Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

56 Az országgyűlés képviselőházának 317, nek és elfogadhatónak tartom. Végeredímlényiben a jogszabályokat az élet termeli ki; amint az élet alakul, úgy alakulnak a jogszabályok. r A ttóltó jogszabályokat pedig azok a szükségességek termelik ki é& 'hozzák létre, amelyek kétségtelenül jelentkeznek. Minthogy _ itt jelentkeznek olyan tünetek, amelyek ilyen szigorú büntetőszankciókat kívánatossá, sőt szükségessé tesznek, ennélfogva, habár veszélyes, habár jogászi szempontból bírálható és habár megszövegezése nem annyira precíz, és nem annyira pontos, hogy forgatni és magyarázgatni ne lehetne, mégis elfogadom, elfogadom pedig azért, mert a törvényjavaslatnak erre a szakaszára egyszerűen szükségünk van. (Rajniss Ferenc: Dinnyés is meg van elégedve, Fábián is meg van elégedve! — Fábián Béla: Én nem vagyok megelégedve! — Dinnyés Lajos: Rajniss izgatott, mi nyugodtak vagyunk! — Rajniss Ferenc: En sohasem vagyok izgatott! — Elnök csenget.) E törvényjavaslat második részének lényege, amely szintén kívánatossá teszi az 1921. évi III. te.-kel szemben az, hogy bizonyos rendkívüli gyorsaságot biztosít az eljárásnál. Különösen az ilyen cselekményeknél, mint amelyekre ez a törvényjavaslat céloz, a büntető igazságszolgáltatás gyors megnyilatkozása igen nagy jelentőséggel bír. Mostanában, sajnos, az a helyzet, hogy az ügyek akkor kerülnek a bíróság elé, amikor azt a célt, amely miatt a bírói apparátus megmozdult, már régen el is felejtettük, már pedig a büntetés tulajdonképpen akkor jelentkezik helyesen és akkor van társadalmi nevelőhatása, ha a tett után gyorsan következik. Itt már nem a bűntettest, nem a vádlottat akarjuk nevelni és javítani, itt már nem a vádlott javításáról, hanem már a kívül állók javításáról van szó, de ez csak akkor következhetik be, ha a cselekményt rögtön és közvetlenül követi a büntető igazságszolgáltatás kérlelhetetlen lecsapása. Ez a törvényjavaslat pedig igen bölcsen és igen helyesen olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek ennek a valóraváltását lehetővé teszik. Igaz, hogy a javaslat jogrendszerünk eddigi elveivel szemben bizonyos ellentétben áll, azonban a jogrendszer is fejlődik, a jogrendszerben is kell néha-néha olyan változtatásokat eszközölnünk, amelyek akarva, nem akarva, az élethez kell, hogy simuljanak. Amikor itt a kir. ügyésznek olyan tág hatáskört adunk, mint amilyent adunk, amikor valósággal bírói jogkörrel ruházzuk fel, elhiszem, hogy ez a régi jogászi mentalitásban élő embereknek furcsa, azonban gyakorlati szempontból teljes mértékben elfogadható, annál is inkább, mert a kir. ügyész cselekedetei ellen előterjesztésnek van helye az ötös tanácshoz, lényegében tehát nincsen semmi hiba. Valamelyik képviselőtársam kifogásolni méltóztatott, hogy a királyi ügyész letartóztatásokat foganatosíthat, ugyanakkor, amikor az előbbi szakaszban bizonyos bírói cselekmények, csomagok lefoglalása, házkutatás stb., a vizsgálóbíró hatáskörébe vannak utalva, illetőleg a királyi ügyész ezeknek foganatosítása végett a vizsgálóbírót megkeresi. Én megértem, miért van ez, valószínűleg azért, hogy a vádlott el ne illanjon az alatt, míg a vizsgálóbíró szokásos megkeresése megtörténik, és miután ezeknek a cselekményeknek elkövetői igen hajlamosak az idejében való elillanásra, ennélfogva igen helyesnek találom, hogy az ügyész ezt a jámbor szándékot idejében megakadályozhassa. (Zaj. — Elnök