistváni tradíció. Itt azonban nemcsak Szent Istvánnak fiához inté­zett ismeretes szavaira szeretnék célozni, ha­nem arra is, hogy a szentisváni politika, az Európába való behelyezkedés politikáin <>sv­részt a keresztényi gondolatba való behelyez­kedés, másrészt behelyezkedés okosan, értel­I mesén, magyar józansággal és praktikussággal j abba az életbe, amelyet Európa élt Szent Ist­ván idegében, élt előtte is és él azóta is, vagyis ez a politika alkalmazkodás ahhoz, hogy Euró­pában élünk és kifejezése annak, hogy Európa életéhez mint olyanhoz, alkalmazkodnunk kell. Ez az ügye®, okos alkalmazkodás, amely Euró­pában, ahol élünk, mindig megóvta és biztosí­totta állami létünket s mindig meg tudta őrizni nemzeti jellegünket: ez a szentistvámi po­litika, amelyet át kell vinni minden időperió-

Next

/
Thumbnails
Contents