Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. dúsba, minden korba és minden helyzetbe. (Helyeslés jobbfelől.) így értelmezem én a szentistváni' gondolatot. Ebben a tekintetben tehát törekedni fogunk őszintén és lojálisán — úgy, amint ez ennek a politikának megfelel —• a nem magyar anyanyelvű állampolgárok számára mindenütt, ahol ennek szükségét látjuk s ahol ez a kívánság és szükséglet felmerül, vegyesnyelvű iskolákat létesíteni abban a bizonyos típusban, amelyet az eddigi három különböző, A-, B- és C-típus helyett beállítottunk, viszont ott, ahol ilyen iskolák vannak és magyarnyelvű iskola szükségét látjuk, éppen úgy, mint ahogy lesz pénz arra, hogy vegyesnyelvű tantermeket állítsunk fel, arra is lesz pénz, hogy a vegyesnyelvűek mellett a magyarokat is felállítsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést dűlőre kell vinni, tető alá kell hozni és egyrészt meg kell szüntetni ebben a kérdésben az agitációt, másrészt az ettől a kérdéstől való idegenkedést. Hivatalos fórumoknak, magyar embereknek és nem magyarnyelvű állampolgároknak is okosan és őszintén még (kell oldaniok egyszer ezt a kérdést azután pedig imlejg kell, hogy szűnjék anfinden további tárgyalása, taglalása és ezeknek a feszültségeknek fenntartása. (Helyeslés.) Sok hamis, amellett sok megérthető hazafiság is szerephez jutott a kisebbségi iskolák felállítása körül és kiterjesztésének dolgával szemben, de ezeket is félre kell tennünk és a szentistváni vonalhoz hű, megértő, okos, praktikus magyaroknak kell lennünk. Ez a helyzet ma. (Helyeslés.) Ami a középiskolákat illeti, mint mondottam, a tantervek stabilizálása volt a főcélom. Még az eucharisztikus kongresszus megnyitása előtt kibocsátottuk az elődöm által kidolgozott tanterveket úgy, ahogyan voltak. Sokat tárgyaltunk ezekről a tantervekről a közoktatási tanácsban is. Egyesek dicsérték a tanterveket, egyesek hibáztatták egyes részeiket. Tökéletes tanterv nincs, száz százalékig tökéletes tantervek nem léteznek, de a fontos, az, hogy azt, ami van,, jól hajtsák végre és jól interpretálják. Nem is olyan nagyon fontos az, — ezt méltóztassék professzori kijelentésnek is venni — hogy mit tanítunk, hanem fontos, hogyan tanítunk. Tömérdeket vitatkoztak annakidején a törvényjavaslatok tárgyalásánál a Házban is arról, hogy ez a tantárgy is kell, amaz a tantárgy is kell, ez kell nagyobb óraszámban, az kell nagyobb órasiziámban/ (Krompaszky Miksa: Ez a baj!) Ez nem olyan nagyon fontos! Mernék fogadni, hölgy ha csak öt 'tantárgyat tanítanánk szabad választás szerint, csak a magyar nyelvet venném ki, de azt igiazsán, azzal majdnem annyit érménk el, mintha másik ötöt tanítanának. A lényeg az, hogy az laz emiber, aki egyszer megtanul valamiféle matérián tanulni, dolgozni, az más matérián is fog tudniiJ tanulni /és.más matérával is fog tudni dolgozni. (Ügy van! jobbfelől.) Nem hiszem, hogy az egyedüli volnék ebiben a Házban, aki életének folyamán sokféle foglalkozásban volt, bár elég sokféle foglalkozásban voltam, olyanokban is, amelyekre semmiféleképpen nem voltam előkészülve. Amikor a Hadigondozó Hivatal elnökévé kineveztettem, csak annyit tudtam, hogy ezt így (hívják, egy szóval sem többet. Nem az egyedüli vagyok, akinek ilyenekbe bele kellett vágnia éppen a politikai életben szereplő emberek között, de ha ülése 1938 június 11-én, szombaton. 