Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. len olyan sorsdöntő nagy kérdésekkel foglalkozni, amelyeket megelőző és boldogabb nemzedékeknek kellett violna megoldaniuk és bizony megállapíthatjuk, hogy főleg anyagi erőink elégtelensége miatt ezeket a nagy kérdéseket ez a generáció teljesen és tökéletesen megoldani nem fogja tudni. T, Ház! Akár a honvédelmi tárea tárgyalására térek vissza, akár a földmívelésügyi tárca tárgyalására, előttünk állnak a nagy nemzeti problémák és e problémák megoldása tekintetében és ab hau a tekintetben, hogy a nemzetnek minden lehető áldozatot meg kell hoznia a kérdések megoldása érdekében, pártkülönbség nélkül mindnyájan egyetértünk. Most a kultusztárcával a lelki és szellemi élet területeihez, az egyházak munkájához, a nemzeti művelődés problémáihoz értünk el és itt is megállapíthatjuk, hogy mai generációnk előtt szinte megoldhatatlannak látszó nagy feladatok állanak. Ha azonban elismerjük a többi tárcák által felölelt kérdések fontosságát akkor abban is mindnyájan egyetértünk, hogy művelődésünk alapjainak, eszközeinek fenntartása, a nemzeti oktatás és művelődésügy fejlesztése érdekében minden észszerű és lehető áldozatot meg kell hoznia a nemzetnek. Lehet köztünk különbség a sorrendiség kérdésében, abban a tekintetben, hogy hogyan ítéljük meg a kultusztárca által felölelt egyes területek fontosságát, de nem lehet köztünk különbség és azt hiszem, mindnyájan meg is egyezünk abban, hogy úgy az egyes emberi, mint a közösségi élet minden területén szükséges a komoly szellemi alapvetés. A művelődés, a kellő és fejlődő műveltség adhat szilárd alapot gazdasági, szociális, honvédelmi fejlődésünknek egyaránt. Az az érzésem, hogy nem lehet köztünk differencia a művelődés fundamentális tényezőinek és irányának tekintetében sem. Kultúránknak legmélyebb alapja a viallásos hit, a kereszténység és a tiszta magyar szellemiség, a sajátosan magyar érzés és gondolatvilág. Ezt a szempontot fejezi ki az oktatásügy területén az új gimnáziumi tanterv életbeléptetésével kapcsolatban kiadott miniszteri rendelet, amikor néhány mondatban a következőket mondja (olvassa): »A középiskola nevelő feladata mellett és vele szerves kapcsolatban az európai műveltség színvonalán álló, de leghatározottabban nemzeti irányú műveltséget ad. Az általános műveltségnek fő eleme is és egyben a vallásosságon felépülő magyar középiskolai nevelésnek gerince a nemzetismeret, a tanításnak központjában a nemzeti tárgyak állanak. Erről szól a belügyminiszter úrnak egy beszéde is, amelyet legutóbb Pécsen bizonyos egyetemi ünnepségekkel kapcsolatban tartott, amelyet én a magam részéről, de azt hiszem az egész nemzeti társadalom is nagy örömmel vett tudomásul. A belügyminiszter úr a következőket mondta (olvassa): »-Itt a Duna mellett a kultúrának olyan virága termett, amely európai földben gyökerezik, amelynek alakja, színe és illata azonban valami olyan, amilyent sehol másutt a világon nem lehet találni, amelyen keleti álmok sejtelme dereng.« De a belügyminiszter úr hozzáteszi azt is, hogy (olvassa): »Ha valaha szükség volt rá, ma fokozottan szükség van arra, hogy új bástyák épüljenek a Dunántúl a magyar szellemiség védelmére.« T. Képviselőház! Felteszem a kérdést, valóban szükség van-e ezeknek az új bástyáknak felépítésére a tiszta magyar szellemiség, a valódi keresztény kultúra védelmében, hiszen ütése 1938 június il-én, szombaton. 