Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. ezt a törvényjavaslatot sem, habár kétségtelen, el kell ismernünk, hogy már mutatkoznak jótékony hatásai és legalább egyet máris elértünk, azt, hogy mindenki a nyílt és kerek tagadás álláspontjára helyezkedett, (Derültség a baloldalon.) mindenki megtagadott mindent abból a múltból, amely ebben a pillanatban, ennek a törvényjavaslatnak a szemszögén keresztül árnyékot vethetne reá. Ha ma szétnézünk, akkor Szálasitól kezdve végig mindenki az alkotmánynak, a szentistváni nemzeti gondolatnak és a jogrendnek fennkölt és felülmúlhatatlan bajnoka. (Zaj a baloldalon.) Ez is valami, t. Képviselőház, ez is eredmény, ahhoz azonban, hogy ez az eredmény kellőképpen kimélyüljön, hogy kellőképpen kiszélesedjék, további kemény és kitartó munkára van szükség, mert habár kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat jó, tehát a törvény is nagyon jó lesz, azonban minden jó törvénynek, sőt minden komoly intézkedésnek a hatása is csak aránylag rövid ideig tart abban az esetben, ha észreveszik, hogy a törvény lanyhul, ha pedig ez a törvény is lanyhulni fog, akkor ezt a törvényjavaslatot kár is volt idehozni, mert akkor sokkal rosszabb lesz a helyzet, mint volt, mielőtt ezt a törvényjavaslatot idehozták. T. Képviselőház! Nem mi ellenzékiek mondjuk, hanem maga a törvényjavaslat indokolása elismeri és nem kevésbbé autentikus személy, mint a belügyminiszter úr kifejezetten mondotta, a miniszterelnök úr is hangsúlyozta, hogy nem a kommunista mozgalmak voltak kifejezetten az okai annak, hogy szükség van egy statáriáüs jellegű törvény meghozatalára. Hubay; igen t. képviselőtársam a napokban . . . (Dinnyés Lajos: Mi van a levéllel? — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Szerdán majd interpellálok! Széchenyi Lajos megy a zászlóval és Hubay Kálmán megy a zászló alatt ... — Zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Zöld ingben! — Elnök csenget. — Meizler Károly: Szegény Antal nem tehet róla! — Derültség. ^— Antal István igazságügyi államtitkár: Most hallom először! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét. (Fábián Béla közbeszól. — Rajniss Ferenc: Teljes joga van hozzá! Majd önök határozzák meg, hogy ki kivel járjon!) Csendet kérek, képviselő urak, Fábián Béla képviselő úrtól is! Dulin Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hubay Kálmán igen t. képviselőtársunk a napokban mondott egy beszédet, amely beszédnek legnagyobb érdekessége az _ volt, hogy kifejtette, miszerint ez a törvényjavaslat tulajdonképpen az úgynevezett Szálasi-pártot nem is érdekli, mert ez nem is rájuk vonatkozik, ez a kommunistákra meg a szabadkőművesekre és nem tudom, kikre vonatkozik. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat mindenkire vonatkozik, (Élénk helyeslés.) mégpedig kivétel nélkül mindenkire. (Ügy van! Ügy van!) Ne disztingváljunk! A disztingválás ideje már elmúlt. (Fábián Béla: Igaza van!) Ez a tör vénvjavaslat kivétel nélkül mindenkire vonat kőzik, akár a kommunizmus jegyében, akár pedig a nacionalizmus álköntösébe öltözködve iparkodik az állami rendet felforgatni. (Csoór Lajos: Ilyet ne mondjon! — Fábián Béla: Tegnap is mondta Keresztes-Fiseher!) Tisztelt Csoór képviselőtársam, nagyon tiszteletreméltó ülése 1938 május 20-án, pénteken. 57 az ön buzgólkodása, amellyel itt egy-hangúlag igyekszik annak az ellenkezőjét bizonyítani, amit eddig elmondtam, de méltóztassék végeredményben kiszállani az alól az üvegbúra alól, amely alatt élni méltóztatik. (Derültség.) Tessék szétnézni és tessék tudomásul venni azt is, amit már a magyar királyi kormány is tudomásul vett, (Egy hang a baloldalon: Végre!) hogy ezek a dolgok, ezek az állapotok, sajnos, úgy vannak, ahogyan mi egynárszor bizony, elég élénk színekkel megfestettük. (Csoór Lajos: Nincs konkrétum!) Nincsen konkrétum, mondja igen t. képviselőtársam. Egészen naiv próbálkozás, ha azt hiszi, hogy ilyen közbeszólással megzavar. Konkrétumok kellenek 1 ? Ott vannak a magyar királyi bíróságok előtt a konkrétumok. Kezdődött a dolog a Virrasztó Koppány ok felvonulásával, (Fábián Béla: Böszörményivel!) azután folytatódtak a konkrétumok tucatjával, százával, a rendőri felügyelet alá helyezésekkel, az ablakok beverésével, az elemi iskolás gyermekek beszervezésével. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Konkrétum az is, hogy az egyetemi hallgatók ma kizárólag politikával foglalkoznak és a tanulást az utolsó vonalra helyezték. Vájjon ki fogja elhinni, hogy mindezek a tünetek, mindezek a jelenségek maguktól adódnak? Ezeket valaki csinálja, valahonnan fűtik. Ha pedig fűtik, el kell oltani; ez az egyenes beszéd. Ezt akarja a kormányzat és azt hiszem, az egész képviselőház is, (Ügy van! a jobboldalon.) ezt akarjuk valamennyien. A tüzet végre-valahára oltsuk el. Ha ezt a törvényt jól fogják végrehajtani, ha ez a törvény nem fog elaludni, akkor semmi kétségem, hogy a veszedelmes tüzet sikerül lokalizálni. A törvényjavaslatot — mondom — elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tauffer Gábor! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy az állami és a társadalmi rendet Magyarországon meg kell védeni. Ez azt jelenti, hogy az állami és a társadalmi rendet az utóbbi időben más eszközökkel és más módon támadták meg, mint eddig, ennélfogva a rend védelmére a fennálló régi törvények már nem alkalmasak. Nagyon szomorú, hogy a népeknek talán egészen közelálló erőösszemérése és harca előtt pár hónappal itt .az állami és a társadalmi rendet kell megvédenünk. Látjuk a külpolitikai helyzetet, napról-napra olvasunk az újságokban arról a veszélyről, amely egész Európa és különösen Magyarország feje felett van. Ezzel szemben erős nemzetnek és államnak kell állania. Ha a nemzetnek ezt az egységét és az állam erejét bárhonnan éri támadás, akkor kötelessége a kormánynak ezzel szembeszállni. T. Képviselőház! Az előző kormánynak az volt az elgondolása, hogy ezekkel az újszerű akciókkal szemben elég erőt tud kifejteni akkor, ha az egyes politikai kívánalmakat *i 'lehetőséghez képest kielégíti. Ha azonban egy forradalmi megindulás van, azt nem lehet kielégíteni, mert annak éhsége a jólakottság arányában újból és újból jelentkezik; ennélfogva a jelenlegi kormánynak helyes, politikailag praktikus eljárása az, hogy erőt is mutat, erőt mutat azokkal a megnyilvánulásokkal és azokkal az áramlatokkal szemben, amelyek nem akarják tisztelni azt a rendet, amely rendre
