Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
638 Áz' országgyűlés képviselőházának 328. sem nevezhetők, hanem ezek a félrevezetett egyének a zászlóhordozói ezeknek a tévtanoknak, ezek azok, akik azt hiszik, hogy eszméket cserélnek, amikor gyűlést tartanak, pedig csak a rögeszméket sorolják fel egymásután és amikor az ilyen pathológikus gyűléseken megjelennek, megdöbbentő a tudatlanságuk, — méltóztassék csak meghallgatni egy ilyen gyűlést — bámulatos az a tudatlanság 1 , mert direkt imponáló, hogy ilyen tudással, helyesebben: tudáshiánnyal valaki egyáltalában ki mer állni. (Váry Albert: Bátorság kell hozzá!) T. Ház! Amikor az ilyen óriási fokú tudatlanságot látjuk, ugyanakkor jönnek a tanárok, akiknek a felügyeletére vannak bízva a diákok és — amint Tildy Zoltán t. képviselőtársam is említette — nemzetvédelmi főcsoportot szerveznek. A* igen t. miniszter úr megtiltotta a tanári karnak bármilyen politikában való részvételét, de amikor az egyik oldalon a miniszter úr megtiltja a politizálást, a másik oldalon mégis nyiltan megírja Kmetty János fővárosi középiskolai tanár, aki a szervezője és vezetője az egész szervezkedésnek, hogy ő az odadobott kesztyűt felveszi. Mert így nyilatkoznak, a gyűlést így tartották meg. Az más rovatba tartozik, hogy a miniszter urat egy zsidó szektorba állították be, (Derültség.) ez egyrészt az ő dolga, másrészt ezek frazeológiájához tartozik, nem is helyes, hogy ez ellen védekezzünk, ellenben szomorú tény az, hogy az illetők maguk megállapítják azt, hogy »mi nemzeti szocialista pedagógusok tudjuk legjobban, hogy a schulmeisterek nemcsak csatát nyerhetnek, hanem az idő szomorú tapasztalatai szerint az ország katasztrófáját is előidézhetik«. (Rassay Károly: Ez igaz!) Ez igaz is és különösen a schulmeisterekre igaz és én szeretném, ha ez a frazeológia nem jelentene helyrajzi meghatározást is, mert lehetetlenség, hogy ma már schulmeisterezés van ebben az országban és én állítom, hogy ha ilyen schulmeisterek fognak ebben az országban a diákok felett őrködni, akkor katasztrófa lesz ebben az országban, de hogyha tényleg az iskola pedagógusai fogják vezetni a diákságot a tudás és nem a politika útján, akkor tényleg meg fogjuk nyerni azt a csatát, amelyet az országnak meg kell nyernie. (Rassay Károly: Mindig azt mondják, hogy el vannak foglalva a tanárok és mégis ennyi idejük van csoportokat alakítani. — Krompaszky Miksa: Már akinek van! — Rassay Károly: Látjuk, hogy van! — Krompaszky Miksa: De ki az? — Fábián Béla: Kmetty úr! Fővárosi tanár! •— Krompaszky Miksa: Nem tudom, ki az, csak ,a nevét tudom! — Rassay Károly: Azért nem kell politikai csoportokat alakítani sem a Nep.-ben, sem a Nep.-en kívül! Ott kezdődik a dolog!) En arra kérem az igen t. miniszter urat, — mint ahogy a miniszter úr már méltóztatott is ennek hangot adni — hogy az iskolákat teljesen depolitizálja. Én éppen olyan elhibázottnak tartom, ha az iskolában akár ilyen, akár olyan politizálás folyik, ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy én csak egy szélsőséges párt ellen beszélek, nem, bármilyen pártpolitikát teljesen kiküszöbölendőnek tartok az iskolából (Fábián Béla: így van!) és ugyanúgy nem tartom megengedhetőnek azt sem, hogy bármilyen politikus érkezése vagy látogatása alkalmával a diákságot kettős rendekben kivezényeljék és kivigyék csak azért, hogy egy politikust ünnepeljenek, — vonatkozik az úgy a vidékre, mint a fővárosra — ezt ugyanúgy nem tartom megengedhetőnek, mint azt, hogy szélsőséges tanokat hirdessenek az iskolákban ezek az emberek ülése 1Ô38 jttnius îl-ên, szombaton. és ott inficiálják a diákokat, ezeket a fiatal gyermekleikeket. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, mélyen t. miniszter úr, hogy ha idejében történtek volna meg azok az intézkedések, amelyeket én már több, miiinit egy évvel ezelőtt felemlítettem dtt a Házban, ma már egészen máshol tartanárik é& nem volna szükség azokra a rendszabályokra és intézkedésekre, amelyeket azóta már a belügyminiszter úr kénytelen megtenni. Igen t. miniszter úr, én egy évvel ezelőtt felhoztam adatokat arról, hogy az egyik gimnáziumban milyen izgatás, milyen lázítás és milyen szervezkedés folyik, ahol különböző Sólyom, meg ilyen és olyan szervezetek voltak, lényegében pedig a karvalyok lestek ezekre az ártatlan kis sólyomlelkekre, akiket megmételyeztek, tulajdonképpen csak azért, mert politikai karrierjüket ezeken az ártatlan gyermekeken keresztül akarták elérni. (Egy hang a jobboldalon: A sólyom is ragadozó!) Én bemutattam annak idején a miniszter úrnak azokat a röpcédulákat, azokat a jelvényeket, amelyeket a diákok hordtak (Rassay Károly: A tagsági igazolványokat!) és a tagsági igazolványokát is és csak egy esztendő múlva kaptam azt a választ a volt miniszter úrtól, hogy miután nem neveztem meg az iskolát, nem állt módja ban kivizsgálni az ügyet, holott a képviselőház naplójának tanúbizonysága szerint is nemcsak, hogy az iskolát neveztem meg precízen, hanem megneveztem a tanárokat is, sőt, bár a miniszter úr nem tudta, hogy melyik iskolábau volt, az iskola igazgatója nyilatkozott a lapokban és a miniszter úr arról sem. tudott. Én nem akarok vádolni, mert hiszen a tények sokkal többet vádolnak és sokkal többet mondanak, minthogyha én akármit is mondanék, ennek a szellemnek azonban meg* kell szűnnie és amíg ilyen szellem lehet, amíti 1 ilyen szélsőséges izgatás folyihatik ebben az országban, addig hiába van minden közigazgatási intézkedés és hiába van mindaz, amit a belügyminiszter úr nagy brachiummal akar keresztülvinni, amikor alapjában mételyezik meg a társadalmat, azokat a gyermekeket, akik nem is tudnak védekezni, mert nem rendelkeaneik a>z intelligenciáinak azzal a fotkíával, hogy lemérjék, hogy mi az, amit nekik adtak, amikor ma már ott tartunk, hogy különféle nyalánkságokkal, ilyen nyalókaféle vagy nem tudom milyen cukrokkal, meg tükrökkel, ilyen gyermekes dolgokkal csalogatják be őket a politikai pártokba. Én ezeket tartom katasztrofális dolgoknak, mert méltóztassék elhinni, hogy lehetetlenség és megengedhetetlen az, amit mellettem látok a hegyen, ahol lakom, hogy van ott egy gimnázium és a gyermekek hálboirúit jáfeziairuaík,, az együk Szálas!-párti, a másik nem tudom milyen párti. Mi is játszottunk gyermekkorukban különböző gittegyleteket, meg nem tudom miket, de a mi játékunk igyekezett méltó lenni a felnőttekéhez, a mai felnőttek egy részének politikája azonban, sajnos, a mai gyermekek intelligenciájának a színvonalán mozog. (Meskó Rudolf: Gombozzanak a gyerekek!) Mélyen t. Képviselőház! Nem lehet egy ilyen kérdést azzal elintézni, amit Rakovszky Tibor igen t. képviselőtársam a napokban mondott, hogy nem lehet egy pártot megítélni azért, mert — amint ő mondotta — néhány vásott csirkefogó gyerek kővel bedobja egy villamos ablakát, vagy hasonlót cselekszik. . (Gr. Festetics Domonkos: Mindenütt vannak darizó
