Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1938 május 20-án, pénteken. 55 (Rakovszky Tibor: Kerékbe kell törni! — Zai) Aki az állami rend ellen véteni akar, — pro futuro beszélek — az minden büntetést megérdemel és nem hiszem, hogy volna közöttünk bárki is, aki védelmére akarna kelni azoknak, akik annyi szép szó, annyi figyelmeztetés, annyi intés után még mindig következetesen az állami rend felforgatására törekednek. Nagyon helyesnek találom azt is, hogy a büntető perrendtartás 385. és 387. §-ában foglalt általános jogszabállyal szemben ez a törvényjavaslat új jogszabályt létesít, amikor tudniillik a m. kir. Kúriának lehetővé teszi, hogy új bizonyítékokat vegyen fel, lehetővé teszi, hogy új tényállást konstruáljon és lehetővé teszi, hogy az esetben is in peius megváltoztassa az ítéletet, ha a vádlott terhére a királyi ügyész nem fellebbezett. Itt ugyanis két érdek áll egymással szemben: a vádlott érdeke és a közérdek. Szerény nézetem szerint ilyen Összeütközésnél csak a közérdek lehet az, amelynek győzelmesen kell kikerülnie, tehát lehetetlenség, hogy a királyi Kúriát, a leghozzáértőbb és tapasztalatokkal legjobban rendelkező tudós fórumot elzárjuk azon lehetőségtől, hogy a közérdek javára az ítéletet a vádlott terhére megváltoztathassa. Sokszor hallottuk azt, hogy az 1921 : III. te. teljesen elegendő védelmet nyújtana azok ellen a törekvések ellen, amelyekkel szemben ezt a törvényjavaslatot a t. kormány előterjesztette. Az én véleményem az, hogy ezelőtt hat vagy nyolc hónappal még elég lett volna az .1921 : III. te. ha az kellő eréllyel kezeltetik, a mai előhaladott stádiumban az 1921 : III. te. nem elegendő. Ma már ott tartunk, mint amikor a közönséges bűncselekmények túlságos elharapódzásával szemben statáriumot kell elrendelni: akkor is megvan a rendes törvény, a rendes törvény akkor is lehetővé tenné, hogy a betörőt négy-ötesztendei fegyházzal sújtsák, azonban a bűncselekmények nagyfokú elterjedése mégis arra készteti a kormányzatot, hogy halálbüntetéssel sújtson olyan cselekményt, amelyért egyébként, békés, normális viszonyok között néhányhónapi büntetés elegendő volna. (Naay zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Ez a törvény az én szerény nézetem szerint körülbelül azt a lelki hatást fogja kiváltani a társadalomból, amely lelki hatást, a bűnözők körében a statárium szokott kiváltani. A törvénv különlegesen és utoljára fogja felhívni azokat az egyéneket, akik még mindig kacérkodnak a felforgatást célzó törekvésekkel, hogy itt az utolsó vonal, itt van tényleg az utolsó perc, amikor még ezen a lejtőn megállhatnak. Erre a törvényjavaslatra tehát már azért is szükség van, hogy nyomatékosan és aláhúzottan figyelmeztessük a társadalmat arra, hogy itt intés, dorgálás, javulásra való felszólítás tovább nem lesz. Végeredményben azt hiszem, hogy a kormány elment az utolsó pontig. Hónapokon keresztül hallottunk miniszteri nyilatkozatokat, miniszteri intéseket a legautentikusabb ténye zőktől, részben itt a Házban, részben pedig a Házon kívül. Nem szűntek meg nap-nap mellett figyelmeztetni a társadalmat arra, hogy az üzelméknek most már véget kell vetni, mert ha tovább megy, előbb-utóbb teljes összeomláshoz, nemzeti katasztrófához fog vezetni. Azt hiszem, ennek a törvénynek csak akkor lesz meg az értéke, ha ezt a törvényt ugyanazzal a komolysággal hajtják végre, amilyen komoly rendelkezések foglaltatnak bennük. Mert a törvénynek egész értékét a végrehajtás adja. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Amint végrehajtjuk, azt az erőt, azt a tekintélyt, azt a súlyt fogja képviselni. De egyébként az 1921 : III. te.-kel kapcsolatban ez a törvény olyan módosításokat is tartalmaz, amelyek a korábbi törvényben még nincsenek. így tartalmaz anyagi és alaki vonatkozású intézkedéseket. Anyagi vonatkozásban említem ennek a törvényjavaslatnak 5. §-át. Ez kétségtelenül úgynevezett veszélyes szakasz. A jogászemiber szemszögén keresztül az 5. §-t lehetne bírálni, lehetne kritizálni, az 5. Vtól félni is lehet, mert nemcsak azt mondja, hogy büntetendő cselekményt képeznek az olyan szervezkedések és az olyan alakulások, amelyek kifejezetten az állami írend ellen irányulnak, hanem már a deliktumok sorába veszi azokat a szervezkedéseket, alakulásokat is, amelyeknél gyanús körülmények forognak fenn, amelyek arra engednek következtetni, hogy az lállami rend felforgatására irányulnak. Itt természetesen szörnyű hatalmat adunk a bíróságok kezébe, ez bizonyos, mert, hogy a törvényből operálókés legyen, ne pedig gyilkos tőr, az kizárólag az azt alkalmazó bíróságoktól függ. Azonban eddig semmi okunk sincs rá, hogy a független bíróságok ítélőképességében, bölcseségében, hazafiságában kételkedjünk. En tehát meg vagyok győződve, hogy ennek a törvénynek intenciója a bírói alkalmazásnál nem fog zátonyra kerülni és a bíróságok megválogatják azokat az eseteket, amelyek tényleg és komolyan az állami rendet fenyegető tünetek és csak ilyen esetekben fogják ezt a törvényt alkalmazni. Megnyugtatást találok abban is, hogy a bírói végrehajtásánál különleges Ötös tanács alakul. Ez maga is garancia. Garancia az is, hogy az ötös tanács táblai székhelyeken vagy Budapesten alakul, ahol megfelelő számmal állanak szakképzett és niár működésükből ismert tudós bírák irtendelkezásre. Elképzelhetetlen, Juogy ez az ötös szenátus törvénysérté-sekre, törvényellenes magatartásra ragadtatná magát, de még ha ez meg is töirténnék, az esetben is ott van a legfelsőbb bíróság, a magyar királyi Kúria, amelynek működése során — azt hiszem — soha még olyan esetet nem találhattunk, amely kifejezetten a törvénysértés kritériumát mutatná. (Ügy van! Ügy van!) De ez a rendelkezés már csak azért is szükséges, mert nagyon jól el tudom képzelni, hogy amikor ez a törvényjavaslat megjelenik, amikor ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, egy csapásra meg fognak szűnni az olyan mozgalmak és szervezkedések, amelyek a lobogójukra nyiltan kiírnák az állami rend felforgatását. A jövőben ezek a szervezkedések és ezek a mozgalmak — természetesen feltéve, hogy lesznek és továbbra is próbálnak működni — kalózlobogót fognak kitűzni, semmiesetre^ sem fogják nyiltan hirdetni, hogy mi a céljuk, semmiesetre sem fogják a programmjukba beleszövegezni, hogy az lállami rend felforgatását akarják és semmiesetre sem fogják azt a szervezkedést olyaténképpen folytatni, hogy az már szemmel láthatólag beleütközzék ebbe a törvényjavaslatba, hanem megpróbálnak álutakon, mellébeszéléssel olyan külformát ölteni, amely kifejezetten nem ütközik ennek a törvényjavaslatnak tiltó rendelkezésébe. (Mozgás a baloldalon.) En tehát ezt a törvényszakaszt helyes 10*