csenget.) Aztán mi történhetik? Megtörténhetik az, ülése 1938 május 20-án, pénteken. hogy a királyi ügyész legfeljebb egy ártatlan lelket letartóztat, ez az ártatlan lélek azonban rögtön előterjesztéssel élhet az ötös tanácshoz, az ötös tanács 48 órán belül tartozik az ügyészt felülvizsgálni, és ha az illető tényleg nem szolgáltatott megfelelő okot a letartóztatásra, elbocsátják, és azt a 48 órát, amelyet ült, megérdemli, mert olyan látszatba került, hogy a bűncselekményt elkövette. Itt tehát nincsen semmi baj. (Rajniss Ferenc: Ez a tiszta jogászi felfogás! — Dinnyés Lajos: Tessék tartózkodni a látszatoktól, ne tessék zöld inget viselni! — Csoór Lajos: Akinek nem inge, ne vegye magára! — Zaj. — Elnök csenget.) A látszatoktól tartózkodjunk a jövőben'. Egy másik garanciát látok abban, hogy megvan — és ez szintén egy új intézkedés — a vádlott kifogásolási joga, illetőleg az ötös tanácsnak megvan az a joga, hogy az esetben is, ha a vádlott kifogással nem élt az ötös tanácshoz, hivatalból megszüntetheti az eljárást, hivatalból elutasíthatja az ügyészi vádiratot, végeredményben tehát abban az esetben, ha a királyi ügyész tévedett és rossz vádiratot adott, megvan az ötös tanácsnak az a joga, hofjy a vádiratot més: abban az esetben is elutasíthatja, ha a vádlott feledékenységből, esetleg indolenciából, vagy más okból kifolyólag nem élt a vádirat ellen kifogással. Amint tehát látjuk, dacára annak, hogy gyors és sürgős bírói tevékenységet tesz lehetővé, mégis megvan mindaz a garancia, amely általában a bíróság működéséhez és a bírói eljáráshoz fűződik. Én tehát éppen ezért ezt a törvényjavaslatot nagyon helyesnek és elfogadhatónak tartom, de természetesen igen fontos az. amire az imént bátor voltam utalni, hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ezt a törvényig amely valószínűleg pár napon belül törvényerőre fog emelkedni, (Rajniss Ferenc: A felsőház egy negyedóra alatt megszavazza) szigorú és kérlelhetetlen végrehajtás kövesse, és talán a bíróságokat is erről a helyről arra kérem, hogy most már a bíróságok is helyezkedjenek más kriminálpolitikai alapra. Ugyanis eddig a bíróságok ezekben az ügyekben büntetőjogunknak inkább javító célzatát igyekeztek érvényesíteni. Azok a büntetések, amelyek eddig hasonló ügyekben hozattak, inkább azt célozták, hogy a megtévedett ember megjavuljon, hogy a megtévedett ember konstatálja, hogy összeütközésbe jutott az államrenddel és lehetőség adódjék a részére a megjavulásra. (Zaj a baloldalon.) A kriminálpolitikának azonban, t. Képviselőház, van egy másik iránya is. A büntetőjognak nemcsak az a célja, hogy javítson, ez csak az egyik célja, a másik célja az, hogy elrettentsen és azt hiszem, t. Képviselőház, elérkeztünk oda, hogy most már a büntetőjogunkkal ne javítgatni próbáljunk konok és javíthatatlan visszaeső bűnös embereket, hanem most már elrettentő példákat statuáljunk, (Rajniss Ferenc: Életfogytiglan elzárni!) hogy mindenkinek, kivétel nélkül, elmenjen a kedve attól, hogy a magyar állami renddel szembehelyezkedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek különös jelentősége van akkor, ha a t. Ház nem méltóztatik szemethúnyni a felett a kétségtelen állapot felett, hogy még ma is jelennek meg oiypn újságok, olyan hírlapok, amelyek e percben is úgy írnak, mintha erről a javaslatról még szó sem volna. Én tehát azt hiszem, hogy még mindig nem veszik elég komolyan nemcsak a miniszteri szózatot, de még