Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. illése 1938 június 11-én, szombaton. 627 mindegyiket szépnek, jónak és nemesnek állítatták be s a kommunista propagandával kap- • ceolatban az evangéliumot emlegették. A fia- ; tajlság azonban idővel megérik és (kiábrándul ! és ez a kiábrándulás határozottan destimáló té- | nyező a fiatalság lelki békéjének megérzése és ; kultúrájának kiépítése szempontjából. Ez a második veszedelem, de van egy har- ! madik veszedelem is. Ne méltóztassék azt goh- : dőlni, hogy túlozni akarok, de éppen az eucharisztikus kongresszus előző hetében két nap : alatt három alkalom adódott, amikor azt vet- î tem észre, hogy az ifjúság "lázas közéleti tevékenységének van egy másik lelki veszedelme is több-kevesebb mértékben és ez a hitbeli veszedelem, bizonyos hitbeli törés. (Meskó Rudolf: Kiábrándulás!) Nem is kiábrándultság, hanem talán akképpen magyarázhatnám meg, hogy amiképpen valamikor kaptunk mi már egy ilyen mozgalmat a materializmus részéről a mi munkásifjúságunk részére s a marxizmus az ő hitelveivel és az ö tanításaival ilyen lelki szegénylegényeket teremtett a 'hit terén és a ke- ; resztény felfogás területén, úgy most azért aggódom és erre akarom most a mélyen t. miniszter úr figyelmét felhívni, hogy egy újabb mozgalom — amely nem marxizmusnak neveztetik — megint egy veszedelmet hoz a mi munkásifjúságunk részére, lelki törést, lelki veszedelmet a panteizmus irányában. Mi már egyszer kiábrándultunk és valahogy kievickéltünk a materializmus karmaiból; most arra kell vigyáznunk, hogy ennek a panteista világnézetnek úri legényei ne neveljék rá erre a magyar munkásif júságot. Sajnos, olyan tüneteket vettem észre, amelyek eszembe juttatják ezt a ve szedelmet. A miniszterelnök úr azt mondotta bemutatkozó beszédében, hogy a határokat utóvégre nem lehet lezárni, a levegőt nem lehet e*3zarni; de kérdem, a határokon keresztül kí tudja, nem fenyegéti-e az országot olyan veszedelem, amely az emberben azt a hitet kelti, ho<ry itt panteista veszedelem leselkedik, amely hitbeli és kereszténységben törést idéz e^ő az ifjúság lelki életében és jellemében. Igen, t. Ház! Mi a nemzeti berendezkedésnek, vagy mondjuk így: a nemzeti szociális keresztény irány felé való újabb átalakulásnak azt hiszem, mindnyájan egyformán hívei és munkásai vagyunk és ha keressük ennek az újabb átalakulásnak, berendezkedésnek, vagy bárminek is hívjuk is ezt a mozgalmat, a lelki alapjait és biztosítékait, a következőket kell megállapítanunk. Az első alap feltétlenül a munka szeretete, a munka tisztessége és megbecsülése. (Helyeslés jobbfelőh) Azt hiszem, az lesz az ország legnagyobb jóltevője, aki az ország ifjúsága részére munkát tud biztosítani bármiféle területen, még akkor is, ha a kapa, a kasza lenné ez azok részére, akik talán egyetemet végeztek. Aki momentán munkaalkalmat hoz nekik, munkát, munkát és munkát, az lesz a legnagyobb jótevője a nemzetnek. És -— hozzáteszem — az lesz az első vezére a nemzetnek, aki az elcsüggedt és a munkába vetett hitét vesztett munkásifjúság részére visszaadja a munka^ lázát, az alkotás lázát, az alkotás boldogságát. Éppen a szomszéd államokban, így Németországban látjuk azt a hihetetlen munkatörekvést, munkatörtetést a kémiai iparban és a többiben — amiről a múlt alkalommal már volt alkalmam beszélni — amikor az ország megmentéséről, a körülzárásból való kiszabadulásáról van szó és amikor a jövendőben naggyá való tételét akarják megalapítani. Akik jártunk Olaszországban, láttuk