645 '• az enrober próbálja új foglalkozását úgy vé' gezni, ahogyan a másikat végezte, amelyet I megtanult, sokkal többet fog elérni, mintha ; mindenre előre próbálnánk megtanítani az erni| berekét, mert ez abszurdum. A tantárgyakon i való sok vitatkozás nézetem! szerint időpocsé; kolás. A fontos az, hogyan tanulunk. Gazdaj ságtant, földrajzot is lehet tanítani a történe; leniben, állattant is lehet tanítani a botaniká! ban és így tovább, akkor, ha egyik vagy másik I tantárgy nincs benne a tantervben. A lényeg az, hogy hogyan tanítunk és ez az, amire a legnagyobb súlyt kívánom helyezni. Még hozzáteszem a tantervek stabilizálásának kérdéséhez azt, hogy az életbeléptető rendeletek június 1-én a hivatalos közlönyben megjelentek. A tanterv most már teljesen kész és a három kötet utasítás — a kefelevonatok már keresztülmentek a kezemen — egy-két hét múlva ki fog kerülni. A tantárgykapcsolásról már beszéltem. Beszéltem a praktikusságról is. de ami a humanista műveltséget és az úgynevezett reál-műveltséget illeti, itt a középiskolánál megint .megmondom, mert meg kell mondanom, nehogy a t. Ház később csalódjék bennem — ha csalódni akar, csalódjék rögtön (Derültség.) — hogy én a humanista műveltségnek előharcosa vagyok, a humanista műveltséget a reális műveltségnél előbbre teszem, az elméleti műveltséget a praktikus műveltség megalapozásának tartom és ettől nem tágítok. {Helyeslés és taps.) Bennem harmincöt esztendős kialakult tapasztalat, amelyet mint professzor, mint politikus és mindenféle vonatkozásban szereztem, ahol az ifjúsággal foglalkoztam. Ezen nem tudok változtatni. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Beszéltem az előbb az idegen nyelvek tanításáról és előreboGsátottam, hogy ennek praktikusabb és eredményesebb módját fogjuk keresni. De meni hagyhatom, szó nélkül azt a rövid megjegyzést sem, amit valaki a képviselő urak közül tett — bocsánatot kérek, (már nem tudom ki — a magyar nyelv fontosságáról: a magyar nyelvnek elmélyített tanítására feltétlenül szükség van- Láttam ^iskolákat, ahol a imagyar nyelvet egészen elsőrendűen tanítják, de megfordult sok ember az egyetemen a kezeim alatt, aki 'magyar helyesírást nem tudott, már pedig, ha egyetemen volt az illető. valahol ebben az országban érettségit tett. Akkor nem kerestem, hogy hol, de most meg fogom keresni. AAüzépiskolával függ Össze — úgy mint a tanítók kérdése a népiskolával — a tanárság kérdése. Megmondottam akkor, amikor a minisztériumban bemutatkoztam, hogy mindenféle nielléikteikintetelket, úgynevezett protekciót ki kívánok kapcsolni. Meg fogom próbálni, lamennyiire tőlem telik és amennyire időim engedd, de mindenesetre kiváló munkatársaim 'Segítségével úgy a minisztériumban, mint a tankerületi főiagzgatók és tanfelügyelőik segítségével, — ismétlem, személyes gondom lesz rá, mert mint 'mondtam, én az emberrel foglalkozást tartom a legelsőnek — bogy a rangsorlistákat véigignézzem. Nem azért, mert azt találom helyesnek, ha mindenkii gépies módon lép elő, — van erre magyar kifejezés, amely nem parlamentáris (Derültség.) — hanem azért, mert érvényesülésiét kívánom —- a rangsornak melléktekintetek nélkül való érvényesülése mellett — a hazafias magatartásnak, a haza92*