Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

6 36 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1938 június lí-én, szombaton. bau a tekintetben, hogy legalább kulturális vonatkozásban szoros és benső lelki összeköttetésben és együttműködésben éljen az egész világon élő magyarság. Én valóságos csodálattal és Isten iránti hálával szemlélem az elszakított területeken élő magyarság kultúrmunkáját, azt az irodalmat, amelyet az elnyomás ideje alatt az a magyarság produkál s amely mélységes hatással van az itt élő nemzet életére is. Sajnos, be kell fejeznem beszédemet. Az elmondottakhoz még azt teszem hozzá, hogy mindezeknek a feladatoknak a megoldására meggyőződésem szerint megvan ebben a nemzetben a vitalitás. Akarat, bátorság és cselekvés kell csak hozzá. Itt megint a kultuszminiszter urat idézem első miniszteri beszédével, amelyet valamikor ebben a Házban tartott. A feladatok tiszta látása is itt van, akaratot, bátorságot és cselekvést kérünk az egész kormányzattól. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédembe belekezdenék, rámutassak arra, hogy én látszólag képviselőtársammal ellentétben a kultusztárca mellett iratkoztam fel. Ki kell azonban jelentenem, az, hogy a kultusztárca mellett iratkoztam fel, egyedül és kizárólag a miniszter úr személyének szól és nem magának a tárcának, mert hiszen ezt a költségvetést nem is a miniszter úr állította össze és maga sem vállalhatja ezért száz százalékig az erkölcsi felelősséget, (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vállalom!) még, ha meg is teszi. Végeredményben azonban, amikor mellette iratkoztam fel, azért tettem, mert meggyőződésem, hogy ezidőszerint alkalmasabb és megnyugtatóbb kezekben a kultuszpolitikát elképzelni nem tudom. Méltóztassanak megengedni, hogy en ott kezdjem, ahol Tildy Zoltán képviselőtársam végezte, aki rámutatott a magyar nép kitűnő géniuszára, a magyar nép erejére, a magyar kultúrára, amelyet elszakított területeinkén kisebbségi sorsban élő magyarjaink elnyomottságuk alatt is mindenkor kitörő erővel hoznak felszínre, amikor pedig az az atmoszféra, amelyben élnek, mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ők ott magyarok legyenek. Mélyen t. Képviselőház! Mi voltunk már szörnyű körülmények között, de talán olyan szörnyű körülmények között még sohasem, mint a trianoni gyász után, amikor ezt az országot ímegnegyedelték, amikor kezét, lábát levágták, amikor a hazát teljesen megcsonkították. Volt itt valami, ami teljesen integer maradt és ez| a magyar tudás, a magyar kultúra, a magyar művészet, a magyar irodalom, amelyek mindenkor a magyar nagyságot hirdették magyar nyelven és más nyelven is. Ha azt a nagy feladatot nézzük, amelyet a kultuszkormánynak el kell végeznie, leszögezhetjük, hogy a honvédelem után talán ez az egyik legfontosabb szerep ebben az országban. A magyar szellemi élet kiművelése, a szellemi élet kikristályosítása és a magyar hazaszeretet őszinte ápolása e tárca feladata, már pedig a magyar honvédelem is csak akkor képzelhető el igazán erősnek, ha ez a nagy magyar homogenitás és az egyformán gondolkodás valóság lesz ebben a magyar nemzetben. Ez így elmondva nagyon szépen hangzik, de ha megnézzük azt az utat, amelyet minden magyarnak végig kell járnia, hogy csecsemőből felnőve elinduljon az iskolába, hogy azután ott tanulva felnőtté váljék és ha azt látjuk, hogy milyen szörnyű utakat, milyen kálváriát kell neki közben megjárnia, akkor azt látjuk, hogy valami hiba van az iskolai oktatás kereten belül. Méltóztassék csak megnézni, hogy amint az elemi iskolából az a gyermek bekerül a középiskolába, milyen rettenetesen nagy tananyaggal kell megküzdenie. Akiknek t. képviselőtársaim közül középiskolába járó gyermekeik vannak, azok láthatják, hogy mit kell azoknak tanulniok, mit kell tanulnia például mondjuk, egy második, vagy harmadik gimnáziumba járó gyermeknek. Egészen nyugodtan merem állítani, hogy olyan komprimált, olyan rengeteg es összezsúfolt anyagot kap az a gyermek, hogy nagyon sok képviselő úr megbukna abból az anyagból, ha vizsgáznia kel lene. (Tóth Fal Az igaz! A tanárok is megbuknának a másik tantárgyból! — Egy hang jobbfelől: Különösen algebrából! — Ügy van! Ügy van!) Azok a szegény gyermekek azzal a zsúfolt tananyaggal annyira agyon vannak ternelve, annyira el vannak csigázva, hogy nem lesz idejük kifejlődni, elveszik a kedvüket a tanulástól. (Rátz Kálmán: Hagyják unatkozni okét már egy kicsit!) Ma az a helyzet, hogy amikor az a gyermek az iskolából kikerül az életbe, a végén már aggastyán és kimerült, kiszáradtagyú emberként kerül ki. (Mozgás.) Ez a kérdés, amely látszólag talán jelentéktelen, a valóságban nézetem szerint a legsúlyosabb elbírálás alá kell, hogy essék. Méltóztassék ugyanis elképzelni, hogy ez az általam említett körülmény a nevelőszempontra milyen hatást gyakorol. Azt látjuk, hogy az a gyermek, aki elé olyan nagy anyagot adnak, hogy az valamennyi tantárgyból elkészülni nem tud, berendezkedik a puskázásra, berendezkedik arra, hogy egy — mondjuk — kis svindlivel majd csak átverekszi magát. És mi történik? Kétféle típus nő fel az iskolában és jön ki az iskolából. Az egyik, aki meg tudta tanulni az anyagot, a másik pedig a svindliző típus. (Farkas Elemér: A harmadik a stréber!) aki egy kis ügyeskedéssel éppen úgy el fog tudni indulni, mint az, aki megtanulta a leckéjét. Méltóztassék csak megállapítani most, hogy milyen nevelőhatású az, amikor rájön a gyermek arra, hogy egy kis svindlivel fog tudni boldogulni az életben, mert rájön arra is, hogy az iskola padjaiból kijőve az életben azt a svindlizést most már csak magasabb valőrben, magasabb értékben kell folytatnia és el fog tudni jutni odáig, ahova különben képességei hiányában nem jutna el. Mélyen t. Képviselőház! Azt látom tehát, hogy az elméleti iskolák abszolúte túl vannak zsúfolva anyaggal. Azt látom, hogy már maga a minisztérium is rájött arra, hogy e miatt a túlzsúfolt anyag miatt a nevelést át kell vinni valahogyan a gyakorlati térre és a megelőző miniszter úr a gyakorlati oktatás kiépítését próbálta már megvalósítani. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az anyag nem sok! Majd itt meg fogom mutatni! Az anyag kevés, más a hiba!) A megelőző miniszter úr gyakorlati iskolákat próbált már megvalósítani. Azt kell azonban látnom, hogy a gyakorlati iskoláknál sem mutatkozik az a szellem, amelynek a valóságban ki kellene alakulnia. Még egy dologgal kellene szembenézni,