Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

626 Az országgyűlés Jcépviselöházánah 326 Bár talán felesleges, de a rámbízott muakasifjúság jövője érdekében kötelességemnek tartom felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét azokra a veszedelmekre, amelyek ebből a talán már múlóban levő ifjúsági politizáló mozgalomból származhatnak. Beszélek elsősorban az első veszélyről. Már volt alkalmam ezzel kapcsolatban a t. Ház figyelmét igénybevenni, amidőn a munka értékeléséről és megbecsüléséről beszéltem. Fiatal ! emberek, akiket ipari szakmára neveltünk és ! képeztünk ki, akik 10—15 esztendőn keresztül mindent elkövettek, hogy szakmájukban a legelsőibbrendüen és a legtökéletesebben képezzék ki magukat, panaszkodva jöttek az emberhez azzal, hogy az üzemben és a műhelyben megjelentek más területekről való fiatalemberek, akik az- illető t szakmában sohasem dolgoztak, de jobban birják szervező és szónoklási képességgel. A mi fiaink azt hitték, hogy övék az első díj, a legjobb munkabér és az előmeneteli lehetőség, de azt kellett látniok, hogy ez a másik fiatalság, amely szervezőnek és vezetőnek jött oda, (Meskó Rudolf: Tudás nélkül!), az lépett eléjük megibecsülés, munkadíj tekintetében és előmeneteli tekintetben. Azok jönnek ki és be a gyárak és műhelyek kapuján, utaznak jobbra és balra, szerveznek jobbra és balra és azok, akik 10—15 esztendőt dolgoztak abban a szakmában és nagy szegénységiből saját véres verejtéktikkel megkeresett pénzükön küzdöttek fel magukat oda, hogy elvégezhessék a technikát és a felső ipariskolát, azt látják, hogy háttérbe vannak szorítva. Meginog a »bizalom a munka értékelésében, becsületében, tisztességében, hivatásvoltában és isteni kegyelemeszköz voltában. Ez az általános panasz, amelyet a munkásifjúság köréből hallunk. Mély tisztelettel ajánlom az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe és jóindulatába azt a kérést, hogy amennyire a nevelés útján ezen a területen hatni lehel főleg propagandával, adja vissza a tanonciskolától kezdve felfelé a munkásifjúságnak a hitet és a bizalmat, hogy legyen miért dolgozniok (Gr. Teleki Pál vall usés közoktatásügyi miniszter: Ma mindenkinek jog kell, nem pedig kötelesség és munka!) ós legyen érdemes küzdeni azokért a bizonyítványokért. Nekem alkalmam volt mestervizsgára előkészíteni ezeket az iparossegédeket. Nem tudom, vájjon mit fog biztosítani számukra a mestervizsga diplomája jövendő anyagi megélhetésük tekintetében, mert ez még a jövő berendezkedés titka. Tény azonban, hogy a mestervizsgára való előkészület, a tanárok vezetése alatt, hónapokon keresztül éjszakai munka, önnevelés, nagy erőkifejtés és aktivitás, lelki felemelkedés, akarat-és elszántság, amellyel^ a fiatalok a mestervizsgára készültek és a diploma megszerziéséig jutottak, lelkileg, szellemileg és jellemben rendkívül sokat jelentett számukra. Az igen t. miniszter urat tehát arra kérem, hogy ezzel a veszedelemmel szemben, amely a munka leértékelését, a munka becsülésének megkisebbítését, a munka érdemszerző és értékszerző voltának megkisebbítését jelenti s a munka jövőjét fenyegeti, kegyeskedjék propagandával és megfelelő intézkedésekkel odahatni a hatáskörébe tartozó iskolák területén és a tanár urak között, hogy a fiatalságban a munkában való hit és bizalom újra feléledjen: újra érdemes legyen ebben az országban ipari, gyári és kereskedői szakmában dolgozni, tanulni, éjszakázni, rááldozni pénzt és fiatalságot, újra legyen hit abban a fiatalemberben az iránt, hogy