Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

ê32 Àz országgyűlés képviselőházának 32 úr nem olvas újságot! — Müller Antal: Az újságban az ellenkezője jelent meg! — Fábián Béla: Más van benne, az, hogy vitéz Csik László és a többiek» szabotálnak! — Müller Antal: Az egyesület vezetői!? — Zaj.) Miután a képviselő urak közbeszólásaikat befejezték, bátor vagyok folytatni. Megemlíteni kívánom még a kultuszminisztérium alá tartozó vallásalapok kezelését (Halljuk! Halljuk!) s megállapítom, hogy amióta Stolpa államtitkár úr őméltósága átvette ezeknek a birtokoknak a kezelését, végre rend van ezen a téren. Nagyon helyes, hogy ezeket a birtokokat most fokozatosan kisbérletekbe adják ki, hogy a környékbeli községek mint kisbérleteket kapják meg fokozottabb mértékben ezeket a birtokokat, mert ez alkalmas arra, hogy agrárszempontból egész járásokat rendbehozzanak és kielégítsenek. Látunk itt a kultusztárca t költségvetésé ben a 4, címben az állami színházak céljaira 2,100.000 pengőt beállítva. Azit hiszem, hogy ebben az országban ez a két színház, az Opera és a Nemzeti Színház van hivatva arra, hogy a nemzet magyar és keresztény kultúráját minden vonatkozásban bemutassa, propagálja. Sajnos, Jhja az elmúlt három esztendő mérlegét nézem a Nemzeti Színház szempontjából, meg kell állapítanom, hogy három év alatt a keresztény és magyar művészetet nem kellőképpen propagálták. Azt hiszem, hagy Fábián Béla képviselőtársam egészen biztosan őrülni fog neki, ha felolvasom a jegyzéket arról, hogy kiknek műveit mutatták be. (Fábián Béla: Úgy is állandóan örülök!) Ezek a nevek a következők; Boros Elemér, Nádas Imre, Török Sándor, Andai Ernő, Szántó György, Földes Imre, Franz Albrecht, Bánki György, Megyés László, Fuhrmann Béla, Székely Júlia, Zágon István, Kari Zukermayer, Ernőd Tamás, Nádor Mihály, Poiigár Tibor, Török Dóra. Ezek mind (Rátz Kálmán: Mind? — Müller Antal: Zsidók!) nem keresztény magyarok és Fábián Béla képviselőtársamhoz egészen biztosan közelebb állanak, 28 darabbal szerepölnek a 44 bemutatódarab között, tehát a bemutatott darabok 54%-val. Ugyanakkor megértük azt a nagy pillanatot, hogy amikor Darányi Kálmán volt miniszterelnök űr benyújtotta a zsidó törvényjavaslatot, amelyet mindnyájan kitörő lelkesedéssel fogadtunk, (Rátz Kálmán: Fábián nem!) a -magyar múzsák őre, a Nemzeti Színház igazgatója a porondra lépett Székely Júlia darabjával. (Fábián Béla: Nem akarta letenni a Németh Antal a Turulnak a fogadalmat, ez a baj!) Ez nem más, mint provokációkezdés a kormány ellen, amely alá az igazgató tartozik. (Propper Sándor: Megnézte ,a születési bizonyítványt!) Látjuk, Ihtogy három év óta a Nemzeti Színháznak a legkiválóbb értékeit sem szerepeltetik. Itt vian Tasmády Ilona, Mátray Erzsi, Ignácz Rózsa, Környei Paula, Iványi Irén, Füzes Anna, Könyves Tóth Erzsi, Vándory Margit, Szabó Margit, Rápolthy Anna; nem látjuk Őket — vagy csalk ritka időpontokban — a színházban szerepelni. (Fábián Béla: Rózsahegyi Kálmán!) Nem láttuk régóta Kiss Ferencet, aki a »Kék róka« előtt alig szerepelt párszor, ott látjuk Petheő Attilát, Abonyi Gézát és Rajnay Gábort, akiket alig szerepeltet a Nemzeti Színház igen t, igazgatója, aigyanakkor fiatál és általa felfedezett nagyságokat akar mindenáron a színházba behozni. (Farkas István: Az , ifjúságot vissza kell