Milánótól kezdve KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. a mocsarak lécsapolásáért folyó munkát, láttuk, hogy Olaszországban valahogyan a legelső dolog a munkának ez a zenéje. Azt tartom, hogy a magyar ifjúság legelső vezére az lesz, aki visszaadja a magyar nemzet drága részének, a magyar ifjúságnak ezt a lázas munkatörtetést és igyekvést a munka utáni törekvést. Ez a nemzeti állam legelső alapja. Aki nem erre neveli az ifjúságot, de a békéjét megbontja, a békét tőle elveszi, az nem a magyar ifjúság vezére, nem a jövendő Magyarország megalapítója. (Úgy van! Ügy vam!) Minden újabb átalakulásnak és minden nemzetinek hirdetett, kereszténynek mondott, szociálisnak nevezett átalakulásnak másik biztosítéka^ es alapja az ifjúság nevelése, jellemszilárdságának kinevelése. Amíg nem ez- történik, hanem ez ellen történnek dolgok a közéletben, addig a jövendő Magyarország vesztét munkálják és nem a javát. Az egyik külföldi államfő, velünk közeli kapcsolatiban álló külföldi államfő mondotta állítólag, ~r- éh is csak tovább adom, amit hallottam — hogy öt esztendő múlva vissza fog vonulni a vezetéstől ós átadja a helyét másoknak, de addig íkineveli azokat az emberéket, akikre a jövő állam rá fog nehezedni és fel fog épülni. Négyezer ilyen fiatalembert'nevelnek. Sokat jártam kint Németországban és tanulmányoztam az ottani helyzetet, résztvettetm a gyakorlatban is, ezekben^ a többé-ke vésb be derűs és nem derűs átalakulásokban. Azt mondhatom, hogy az ember elképed, amikor látja azokat a programmpontokat, azt a tananyagot, amelyet a jövendő német vezéreknek erre az ötesztendős, mostanában már négyesztendős nevelésére felállítottak. Azt hitte az ember, hogy azokban a programmokban csak kézigránátok és repülőgépek kezelésére szolgáló utasítások lesznek lefektetve. Ám amikor végignéztem a programmot, a jelentést, ilyeneket találtam benne: négy esztendőn keresztül tanítják a 25—30 éves ifjúságot, a nemzet jövendő négyezer vezérét arra, hogy: »Baráti hűség, ha kell, a halálig; nem vétettól-e ellene

1

? Soha egy hazug szónak kiejtése elő ne forduljon! Előfordult-e?« Nem akarom fejtegetni ezt a programmot, csak levonom a konzekvenciát, hogy a legtökéletesebb jellemnevelés, az erkölcsi jellem kinevelése a helyes és ideális elgondolás egy nemzetvezér és diktátor részéről. Valljuk meg, a diktátorok megöregednek, — ez ellen nem lehet semmit tenni — megkopaszodnak, meghajlanak, a személyi varázs, amely esetleg kiárad a diktátor egyéniségéből, az öregkor előrehaladtával lassan, eo ipso csökkenni fog. A természet öirök berendezkedése szerint az a sorsa az embernek, hogy meghaljon. Nem az tehát az ideális vezér, aki csak magára, az egyéni személyre építi fel a nemzetnek jövőjét, hanem aki millió és millió hajszálgyökérrel ereszkedik be a nemzetnek földjébe:, testébe és abból szállítja az erőt, a jövendőt, a boldogulást, nemzete részére. Nagyon helyes ez az elgondolás, ez a praxis, amelyet kint Németországban folytatnak. Ismétlem, négyezer fiatal vezért fognak kinevelni az ország részére* s ezekre fogják ráállítani a jövendő németség nagyságát. Azt Íbiszem, minden nemzeti, szociális, keresztény újabb átalakulásnak a fiatalság a területe. Az lehet csak a követelmény, hogy jellemben igazán erős, kitartó ós hűséges fiatalemberek nevelkedjenek. Ezekre lehet építeni, ezekben lehet bízni és ezek fogják visszaadni még egyszer a hitet és a bizalmat abban, amit.a fiatalság mindig keres, a vezetőemberek jellemében. 90