Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának È28. kultúra szükségletei iránt és hogy ezek az emberek mennyire hajlandók vállalni évről évre növekvő terheket csak azért, hogy a maguk iskoláját fenntarthassák és olyan színvonalon tarthassák fenn, amely feltétlenül vetekszik mindenféle másfajta iskola színvonalával. T. Ház! Nem tudom, mennyi időm van még hátra, néhány szót köznevelési politikánk irányáról szeretnék beszélni. Ez az irány és egész köznevelési politikánk feladata nemi lehet más, mint vallásos keresztény fundamentumokon a tiszta magyar szellemiség, a magyar nemzeti öntudat és a magyar hivatástudat kifejlesztése és megerősítése. Abban a tekintetben, hogy erre szükség van, a legilletékesebb tényezőre, magára a kultuszminiszter úrra hivatkozom, aki minisztersége előtt nehéz és zűrzavaros napokban egyik politikai lapban írt egy cikket, amelyért, azt hiszem, nagyon sok jó magyar ember mindig hálás lesz neki, amelyet mi belső lelki megrendüléssel, de mélységes megnyugvással is olvastunk. Ebből a cikkből néhány mondatot ezzel a kérdéssel kapcsolatban felolvasok, (olvassa): »Hemzsegnek az utcán és egyebütt a gyávák, a maguktól félők, akik újság- és rádióhíreket kapkodva, pletykákat kapva fel és hordozva, mételyezik magukat és más embereket, akik nem látják a fától az erdőt, a maguk és a hasonlók apró személyeitől nem lát ják a nemzetet, a holnap reggel vélt bizonytalanságától nem látják a nemzet erejét és örök életét. Megdöbbenve kérdem magamtól: ezeknek ősei, a mi őseink foglaltak itt hazát? Hát már nem tudunk világtörténelmet élni? Leszoktunk arról, hogy a magunk lábát) álljunk, akár kifosztva, mint IV. Béla népe, lerongyolódva, mint a kurucok, elnyomva, mint a Bach-korszakban, de önérzetes magyarokként?« T. Ház! Történelmet élni mi csak mint magyarok tudunk, mint tiszta magyar szellemiség képviselői, független és sajátos kultúrájú nemzet. Meg vagyok arról győződve, hogyha akár csak szellemileg, lelkileg megadnánk magunkat és vazallusokká válnánk, attól kezdve már nem magyar történelmet, hanem másoknak történelmét élnők. Kultúrpolitikánk legelső feladata éppen ezért ápolni a magyar szellemiséget, erősíteni a nemzet hivatástudatát ezen a helyen. Nagyon sokan vannak és főleg intelligens emberek között vannak, akik lélekben feladták a magyar sorsot ezen a földdarabon. Hány emberrel beszéltem én magam, aki ennek a nemzetnek mint egy néptörzsnek vagy népesaládnak életét már csak úgy tudja elképzelni, beolvasztva más nemzetek testébe. A magyar kultúrpolitika feladata elsősorban küzdeni és harcolni ez ellen a szörnyű lelki defetízmus ellen, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) amely tönkreteheti ezt a nemzetet, amely minden erőfeszítést semmivé és pozdorjává zúzhat össze. (Csoór Lajos: Ezt meg is kellene érteni sok embernek!) A magyar lelkiség megőrzése és megerősítése nélkül minden gazdasági és egyéb erőfeszítés semmit sem ér, mert nekünk magyaroknak ez az élet jobb kenyéren sem kell, ha nem élhetünk tisztán és szabadon magyarokként. Szerintem ezt kell besugároztatni az iskolákban a gyermekek lelkébe, a legalsó foktól a legmagasabbig. A magyar kultúrpolitika feladatköre, és ezt maga ez a költségvetés, sajnos, nem eléggé, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. iilèse 1ÔS8 június 11-én, szombaton. 635 de mégis mutatja, túlterjed az iskolán. Az iskolai kérdésekről a részletes tárgyalás során többízben óhajtok szólani és ezt a kérdést most kihagyom- De szeretném megemlíteni azt, hogy a magyar kultúrpolitikának azokat a feladatköreit, amelyeket kívülállóknak tudunk magán az iskolai oktatáson és nevelésen, szerintem a magyar kultúrpolitika ezt a feladatkört nem tölti be megfelelő mértékben. Az iskolánkívüli népművelés rendszertelen és irányítás nélkül való, rá van bízva egypár népművelési titkár és egypár tanító lelkiismeretére. Egy mindenesetre hiányzik belőle: komoly, központi irányítás, az a kéz, amelynek vezetnie kellene az országban a magyar nemzet szellemi és kulturális szükségletei szerint ezt a mérhetetlen fontos munkát. A népkönyvtárak ügye is pontosan úgy áll, mint az iskolánkívüli népoktatás ügye. Ezeket a népkönyvtárakat mintha minden rendszer és irányítókéz nélkül úgy hordta volna össze a szél, — nem akarom azt mondani, hogy a különböző érdekek és érdekeltségek szerint — de ha az ember megnézi ezeket a népkönyvtárakat, amelyeket maga a kultuszminisztérium állított össze, azokban olyan kevés a rendszer és olyan kevés annak a szükségletnek a kielégítése, amelyet éppen a mai magyar korszellem kíván meg azoktól a könyvtáraktól. (Csoór Lajos: A magyar szellem!) En nemcsak arra fektetem a fősúlyt, hogy már kiadott és meglévő könyveket juttassanak azoknak a könyvtáraknak, de a kultuszkormány feladata az volna, hogy a nemzet mostani életszükségletei szerint Írassa meg azokat a standard munkákat, népszerű munkákat, amelyekre ennek a nemzetnek szüksége van. (Csoór Lajos: Főképpen jó magyar történelmet!) Népszerű, komoly, magyar, történelmet, az egész világhelyzet mai ismertetését, komoly nemzeti ismeretet nyújtó szakkönyvet, természetesen népszerű alapon. (Csoór Lajos: De magyar alapon!) Egyik legelsőrendű feladatnak tartom, hogy ez a nemzet megismerje a maga valódi hőseit s ezért a kultuszkormány feladatává teszem, hogy kormányzó urunk életrajzát, amelyet a nép szívesen, örömmel fog olvasni, juttassa el minden falu könyvtárába, hogy amikor túl leszünk már azon a jubileumon, amikor az egész nemzet hálája és szeretete fog szállani kormányzó urunk elé, már ezen a télen kormányzó urunk életének történetét és azt a hatalmas nagy történelmi munkát, amelyet ő már is elvégzett a nemzet életében, a legkisebb faluban is olvashassák az egyszerű magyarok. (Fábián Béla: így van!) Egyik legnagyobb kultúrtényezője áb eszköze a modern világnak a sajtó. A magyar sajtó ezen a téren jelentékeny munkát végzett a múltban, ha iránya tekintetében lehettek is kifogások. Ha rajtam állana, én a kultuszkormány mellé külön sajtófőnökséget tennék, amely az összeköttetést tartaná fenn a magyar sajtóval és megtenne mindent abban a tekintetben, hogy az az általános kultúrirányzat, nevelési irányzat, amelyet a kultuszkormány képvisel, megfelelő helyet és megfelelő publicitást kapjon a lapokban. Nekünk van egy nagy mérhetetlenül fontos kultúrfeladatunk: az egész világon szerteszórva élő magyarság összekapcsolása a művelődés és a kultúra eszközeivel. Politikai eszközeink sokszor hiányoznak, de nem hiányozhatnak soha a kultúrának eszközei és e maradék földön élő mai generációnak minden áldozatot meg kell hoznia ab91