szorítani?) Ha valaki belenéz a Nemzeti Színház berkei közé, mit lát ott? lutrikat, irígykedést és . ülése 1938 június 11-én, szombaton. folytonois rágalmazást. Azt hiszem, egy igazgatónak kell annyi respefctusának lennie és kell tudnia, hogy a reábízott művészeti és nemzeti értékeket rendben és kordában kell tartania. Ne Klickwirtschaf tot vezessünk be a Nemzeti Színházba, ne vezessünk be egykézuralmat, a Nemzeti Színházban nem követel senki egykéz-uralmat, ott egy szempont a fontos és ez a nemzeti ós keresztény szempont. (Farkas István: Turul!) Nem óhajtok több adatot előadni, bár lenne még itt elég adatom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Kun Béla: Ki kell vizsgálni az ügyet pro és contra. Az igazgató úr pedig indítsa meg a sajtópert!) Mindenesetre meg kell állapítanom azt, Oiiogy a Nemzeti Színház jubiláris esztendejelben Németh Antal a magyar drámairodalmat 28'5%-bau zsidóval gazdagította. Nem kívánok többet szólani erről, (Farkas István: Helyes!) akár helyesel a képviselő úr, akár nem. Arra kérem az igen t. kultuszkormányt, hogy szenteljen fokozottabb figyelmet nemzeti kultúránik ápolására. Csak még egyet szeretnék megemlíteni, ez a Színészeti Akadémia és a Zeneművészeti Főiskola kérdése a numerus clausus szempontjából. (Boczonádi Szabó Imre: Az Operáról is beszélhetnénk!) Ebben a ikét főiskolában a már mindenhol bevezetett numerus clausus még nincs bevezetve. Kérem az igen t. miniszter urat* méltóztassék odahatni, hogy ezeken a főiskolákon is tartsák be a numerus clausust. T. Ház! Ezeket voltam 'bátor előadni a kultuszkormány költségvetésénél, amelyet elfogadok azért, mert a miniszter úr személye iránt — aki a oserkészanozgalomban már évtizedek óta kimagasló szerepet játszik s ismeri az ifjlúság kérdéseit — a legteljesebb bizalommal viseltetem. (Helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: Mi lesz Németh Antallal, lemond vagy nem mond le? — Propper Sándor: Egyelőre vakaródzni fog! — Zaj.) Elnök: Tildy Zoltán képviselő úr következik. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam beszédéből hadd emeljem ki azt a részt, ahol ő megvédelmezte főképpen az egyetemi ifjúságot abban a tekintetben, hogy az egyetemi ifjúság nem foglalkozik politikával, nem kíván foglalkozni ezzel, nem szereti a zűrzavart, de ami zavar ezen a téren van, azt kívülről jövő agitátorok csinálják, akiknek munkáját képviselőtársam is mélységesen elítéli. Természetes dolog, hogy ennek az álláspontnak mi mindnyájan örülünk és t képviselőtársammal egyetértünk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Ház! Mivel a kultusztárca vitájában a részleteknél a képviselőház engedelmével a miniszter úr türelmét igénybevéve, többízben fel óhajtok szólalni, méltóztassék megengedni, hogy néhány elvi kérdésről beszéljek az általános vita során. T. Ház! Amint sorra elénk kerülnek a képviselőházban az egyes tárcák és azok a problémák, amelyeket ezek a tárcák a nemzeti élet területén felölelnek, mindnyájunk előtt itt áll az a látvány, hogy ennek a nemzetnek, amely nemrégen nyerte vissza a maga teljes nemzeti függetlenségét és önállóságát, milyen mérhetetlen nagyságú feladatokat kell megoldania a nemzeti élet egész területén. Ez a nemzedék, amelyben élünk, és ez a megcsonkított ország, amely erőinek nagyrészét elveszítette, kényte-