633 a keresztény és nemzeti irány domináló szerepet kapott az ország kormányzásában, közéletében és közvéleményében egyaránt. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyeket ha az ember szemlél, igazat ad a belügyminiszter úrnak abban, hogy tényleg fel kell építeni ezeket az új bástyákat, mert ha komolyan, higgadtan és reálisan szemlélődik az ember a magyar közéletben, azt látja, hogy a valódi, igazi és neim látszatkereszténységgel, mint a tiszta magyar szellemiséggel szemben vannak áramlatok» az ország területén. Éppen ezért szükséges, hogy ennek a két nagy és szent gondolatnak és fogalomnak, a kereszténységnek és a nemzeti gondolatnak tartalmát éppen közoktatásügyi kérdésekkel kapcsolatban újra és újra hangsúlyozzuk. T. Képviselőház! A múlt évi költségvetés; vita során Petrovácz Gyula igen \, Is ép viselőtárs am megemlékezett itt a Házóan a kereszténységgel és a tiszta nemzeti iránnyal szemben folyamatosán megismétlődő támadásokról. Ezek a támadások azonban nem szűntek meg, hanem ma is állandóan folynak. Én csak egy röpiratból idézek, amelyet a Magyarországon működő lelkészeknek is elküldöttek, figyelmeztetve őket arra, hogy mi volna a tennivalójuk a kereszténység belső, hitbeli életének területén. Ebben a röpiratban többek között a következők foglaltatnak (olvassa): »Azok az érthetetlen és homályos tanítások, amelyeket a keresztény felekezetek szülőanyja, a katholicizmus sikeresen vethetett latba kétezer év előtt a római császárság és birodalom megbuktatására, hogy azután az egész akkor ismert világot szellemileg meghódítsa, ma már képtelenségnek tűnnek fel a gondolkozó ember előtt és ellenkezőleg hatnak. A gúny, a lenézés, a becsmérlés, amely ezeket a részletkérdéseket a tömeg részéről éri, hasonló elbánást von maga után azokra az alapvető vallási tantételekre nézve is, amelyeknek magasztosságát, gyönyörű erkölcsi nívóját, becsületes, józan ember kétségbe nem vonhatja. Nem szabad lehetetlen, a józan ésszel ellenkező tanítások erőltetésével ezeket is, de az egész kereszténységet is kockára tenni. Azoknak a tantételeknek megjelölése, amelyeket meg kellene változtatni, vagy teljesen el kellene ejteni, nem reánk tartozik: felekezeti, hitbeli természetűek ezek. Ha az illetékes papság« — éppen azért olvasom ezt fel, mert hozzánk is érkezett ez a felszólítás — »ettől a lépéstől továbbra is tartózkodni kíván, ám tegye, de akkor magukra vessenek: a kereszténység válságáért és bukásáért a felelősség őket fogja terhelni.« T. Képviselőház! Én már megszoktam, hogy keresztény politikáról és kereszténységről eb

j ben az országban tisztára pogányéletü emberek beszélnek, akiknek a kereszténység tanításairól, mélységes igazságairól fogalmuk sincsen, akik a kereszténységet egyetlen vonatkozásban használják, a tagadás vonatkozásában másokkal szemben, de ha a kétségtelenül intelligens agitáció, amilyen ez, már bennünket, a keresztyén egyházak lelkészeit hív fel arra, hogy revideáljuk a keresztyénség örök és változhatatlan tételeit, amelyekhez ember nem nyúlhat, mert azok isteni eredetűek, ha ez az agitáció már idáig merészkedik, akkor .kétségtelenül fennforog annak szüksége, hogy felépítsük azokat a bástyákat, amelyekről a belügyminiszter úr szólott, sőt fennforog a szüksége annak is, hogy az igazi kereszténység képviselői többé ne defenzívából, örök visszavonulásból nézzék ezeket a támadásokat, de a maguk harci készségével vonuljanak fel ott, ahol a tiszta kereszténység