munkájáért megfelelő megbecsülést és értéket is fog kapni az életben. (Heülése 1938 június 11-én, szombaton. lyeslés. — Buchinger Manó: ötven esztendeje követeljük ezt! — Soltész János: Ezt tanítani kell aa iskolában minden héten legalább egy órában! — Elnök csenget. — Propper Sándor: A munka méltó értékelése a legfontosabb! — Zaj.) Elnök: Buchinger képivselő úr, szíveskedjék csendben maradni. vitéz Pintér József: A második veszedelem az a jellembeli elszíntelenedés, amely ennek a politizálásnak következménye. Végtelen nagy örömünkre és boldogságunkra szolgált, hogy amikor a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében lefektette az általa vezetett kormányzati tevékenység lelki alapjait és rámutatott azokra a természetes és természetfölötti alapokra, amelyekre kormányzásában az ország jövőjét akarja építeni, akkor arról is beszélt, hogy a magyar nemzet mindig gentleman voilt. Nekünk nevelőknek és oktatóknak, akik egész életünket a nevelésnek áldozzuk, nagy megkönnyebbülésünkre szolgált, hogy a miniszterelnök úr programmjába bevette azt is, hogy a magyar nemzet gentleman legyen. S ennek a gentleman-nemzetnek legelső értékmérője és erkölcsi alapja a jellembeli szépség és tisztaság. Itt van a modern politizáló fiatalság köréből származó második veszedelem: bizonyosfokú kiábrándulás a jellemből. Azt mondják: nem érdemes hinni; mi annyit hittünk, annyit lelkesedtünk, annyi felé vezettek bennünket, annyi szépet és nemeset s annyi ideált állítottak elénk s mindegyikben csalódtunk! A fiatal emiberi, aki lelkületénél és természetes' Istenadta tulajdonságainál fogva minden szépért és jóéirt lelkesedik, most beviszik, behajtják és becisalogatjáík bizonyos pártpolitikai területekre, ahol természetesen csak leégni lelhet, de épülni és nevelődni nem lehet. (Úgy van! jobbfelôl.) Természetes, hogy a fiatalember elveszti az ő lelki bélkéjét» nyugalmát és ideges lesz. Igen t. Ház! Az a isok szomorú jelenség, gyilkosság, öngyilkosság és más egyéb tünet, amelyről éppen mostanáiban számolnak be ,az ujsáigok, amikor egyszerű családokból származó f fiatalemberek, akik lelki hiányosságaiknál és erőtlenségüknél fogva nem tudnak az életben kiutat keresni katasztrófáikból, öngyilkosságot követnek el, mind annak a következménye, hogy az a lelki béke és nyugalom, amelyre a gyermeknek, a 16—18—20 esztendős ifjúnak egyformán szüksége van ahhoz, hogy jelleme kifejlődjék, hogy nyugodtan készüljön az életre és szakmájára, hiányzik, mert örökké ideges, fel van izgatva, (Propper Sándor: Idegesítik!) folyton izgatják a fantáziáját, (Propper Sándor: A politizáló tanárok idegesítik!) nézi az újságokat, a politizáló röpcédulákat, olvassa az utcán a plakátokat és így nincs meg a lelki békéje. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Fontos, hogy a közéletben nem szabad túlsókat ígérni és nem szabad egymásra licitálni! — Meskó Rudolf: És a munkát meg kell becsülni!) Az igen t. miniszter úr nagyoin helyesen állapítja meg, hogy a túlságos ígéretek nagy veszedelmet jelentenek a fiatalságnak (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nemcsak a fiatalságnak, hanem általában!) és éppen ennek az ígéreteknek következtében ábrándulnaJk ki a vezetőkből: kinek ihigyjenek, kiben bízzanak, milyen programmban higy jenek, amikor mindegyiket olyan szépen adják be neki? (Fábián Béla: Már az elemista is politikával foglalkozik!) így volt ez a kommunizmussal is, — aat is gyönyörű csomagolásban adták be — így volt ez más programmokkal is: